A mostanában nagyon aktuális retróhullámot meglovagolva 2009 utolsó napjaiban ismét sor került egy számottevő hírértékkel bíró újjáalakulásra: a nagy visszatérő ezúttal Galla Miklós ’80-as évek első felében aktív zenekara volt, amely a maga idejében stílusteremtőnek számított, lévén elsők között honosította meg itthon a szintipopot, valamint a brit ska-zenét a Madness, illetve a Specials nyomdokain.

Hogy mindez 25 év elteltével mennyire lehet átütő, számomra is erősen kérdéses volt, azonban – nagyrészt kíváncsiságtól hajtva – úgy döntöttem, adok egy esélyt a dolognak. Mindenek előtt meg kell jegyezni, hogy a koncert GM49 néven való hirdetése alapvetően reklámfogás volt, mivel a klasszikus felállást egyedül Galla képviselte. Ez mondjuk nem feltétlenül baj, Axl Rose is évek óta ezt az utat járja, az ő esetében ráadásul Slash és a többiek hiánya erősen meg is érződik a csapat jelenlegi teljesítményén, míg a GM49 eredeti tagjai közül a frontemberen kívül nekem senki se tűnik igazán pótolhatatlannak.

Annál is inkább igaz ez, mivel a kísérő zenekar szerepét ezúttal az igencsak tehetséges fiatalokat felvonultató Mocsok 1 Kölykök együttes töltötte be. A Kaukazusból és a Magashegyiből is ismert Demeter Zozit tagjai közt tudó csapat teljesítménye semmi kivetnivalót nem hagyott maga után, maga Galla is megjegyezte, hogy mindegyik zenész hangszeres tudása felülmúlja az eredeti felállásét, és „ez alapvetően egy világszínvonalú produkció.”

A koncert előtt bemelegítésként a művész úr lenyomott egy nagyjából negyed órás stand-up produkciót, ami – legalábbis számomra – sok újdonságot nem tartalmazott, de a hangulat megalapozása szempontjából mindenképp jó volt. Ezután kezdetét vette a zenés program, szokatlan módon egyből a közepébe vágva, a Bélát itt ne keressék című slágerrel, amely valószínűleg a legismertebb GM49-szerzemény. És itt rögtön az elején pozitív csalódás ért, mivel ezt előzetes megtekintést követően az olyan szar, hogy már majdnem jó jelzővel láttam el, azonban élőben sokkal jobban szólt, abszolút vállalható volt. Ezek után következett a szintén emblematikus Bár lennék súlylökő, a Kötöde, a Brékó-Brékó, illetve a blues műfajt sajátosan átértelmező Erdőbe nem megyek. És ezek se adtak okot szégyenkezésre, bár a lassan három évtizede íródott szövegek így 2009-ben néhol kissé erőltetetten hatottak, de ezt is fel lehetett a vicces oldaláról fogni, a már említett hangszeres produkció pedig még inkább ellensúlyozta a dolgot – míg az eredeti felvételeken szinte teljesen a szintetizátor dominált, erre a koncertre sikerült úgy áthangszerelni a dalokat, hogy a gitárok is tevékeny részesei legyenek, összességében kiegyensúlyozott, koherens egészet alkotva.

Akadt azonban pár mellélövés is, és itt nem is elsősorban a teljesen felesleges és erőltetett összekötő poénokra gondolok (például az egyik dal után frontemberi kérésre szintetizátoron és gitáron is megszólalt egy Gm6 akkord, mégpedig abból kifolyólag, hogy jó előre megmutassák, ez az ami a következő számban garantáltan nem fog szerepelni), szóval az ilyenek még beleférnek, aki ismeri Galla stílusát, nagyon másra nem is számíthatott tőle.

Sokkal inkább necces volt az, hogy a zenekar Pa-Dö-Dő számokat is játszott, ráadásul nem is egyet. Elhiszem, hogy most jelent meg a legújabb Pa-Dö-Dő lemez – amely ezúttal zeneileg és szövegileg is 100 százalékban Galla szerzeménye – és kell a promóció, de egy GM49 koncerten talán nem ezeket kellene sulykolni, sokkal jobb lett volna, ha inkább megtanulnak még néhány dalt a hőskorból. Ahogy erre az elől álló bő tucatnyi rajongót felvonultató keménymag bekiabálásaiból következtetni lehetett, nem csak én gondolom gy. Ezzel szemben viszont a szintén eljátszott klasszikus Dallas-paródiát felettébb kellemes meglepetés volt élőben hallani.

Összességében bizton állíthatom, hogy a koncert sikerrel zárult, tehát minden valószínűség szerint lesz folytatása. Ha pedig a struktúrán kissé változtatva jobban az eredeti GM49-dalokra koncentrálnak majd, a felvezető stand-up műsor pedig nem mindig ugyanazokból a poénokból áll majd, még szerethető is lesz ez a produkció, és el tudom képzelni, hogy rendszeres nézőjévé válok. Ezen túlmenően pedig a Mocsok 1 Kölykök zenekar önálló performanszát is igyekszem minél előbb megtekinteni, várakozásaim szerint arról is kétség kívül pozitív véleménnyel leszek majd.

 Videók spamdog youtube-os oldalán!