Huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a Művészetek Völgyét, én pedig a tavalyi év után másodjára vettem részt az egyik legkülönlegesebb hazai fesztiválon, ahol jól megférnek egymás mellett a rockkoncertek és a népművészeti kirakodóvásár. Bár előzetes elhatározásommal szemben most is csak öt napot sikerült maradni, viszont cserébe ez alatt igyekeztem a lehető legtöbb programba belekóstolni. Az alaphangulat összességében ugyanaz maradt, viszont az anyagi források jól érzékelhetően nagyobbak voltak idén. Persze a 2000-es évek közepének gigafesztiválját meg sem közelítette a rendezvény mérete, de az igazat megvallva nekem éppen megfelelt: így is jó pár alkalommal kellett bosszankodnom a programütközések miatt, mi lett volna akkor, ha kettő helyett hét falu között kell ingáznom?
Apropó ingázás: nem tűnhet olyan jelentősnek, mégis nagy előnyökkel járt, hogy tavalyi szüneteltetése után ezúttal ismét közlekedett a falvakat ingyenesen összekötő Csigabusz. Bár stoppal egyébként is viszonylag könnyen el lehetett jutni A-ból B-be, ez a körülmény mégis jóval kiszámíthatóbbá tette a közlekedést, főleg éjszaka, amikor elég esetleges az autóforgalom. Reggel 9-től egészen hajnal 2-ig óránként kétszer jártak a buszok Kapolcs és Taliándörögd között, Vígántpetendet és Monostorapátit is útba ejtve. Bár utóbbi két településen nem voltak hivatalos programok, minden bizonnyal az ott élők is örültek neki, hogy legalább ilyen módon bekapcsolják őket a Völgy vérkeringésébe.
Idén a szervezők deklarált célja volt, hogy nyissanak a modern technika és a fiatalabb generáció felé. Ezt szolgálta a frissen bevezetett, zenehallgatásra is alkalmas mobilalkalmazás, valamint a fokozott Facebookos jelenlét, amely tényleg felfrissítette a kommunikációt. Az újdonságok és a hagyományok ötvözetére új szót is alkottak: a "tradivatív" hivatott jelezni, hogy a fesztivál egyszerre pártolja a tradíciót és az innovációt. Ami pedig a programokat illeti, szintén minden korosztály megtalálhatta a maga kedvencét. Számos olyan zenekart meghívtak, akik a kimondottan könnyűzenére épülő fesztiválok mezőnyében is előkelő helyet foglalnak el. A Blue sPot Café színpadán zenélt például a Magashegyi Underground, a Kistehén, az Ivan & The Parazol, a Pannonia Allstars Ska Orchestra és Petruska András, míg a Palya-udvarban játszott a Mary Popkids, Maszkura és a Tücsökraj, vagy éppen Szabó Balázs Bandája.
Balázsékat külön ki kell emelnem: úgy tűnik, mostanára érett be az a folyamat, amely két évvel ezelőtt kezdődött el a zenekar tagjainak teljes lecserélésével. Balázs ezzel akkor hatalmas kockázatot vállalt – gyakorlatilag mindent egy lapra tett fel, amikor szélnek eresztette már-már befutott csapatát, hogy szinte nulláról kezdje újra az építkezést. Ezzel párhuzamosan addigi színészi állását is otthagyta, hogy minden energiáját a zenélésre fordíthassa. Az új felállást szerencsére hamar elfogadták a rajongók, a tavalyi év vége meghozta az első teltházas koncertet a Gödör Klubban, amelyet idén tavasszal már egy dupla A38-as lemezbemutató követett. Az idei fesztiválszezonban gyakorlatilag folyamatosan úton vannak. Nem csoda, hiszen óriási energiákat sugároznak a színpadról, Balázs rendkívül közvetlen frontemberi karaktere pedig csak még tovább fokozza szerethetőségüket.
A Kaláka Versudvarban idén is nagy kedvencem volt a Zenés versimpró, aminek keretében Lackfi János mindennap más költővel vagy íróval (pl. Hajós András, Babiczky Tibor, Pion István, vagy Szabó T. Anna) beszélgetett, majd a közönség által találomra bedobált szavakból írtak verset percek alatt, remekül bizonyítva kreativitásukat. Itt került sor egy igazi kuriózumra, Lovasi András és a Véletlen zenekar koncertjére is, akik Lackfi megzenésített verseit játsszák, évente mindössze néhány alkalommal. A költemények hangulatát tökéletesen visszaadó dalokat Lovasi vicces – bár néha talán túl hosszúra is nyúló – monológjai, illetve Lackfi felolvasásai tették teljessé.
