Háborgató Maszkura – ahogy gyakorlatilag mindenki ismeri – öt évvel ezelőtt költözött Budapestre erdélyi szülővárosából. Kezdetben egyedül próbálkozott rapperként, majd pedig fiatal jazz-zenészek közreműködésével megszervezte együttesét, a Tücsökrajt, akikkel közösen teljesen egyedi hangzásvilágot alakított ki. A Pannónia Fesztiválon tartott koncertjük előtt többek között arról kérdeztem, mennyire könnyen fogadta be a hazai szakma, van-e közük a Kispál és a Borzhoz, illetve mit gondol a mulatós-haknizenészekről.
Minek hatására döntötted el, hogy Magyarországra költözöl, és mivel foglalkoztál azelőtt?
’98-ban kezdtem rappelni, előtte 8-9 évig vendéglátóztam, azaz lagzikban harmonikáztam, énekeltem és billentyűztem. Mikor meguntam, elkezdtem saját szövegeket írni, először két és fél évig románul, majd 2003-ban egy Animal Cannibals által szervezett rapversenyre átjöttem Magyarországra, és onnantól már magyarul. Megszületett az első néhány dal, beküldtem őket erre a tehetségkutatóra, és beválogattak. Láttam, hogy tök jók a visszajelzések, szeretik amit csinálok, úgyhogy ennek hatására 2005-ben úgy döntöttem, hogy felköltözöm Pestre. Eleinte csomót utcazenéltem, eljárogattam néhány hiphop-buliba fellépni, de ez annyira nem motivált. Majd találkoztam Csabival a gitárosunkkal, és megbeszéltük, hogy rapzenét fogunk játszani live-ban. Aztán mégse ez lett belőle, mert mondtam, hogy én inkább popzenét szeretnék, de jó értelemben véve. Végső soron van benne drum n’ bass, r’n’b, hiphop, cigányos/romános elemek – mert Erdélyben egy csomó cigányzenét hallgattam és gondoltam, hogy beleviszem ezt az ízt –, a harmonika meg adott volt. Csabi szedte össze a többi tagot, zenekarként 2007 februárjától kezdve létezünk.
Milyennek látod az erdélyi magyar zenekarok helyzetét? Vannak mostanában feltörekvő, tehetséges fiatal bandák?
Lennének… Váradon és Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, vagy akár Marosvásárhelyen is, ahonnan én jövök. A gond az, hogy akkora lehetőség nincs ebben, meló mellett hobbiszinten lehet csinálni, de megélni belőle nagyon nehéz. Kevés magyar kiadó van Romániában, és ők is inkább dance-zenékkel foglalkoznak. Ezért is volt muszáj nekem átköltözni, ha profi szinten akartam folytatni ezt az egészet.
Mennyire volt nehéz beilleszkedned idehaza? Könnyen befogadott a szakma?
Nem volt annyira nehéz, de hosszú út vezetett eddig. 20-21 éve harmonikázom, és soha nem abban gondolkoztam, hogy megélni és pénzt csinálni belőle, mindig csak a szeretet vezérelt. Igaz, nincs más szakmám, illetve faragászatot végeztem faipari iskolában, de azt sosem gyakoroltam igazán. Mindenesetre viszonylag hamar befogadtak, de már előtte is ismert a magyar hiphop-kör, így könnyebb volt elindulni. Aztán megismertem a Ludditákat és DJ Naftát, aki a zenei producerük is, valamint egyéb közegekbe is bekerültem. Külön élveztem, hogy másfajta közönségnek is megmutathatom magam. Aztán lett a Tücsökraj, akikkel egészen más színpadokon kezdtünk el játszani, kávézókban és kis klubokban. Az emberek pedig vevők voltak rá, bár nyilván az is tetszett nekik, hogy cilinderben nyomulok és harmonikázom – ezek mindenképp érdekes dolgok szerintem. Próbáltam a dalokat is úgy összeállítani, hogy érdekesen szólaljanak meg, illetve ne legyen olyan köztük, amit már megcsináltak korábban. Így valami teljesen egyedit hoztunk létre, aminek köszönhetően a szakma is elfogadott.
Mi a véleményed a mulatós zenét profán módon, hakniszinten művelőkről?
Otthon már meguntam ezt a lagzizást. Igaz, én élő hangszerekkel játszottam, de ettől függetlenül nem ítélem el egyik formáját sem. Annak is megvan a közönsége, válassza mindenki azt, amit szeret.
Téged értek ilyen hatások bárki részéről?
