A mai alkalommal eredetileg egy újabb Összesített beszámolók rovattal készültem, de a két cikk végül olyan hosszúra sikeredett, hogy úgy döntöttem, külön-külön is elegendő terjedelműek az önálló közzétételhez. Fogadjátok hát szeretettel első versenyzőnket, egy feltörekvő, ám annál ígéretesebb diákzenekar személyében.
A The Stripped egy két éve alakult együttes, amely máig eredeti tagságával működik (Bauer Benedek – basszus, Csörgő Márton – dob, Móricz Mátyás – ének/gitár, Obbágy Máté – szólógitár). Ez a tény komoly kihatással van az általuk képviselt irányvonalra is, amit négyük közös ízlése formál. Elmondásuk szerint egy esetleges tagcsere után más felállásban nem is tudnák folytatni. Alapvetően stonerrockos alternatív zenéről van szó, a Queens of the Stone Age, az Arctic Monkeys és hasonlók nyomdokain. Az utóbbi kötődést feldolgozások formájában is nyilvánvalóvá tették, melyek jól sikerültek, simán hozzák az eredeti verziók színvonalát. Ezen túlmenően elhangzott a Johnny B. Goode című Chuck Berry-klasszikus interpretációja is, ami viszont nem hogy rosszabb nem volt, számomra a dal eddigi legjobb feldolgozását jelentette. A tempót kicsit lassabbra vették, de a rakkenroll fíling ugyanúgy megmaradt, sőt, még jobban is át lehetett érezni – a színpad előtt állók jelentős része táncra is perdült.
Itt meg kell jegyezni, hogy a zenekar két énekessel operál, Móricz Mátyáson kívül a basszusgitáros Benedek is színesíti vokálisan a produkciót, ráadásul igen jól kigondoltan osztják fel egymás között a részeket – legtöbbször verze/refrén felállásban. Ez nálam mindig jó pontot jelent, lévén minden olyan dolgot értékelek, ami az egysíkúság ellen dolgozik. Másik gyengém hasonló okokból a fúvósok összemosása az alap rockfelállással. Itt erre is sor került, a zenekar ötödik tagjaként bemutatott Bihaly Áron legalább 4-5 dalban szerepel, trombitával színesítve tovább a megszólalást. Az ő szólamainak bedolgozottságán azért még lenne mit javítani, elég gyakran érezni, hogy nem harmonizál teljesen a gitárokkal és a dobbal. Mindenesetre az alapötlet jó, az idő múlásával biztosan egybecsiszolódik majd.
A koncert negatív pontját számomra kétségtelenül a közönség jelentette. Az igazat megvallva nyilvánvaló, hogy egy olyan zenekarnál, melynek tagsága nagyrészt volt és jelenlegi iskolatársakból áll össze, a rajongói bázis is ebbe a gimnazista korosztályba tehető. Viszont annak ellenére, hogy a résztvevők gyakorlatilag egésze a tagok ismeretségi körébe tartozott, meglepően nagy tömeg jött le ezen a vasárnapi estén a Ráday Kupolába. Sajnos azonban – ha lehet ilyen kifejezést alkalmazni ebben az esetben – a mennyiség a minőség rovására ment. Valószínűleg a megjelentek által bevitt alkoholmennyiség is erősen közrejátszott benne, de tény, hogy a koncert első felében olyan érzésem volt, mintha valami agyonsztárolt divatzenekar fellépésén lennék, csupa sikítozó tinilánnyal körülvéve. (Analógia itt.) A basszusgitárost vetkőzésre felszólító kórus felhangzásakor konkrétan megfordult a fejemben, mit is keresek én itt, ilyen társaságban. Azonban szerencsére az idő előrehaladtával fordult a helyzet, a tömeg vállalhatatlanabb része hazament, és a hátralévő időben már sokkal normálisabb hangulatban, 20-30 ember előtt folytatódott a koncert. Ilyen esetekben mondják, hogy a kevesebb néha több. 
Egy sajnálatos technikai probléma is bezavart aznap este, mégpedig az élő zene egyik „varázsaként” számon tartott húrszakadás. Az mondjuk sokat elárul a többi fellépő zenekar szolidaritásáról, hogy először senki olyan nem akadt, aki az elhangzott kérésre kölcsönadta volna hangszerét (vagy lehet, csak nem volt senki a közelben, nem tudom). Azonban ami becsülendő, hogy ennek ellenére nem szakították félbe a koncertet, Móricz Matyi az 5 maradék húrral kezdett bele a következő számba, és végig is nyomta hősiesen. Ennek végén aztán akadt végre egy póthangszer is, mindenesetre ebből a kellemetlenségből a zenekarnak sikerült a lehető legjobban kijönnie.
A The Stripped színvonalában messze kiemelkedik az átlagos diákzenekarok tengeréből. Ez igaz mind a tagok technikai tudására, mind a számok szövegére, bár ez utóbbiakat sajnos a rossz hangosítás következtében gyakran nem lehetett hallani. Tipikusan olyan csapatról van szó, amelynek érdemes lenne minél több tehetségkutatón kipróbálnia magát, mert ez a legkézenfekvőbb módja annak, hogy szélesebb – főleg szakmai – körökben is nagyobb hírnévre tegyenek szert, és a jövőben több lehetőséghez jussanak, mind koncertezés, mind lemezfelvétel terén. Hangzásvilágukat is jól belőtték, mivel nem mondható se kemény rocknak, se alternatívnak – ezek azok a jelzők, amelyek mentén manapság talán a legtöbb fiatal együttes definiálja magát. Ez egyrészt jó, mert így jóval könnyebben meg tudják szólítani az adott stílus jól behatárolható rajongóit. Másik oldalról azonban a szintén élesen körülírható ellentábor számára ugyanazon lendülettel vállalhatatlanná válnak. A Stripped-nek ezt a csapdát sikerült kikerülnie, ennek következtében jó szívvel ajánlom őket mindenkinek.
(myspace oldal: http://www.myspace.com/thestrippedmusic, videók itt - a minőségért elnézést)
