Tavaly szervezte meg először egy néhány fős szentendrei társaság a taliándörögdi Óvodakertet, amely a Művészetek Völgye egyik legizgalmasabb és legcsaládiasabb helyszínévé vált. Akkor még csak afféle félhivatalos alapon működtek, idén viszont már a kapolcsi rendezők teljes támogatásával, Elevenkert néven folytatják. Tíz nap alatt ötvennél is több előadónak biztosítanak fellépési lehetőséget, emellett gyerekprogramokkal is készülnek. A kezdeményezés történetéről, céljairól és jövőjéről Orgoványi Krisztiánt, Kabai Viktort, Kauroch Mártont és Torma Bélát kérdeztem (a lenti képen ebben a sorrendben állnak).
Melyikőtök mióta jár a Völgybe, és számotokra mi adja a fesztivál legfőbb vonzerejét?
Viktor: 2001-ben „zuhantam be” először Kapolcsra és Taliándörögdre, ami hatalmas szabadság és rettentő nagy kitörési pont volt a hétköznapokból. Már akkor rengeteg barátot szereztem és olyan 10 napot töltöttem ott, ami túlzás nélkül képes megváltoztatni az ember életét. Azóta minden évben lent vagyok, volt olyan, hogy munka vagy egyéb elfoglaltság miatt csak pár napra tudtam elszabadulni, de teljesen sosem hagytam ki. A legjobb maga a környezet, vagyis hogy falun vagyunk és hogy együtt élünk egy hétig a helybeliekkel. Rengeteg olyan emberi pillanat adódik, ami egy nagyobb fesztiválon egyszerűen nem tud megvalósulni. Nincs igazi távolság a színpad meg a sörpad között, este együtt isznak, reggelente pedig együtt mosnak fogat a fellépők és a látogatók.
Marci: Én vagyok az új arc, tavaly voltam először és egyből be is kapcsolódtam a szervezésbe. Előtte egyébként reggae campre jártam 13 évig, emiatt hagytam ki első ízben, de szerintem megérte. A családias, baráti hangulat fogott meg leginkább – gyakorlatilag minden időnket Dörögdön töltöttük, az egész fesztivál alatt csak egyszer-kétszer mentünk át Kapolcsra, és az ottani légkör nem is tetszett annyira. Itt bárki levetkőzheti magáról a hétköznapi monotonitást, hogy a szó szoros értelmében emberré váljon. Szerintem nagyjából ennyi a dolog lényege.
Krisztián: Nekem idén lesz a tizenötödik alkalom, eleinte csak hétvégékre mentem, az utóbbi időben viszont már végig. Ebből a szempontból éppen fordítva működöm, mint az átlagos emberek, akik fiatalabb korukban buliznak sokat, míg később visszavesznek a tempóból.
Béla: Majdnem 20 éve, 1995-ben voltam először egy biciklitáborral, amit az akkori tornatanárom vezetett. Nagyjából ugyanazok a dolgok ragadtak meg bennem, amit a többiek is említettek: a családias hangulat és a közvetlen viszony a fellépő zenekarok, illetve a közönség között. Például együtt zenéltünk Hobóékkal a koncertjük után, és még csomó ilyen pozitív élmény ért. Utána 2000-ig kisebb kihagyásokkal folyamatosan jártam, majd jött egy hosszabb szünet. Aztán mikor 2009-ben bejelentették, hogy hivatalosan nem lesz fesztivál, elhatároztam, hogy csinálok egy saját szervezésű helyszínt, ahol összejövünk a haverokkal gitározgatni, meg ilyesmi. A Völgy vendéglő teraszán volt a színpad és Viktor segített nekem a saját környezetéből zenekarokat szervezni. Innentől fogva ismét minden évben lent voltam, kvázi az otthonomként tekintettem a helyre, így tulajdonképpen adta magát, hogy tavaly engem is bevegyenek a csapatba.
Szerintetek miért alakult úgy, hogy a Völgyfalvak közül éppen Dörögdöt találta meg magának ez a rendkívül összetartó, főként szentendrei bázisú társaság? Ti például annak idején miért pont ide kezdtetek el járni?