Az hogy én ilyen elemeket használok, amiatt van, hogy nagyon szeretem a román/cigány zenét, és nagyon sok harmonikást hallgatok – szerintem az egész világon a legjobb harmonikások Romániában vannak. A magyar népzenét is nagyon bírom, mivel hogy magyar vagyok, ezért ilyen stílusú szövegeket is írtam. Ezeket aztán sokszor romános kísérettel toljuk, a refrénekbe meg gyakran rakunk punk-ritmust, hogy összességében érdekes és vidám dalok szülessenek, amik persze az én személyemet, lelkivilágomat is tükrözik. Aztán persze vannak keserű dalok is, azok meg olyanok, amilyenek.
Elég sok pajzán/erotikus szöveged is van, ebből a szempontból kit tekintesz első sorban célközönségnek?
Igen, olyan is van, imádom a csajokat… (mosolyog) De nem akarok egy konkrét célközönséget meghatározni, szeretném megmutatni mindenkinek, aztán akinek tetszik, az hallgassa. Nem akarom belőni, hogy mondjuk 25-től 35-ig játszok embereknek – ha 17 éves is szereti, hadd szeresse. Egy Szégyentelen, egy Tulipán, vagy egy Ki van festve dal nem azért készült, hogy megfogjak egy bizonyos közönséget. Ha csajozom, azt lehet hogy pont így teszem, és ezeket dalba is foglaltam, hogy megmutassam: ilyen is vagyok. Mondjuk tudom, hogy sokan csípik az ilyesmit, de ettől még nem szándékosan van. Persze jóízűen írod meg, ezen kívül pedig – mivel rapből is jövök – elég rímcentrikusak is a szövegeim, nem nagyon használok rím nélküli dolgokat, ettől pedig még érdekesebb lesz a végeredmény.
A zenekar neve van bármilyen kapcsolatban a Kispál és a Borzzal?
Nincs, ezzel az erővel lehetne akkor Alvin és a Mókusok, Odett és a Go-Girlz, Anna and the Barbies, vagy hatszázféle egyéb is. Úgy történt, hogy nekem Maszkura a művésznevem, de azért mégsem akartunk Maszkura-zenekar lenni. Én arra gondoltam, hogy legyünk Hangyaboy, de pont akkor volt egy ilyen című film és Csabi mondta, hogy ne legyünk, mert biztos csomóan azt hinnék, hogy onnan vettük. Szóval gondolkoztam tovább, hogy milyen mesebeli figura lehetne amit sokan ismernek, és eszembe jutott a tücsök. De jó! – mondom, aranyos is, hegedül is meg minden… Így hát ez lett, illetve mivel többen vagyunk, tücsökraj. Ez a többieknek is bejött, de külön akarták, hogy a Maszkurát is tegyük hozzá, mert úgy sokkal szebben szól.
Mióta használod ezt a művésznevet?
2001-2002 környéke óta. Maszkura egy farsangi figura neve, Magyarországon maskaraként ismerik sokan. Művészetibe jártam szobrászat-grafikára, és nekem is volt egy ilyen korszakom, hogy mindenfélét magamra vettem – szakadt nadrág, kockás ing, posztókabát, kötött sapkák Jamiroquai-stílusban, meg hasonlók – és a szüleim mondták erre, hogy ne maszkurázz, fiam, öltözz normálisan! Aztán ez rajtam ragadt.
A saját neveden nem is léptél fel soha?
Mikor románul rappeltem, Funky néven toltam, a barátaim neveztek el így a Jamiroquai és hasonló hatások miatt. De akartam egy ennél eredetibb nevet, mert szerintem ezt csomóan használják. Szóval így lett a Maszkura. A Bíró Szabolcsot szerintem nem is használtam soha, az ilyen Dáridós-műfajokban szokás, hogy az egész nevükön lépnek fel.
Mi várható a zenekar életében a közeljövőben?
Nemrégiben jelent meg a második lemezünk „Kérlek így szeress!” címmel. Fellépünk a VOLT Fesztiválon és a Szigeten is, reményeim szerint Veszprémi Utcazenén is, aztán SZIN-en, Pécsi Ifjúsági Napokon… Ezen kívül meg klubozgatunk, és csináljuk a harmadik lemezt. Ez még nem tudjuk, milyen formátumú lesz, de egyelőre rá is érünk eldönteni. Tervezünk afféle mellékprodukciókat is egy-két tag részvételével a tücsökrajból, de erről egyelőre nem beszélnék bővebben – idővel majd eldől, mi lesz belőle.
(Fotók: Gáspár Ferenc - honlap: http://tucsokraj.hu)
A Maszkura és a Tücsökraj zenekar tagjai:
Maszkura - ének, harmonika, melodika
Boros Gábor - bőgő
Kertész Csaba - gitár
Lakatos Ferenc - billentyűs hangszerek
Révész Csanád - dobok