Mikor 2009 szeptemberében az akkor már nemzetközi szinten is egyre ismertebb Psycho Mutants zenekar bejelentette, hogy határozatlan idejű pihenőre vonul, velem együtt sokakban fájó űrt hagytak maguk után. Szerencsére a belső konfliktusokat egy év elteltével sikerült rendezni, így az idei őszt visszatéréssel és egyben második nagylemezük kiadásával ünnepelték. A Tango With Me címre keresztelt korong a MamaZone gondozásában jelent meg, és az előzőhöz hasonlóan 10 dal található rajta. Producere az a Stephane Kraemer, aki többek között Yann Tiersen és a The Inspector Cluzo mellett is dolgozik – nyilván ennek köszönhető, hogy a lemezbemutató koncertre az utóbbi együttes társaságában került sor.
Elsőként a stílusvilágról kéne írnom, amelyre – ha megkérdezik őket – a zenekarok többsége úgy válaszol: besorolhatatlan, nem lehet konkrétan eldönteni. Valójában ezt gyakran csak a megbélyegzést elkerülendő hangoztatják, a Psycho Mutants esetében viszont tényleg ez a helyzet. Talán a legtalálóbb az a meghatározás, amely a Tarantino- és David Lynch-filmek hangulatához hasonlítja a pécsi gyökerekkel rendelkező bandát. Felállást tekintve az ének-két gitár-basszus-dob alapot tangóharmonika és trombita egészíti ki, mindkettő szervesen illeszkedik az imént említett hangulathoz. Érdekesség, hogy a csapat három balkezes zenészt is sorai közt tudhat, akik közül a harmonikás – és olykor gitáros – Jehan Paumero francia származású.
A fentieken túl a zenekar legerősebb ütőkártyáját a frontember Karnics Zoltán személye jelenti: ha valakire lehet mondan
i, hogy szuggesztív előadó, rá mindenképpen. Megjelenése és hangja egyaránt egészen különleges, magával ragadó. Ahogy a lemez címadó dalát énekli, tényleg olyan érzése van az embernek, hogy így még soha nem hívták táncba – akár szó szerint, akár bármilyen átvitt értelemben. A Seize you koncertzáró őrületes zúzása alatt pedig, mikor a szám végére már a földön fetrengve ordította az utolsó sorokat, szó szerint végigfutott a hideg a hátamon.
További erős szerzemény az albumon a You, enemy, amely – jó nyitódalhoz illően – lassú indítás után válik lendületessé, illetve a Pony taler tinglitanglija, amely a zenekar swinges oldalát is megvillantja. Az Angels lead you-ban szintén hatalmas energiák szabadulnak fel, és ugyanez mondható el a B(l)ack home-ról is, ami azonban mégis kilóg kicsit a sorból negatív irányba. Egy 7 percesre nyújtott, erőteljes zúzással megtoldott számról beszélünk, amely élőben remekül működik, úgy ahogy van lemezre átültetve viszont már kevésbé. Utóbbi esetekben ugyanis – mivel szabadon el lehet kapcsolni – az kell legyen a fő cél, hogy az adott dal végig lekösse a hallgató figyelmét. Ha pedig nincs meg az ugrálást-tombolást lehetővé tevő koncertszituáció, ilyen hossz mellett ez igencsak nehéz feladat.
Hosszúság tekintetében épp az ellenkező végletet képviseli a Vision of the Mecsek, amely egy alig egyperces, pszichedelikus zajokból építkező instrumentális darab. Klasszikus példa a töltelékszámra, minden bizonnyal csak azért csapták hozzá a többihez, hog
y meglegyen a nagylemezeknél minimum elvárás 10 dal. Kár érte, mivel az előző albumon is volt egy szerzemény (Orfű swing), amely a zenekar helyi pátriájához kötődik, és a címet látva ezt is hasonlónak gondoltam, de nem váltotta be a reményeket. Van egy további rejtélyes momentum a lemezen: az utolsó szám játékideje majdnem 9 perc, mégis véget ér alig 4 perc után. Ezután két percig semmi sem történik, majd kisvártatva következik egy hidden track, azaz a felsorolásban nem szereplő dal. Ami nem más, mint az utolsó előtti szám felgyorsítva. Ezt tényleg nem tudom mire vélni, de biztos van valami speciális háttere.
Túlzottan csodálkozni viszont a fentiek ellenére sem kell, mivel a Psycho Mutants első sorban mindig is koncertzenekar volt. Ha ebből indulunk ki, akár magától értetődő is lehet, hogy a stúdióban kísérleteznek és olykor szokatlan megoldásokat próbálnak ki. A legfontosabb az, hogy egyáltalán kiadták ezt a lemezt, megalapozva visszatérésüket a valódi elemüknek számító koncertezés világába. A két és fél hónappal ezelőtti újjáalakuló fellépésen még látszódott rajtuk némi megilletődöttség, legutóbb a lemezbemutatón viszont már olyan volt, mintha ott folytatták volna, ahol abbahagyták.
Egyvalami biztos: ez egy minden kétséget kizáróan világszínvonalú együttes. Esetükben még attól az egyébként első számú alapelvemtől is jó szívvel eltekintek, hogy magyar zenekar magyar nyelven énekeljen. Mert bár nekik minden daluk angolul íródott, de ezúttal nem az éppen aktuális külföldi trendek copy-paste lenyúlásáról van szó, hanem egy valóban teljesen egyedi produkcióról, amely nemzetközi szinten is üde színfoltot jelent. Harmonikásuknak köszönhetően Franciaországban már többször turnéztak, illetve néhány másik közép-európai országban is megfordultak, de szerintem ez csak a kezdet: megfelelő menedzseléssel messzebbre juthatnak, mint eddig bárki a hazai porondról.
(Myspace oldal itt - Fotók: Comandante Grande)
Psycho Mutants - Tango With Me (MamaZone, 2010)
1. You, enemy2. Angels lead you3. Raw4. Tango with me5. Pony taler6. Vision of the Mecsek7. B(l)ack home8. Seize you9. Zoli ca$h10. Sleep baby (r.i.p. Bruno)