Krisztián: Amikor a mi generációnk elkezdett Dörögdre járni, akkor a nálunk eggyel idősebb szentendrei arcoknak már évek óta ez volt a törzshelyük. Valószínűleg azért, mert Kapolcsnál olcsóbb, illetve valamilyen okból kezdettől fogva úgy alakultak a súlypontok, hogy itt kapott helyet a könnyűzene. Ez volt az egyetlen helyszín, ahol éjfél után is szólt még valami, miután mindenhol máshol véget ért a hangoskodás. Kicsit talán Monostorapátira is igaz volt ez, de ott inkább csak a kocsmákban ment éjjelente az örömzenélés. Kapolcson viszont a fentiekkel szemben mindig inkább a középkorúakra fókuszáltak, családi programokkal és egyéb, ehhez hasonló jellegű dolgokkal.
Viktor: Igen, meg Dörögdön kialakultak olyan barátságok az ottaniakkal, amelyek miatt már önmagában volt értelme visszajárni.
Ha már itt tartunk, minek hatására döntöttetek úgy tavaly, hogy belevágtok az Óvodakert megszervezésébe?
Viktor: Nekem személy szerint jelentós szerepe volt annak, hogy fellépőként több helyszínen játszottam az elmúlt években Dörögdön, és a végére belefáradtam a többnyire elég esetleges körülményekbe: abba, hogy alig pár nappal a koncert időpontja előtt válik biztossá az egész, nekünk kell vinni a teljes hangcuccot, és ehhez hasonlók. Ebből a szempontból saját motivációm is volt arra, hogy csináljak egy helyszínt, ahol ilyesmitől nem kell tartani, sem nekünk, sem más fellépő zenekaroknak. Másrészt Szentendrén már több éve dolgoztam az ottani Elevenkert zenei szervezőjeként, így jó ötletnek tűnt a két szálat egybefonni.
Krisztián: Ahogy elhangzott, mi voltunk azok, akik akkor is kitartottak Dörögd mellett, amikor gyakorlatilag már nem voltak ott hivatalos völgyprogramok. Innen csillagtúráztunk, vagy egyszerűen csak együtt voltunk a jól bejáratott helyeinken. De végig bennünk volt a hiányérzet, szerettük volna, hogy legyenek hivatalos események is. Először a Katica Büfé teraszán volt két napos szentendrei hétvége még 2012-ben, aztán tavaly májusban vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szerveznénk egy dörögdi zenei helyszínt Szentendréről. Mivel ez az elhatározás már amúgy is a levegőben lógott, így kicsit ugyan kamikaze jelleggel, de belevágtunk. Szerencsére a tavalyi rendezvény nagyon jól sikerült, elsősorban az ingyen fellépő majdnem ötven zenekarnak köszönhetően, másrészt a Szentendrén és Dörögdön egyaránt összefogó emberek önkéntes munkájának és felajánlásainak köszönhetően.
Viktor: Tavaly eleve nagyon későn, csak május elején tudtuk meg, hogy lehetőségünk van az egészre, így rekordidő alatt kellett összerakni a programot. Ennek ellenére úgy gondolom, sikerült egy olyan minőséget vinnünk a faluba, ami egyaránt elnyerte a helyiek és a kapolcsi szervezők szimpátiáját. Emiatt alakulhatott úgy, hogy az idei évben már hivatalos helyszínként tartanak minket számon.
Milyen változásokat hozott magával ez, mennyivel lett könnyebb a dolgotok?
Viktor: Az mindenképp komoly előny, hogy több idő maradt a szervezésre, tervezésre, pályázásra, a program kialakítására. Ezzel valamelyest nőtt a felelősség is, hiszen mind a Völgy felé, mind magunk felé összetettebb elvárásoknak kell megfelelni. De legalább idén is van mit tanulni, meg lesz miben fejlődni majd ebben biztos vagyok, persze a tavalyi év tapasztalataira meg már tudunk építeni.
Marci: Változás lesz például, hogy a két pénteken és szombatón este fél 9-től 11-ig csak Völgyes napi- vagy heti jeggyel, vagy külön erre a célra megváltott esti jeggyel lehet látogatni a koncerteket. Ezt a mindkét fél számára megfelelő megoldást dolgoztuk ki a Völggyel, a kapott anyagi meg infrastrukturális támogatás ellensúlyozására. Mindamellett fontos hangsúlyozni, hogy ennek a belépőnek a megvásárlásával a látogató az egész heti programunkat is támogatja, hiszen összes többi programunk, a délelőtti gyerekprogramok, a hétközbeni koncertek, továbbra is ingyenesek maradnak. Továbbá a esti belépős rendezvények is ingyenesen látogathatóak helyi lakcímkártyával rendelkező lakosok számára.