A falu szélén található Hobo Klubba sajnos csak egyszer jutottam el, de ezúton is kalapot emelek a teljesítmény előtt, amit Földes László és zenekara immár évek óta hagyományosan véghez visz. Tíz nap alatt tíz különböző tematikájú koncertet nyomtak le, amihez az adott nap délutánján kerekasztal-beszélgetés is kapcsolódik. Annak ellenére, hogy kissé kiesett a hely és nem is vitték túlzásba a hirdetését, szép számú érdeklődő gyűlt össze. Ugyanez volt igaz a Harcsa Veronika udvar kora délutáni ének-workshopjaira is, sőt még a Design Terminál udvarban megrendezett gitárkurzuson is legalább tucatnyian részt vettek.
Ugorjunk egyet a szomszédos Taliándörögdre, amely az utóbbi évek mellőzöttsége után idén ismét bekerülni látszott a fesztivál fősodrába. Míg tavaly az itteni helyszíneket a hivatalos programfüzetben egyetlen oldallal elintézték, idén már jóval több figyelmet fordítottak a szervezők a településre. A falu központi helyszíne ezúttal is az óvoda kertjében volt, amelyet most szentendrei párjához hasonulva Elevenkertnek neveztek el, immár hivatalos támogatással a hátuk mögött. Idén is több mint ötven előadó kapott lehetőséget a profi hangtechnikával felszerelt színpadon, ráadásul a magasabb költségvetés miatt a feltörekvőkön kívül néhány befutott(abb) csapatot is meg tudtak hívni. Remek bulit adott itt például az egyik legígéretesebb fiatal csapat, a Middlemist Red, a Pluto, a Presszó Tangó Libidó, a Veszprémi Utcazene Fesztivált és a KalapKabát tehetségkutatót is megnyerő TükeZoo, illetve a második születésnapját ünneplő (tudniillik épp itt alakultak két éve) QuarKtett, akik a különleges alkalomból hatfős felállással léptek fel.
Kapolcs és Dörögd hangulata változatlanul teljesen különböző, utóbbit jóval családiasabb légkör és kisebb tömeg jellemezi. Igaz, a Csigabusznak és a meghirdetett programoknak köszönhetően most olyanok is átjöttek egy-egy koncertre, akiknek nem itt volt a törzshelyük, de a társaság nagy részét ugyanaz az összetartó, egymást jól ismerő baráti társaság alkotta. Ezúttal is majdnem minden nap hajnalig tartott a jammelés a Kolics-borudvarban, ahol már tizenkettedik alkalommal kötött ki szinte magától értetődően a fesztiválozók nagy része a hivatalos bulik befejeztével. A szemközti Lőke-kúria büféje pedig akkor is megmentette az éhes fesztiválozókat, amikor már minden más hely bezárt a faluban, ahol ennivalót lehetett kapni. Nagy élmény volt továbbá a Kocsor Házban hétfő este sorra került Cseh Tamás emlékest, ahol legalább hat-hét gitáros adta elő hol egyszerre, hol külön-külön a Völgy egykori emblematikus dalnokának szerzeményeit, szintén éjszakába nyúlóan. Ráadásul közben odakint zuhogott az eső, de ez a hangulatot cseppet sem befolyásolta.
Ellátogattam a Kapolcs és Vígántpetend határában található Csórompusztára is, ahol a Hello Wood nemzetközi alkotócsoport tartja nyári táborát immár évek óta, de ezúttal a Völgy hivatalos programjai közé is beemelték őket. A gigantikus, fából készült installációk nem mindennapi látványt nyújtottak az egyébként teljesen kopár tisztáson, a kedvencem az a koporsószerű (na jó, ez kicsit morbid hasonlat) hangszer volt, amibe valaki be is feküdhetett, belülről hallgatva, hogy a többiek játszanak rajta – félreértések tisztázása végett, a húrok fémből voltak.. Bár ha minden igaz, az alkotások komoly társadalmi üzenetet is hordoznak, nekem erre nem sikerült rájönnöm, mivel a kísérő táblák sajnos csak az adott szobor nevét és ugyanazt az egyenszöveget tartalmazták. Mindenesetre így is nagyon látványos volt az egész.
Összességében szinte csak pozitívat tudok mondani az idei Völgyről. Az időjárással is szerencsém volt: öt nap alatt mindössze egyszer, hétfő este csapott le komolyabb vihar (lásd néhány bekezdéssel fentebb), de ezt is sikerült fedett helyen átvészelni. A többi napon legfeljebb kicsit szemerkélt az eső, de a jellemző az abszolút kellemes, 25-27 fok körüli hőmérséklet volt. Sőt, ez a fesztivál egészére igaz: a záró közleményből az derült ki, hogy tíz nap alatt összesen egyszer, néhány órára kellett félbeszakítani a programokat. A közelmúltbeli sorozatos, özönvízszerű esőzések fényében ez különösen mázlinak számít. Jövőre rendezik a jubileumi 25. fesztivált, amibe ha minden igaz, ismét több falut is bevonnak majd. Azt hiszem, akár kezdhetem is a visszaszámlálást :)
(További fotók itt.)