Mit tartotok az első számú kihívásnak a szervezés terén?
Viktor: Számomra fontos, hogy zeneileg olyan repertoárt állítsunk össze, ami magyarországi szinten is bemutatja a mai underground/alternatív, ugyanakkor minőségi zenét játszó produkciókat, és mellette nyitott marad az újonnan felbukkanó csapatokra, irányzatokra is. És fontosak azok a zenekarok is, külön kiemelve, akik akkor is jöttek és játszottak Dörögdön, amikor nem volt se színpad, se technika, se műsorfüzet – ők tartották életben azt, amit mi most csinálunk. Ugyanakkor kihívás úgy alakítani a programot szerkezetileg és tartalmilag is, hogy illeszkedjen a falusi környezethez és a falu mindennapi életéhez. Itt nem lehet minden reggel hajnal 5-ig üvöltetni a hangfalakat, hiszen akkor az egész falu nem alszik a csecsemőtől a nagymamáig, és mindenki minimum morcos lesz másnap, harmadnap meg pláne. Viszont azt gondolom, a falunak is érdeke, hogy jöjjenek emberek, fiatalok a településre, emiatt lehet egy hétig picit rugalmasabbnak lenni (itt külön hála a közvetlen szomszédainknak :). Szóval lehet jól csinálni ezt, és a fenntartható fesztiválozás irányába vezetni a dolgokat, s nem lehasználni a környezetünket, amiben mulatozunk.
Nagyságrendileg hány emberre számítotok idén és milyen irányba tudnátok még innen továbblépni?
Viktor: A fő cél talán megőrizni és továbbfejleszteni az eddigi eredményeket. Nagyon remélem, hogy sokan meglátogatnak minket idén is, hiszen sokszínűbb lett a zenei program, délelőttönként minden nap van gyerekprogramunk, és az újrainduló Csigabusszal meg a biciklikölcsönzőkkel talán csökken a távolság is Kapolcs és Dörögd között. Másrészt szeretnénk befelé is fejlődni, azaz szervezési szempontból a zenekaroknak, és a látogatóknak is minőséget tudjunk adni.
Krisztián: A létszám több mindenen múlik, tavaly például nagyon nagy mázlink volt az időjárással. Láttunk már olyan Művészetek Völgyét, ahol tíz napig vízszintesen esett az eső, múltkor ehhez képest felhő se nagyon volt az égen. Mivel minden színpad szabadtéri, ennek különösen nagy a jelentősége. Ez az egyik dolog, másrészt pedig annak is minden bizonnyal meglesz a hatása, hogy bekerültünk a hivatalos műsorfüzetbe, így sokkal többen értesülhetnek rólunk. Tavaly mindössze 30 százalék körül volt az átmenő forgalom és 70 százalék a „törzsgárda”. Reméljük idén Kapolcsról többen átruccannának hozzánk és minden este megtelik majd az Elevenkert zenével meg emberekkel.
Béla: Az is sokat megmutat, hogy ki hol foglal előre szállást. Most, hogy már hónapokkal ezelőtt elérhető volt a programunk a gyerekprogramokkal együtt, több olyan kisgyerekes családról is tudok, akik direkt emiatt döntöttek Taliándörögd mellett. Ez máris egy plusz réteget jelent, hiszen ők egyébként nem valószínű, hogy jelen lettek volna. Ráadásul mivel a tapasztalataim szerint a Völgybe inkább nagyobb baráti társaságokkal járnak az emberek, ha egy ilyen körből valaki azt mondja, hogy idén ő akkor Dörögdre megy, nagy eséllyel a többiek is követni fogják.
Krisztián: Én a fesztiváltól függetlenül is gyakran járok pihenni Dörögdre, és amikor legutóbb a pünkösdi hétvégén ott jártam, több helybéli lakos figyelmeztetett, hogy ha szobát szeretnék, igyekezzek, mert már Angliából is érdeklődtek. Azt hiszem, ilyen még nem volt ezelőtt, úgyhogy ha kicsit is magunkénak érezhetjük ezt a sikert, már megérte belevágni.
