Sokan vannak, akik valamilyen saját szervezésű eseménnyel igyekeznek emlékezetessé tenni születésnapjukat. Ezek azonban az esetek túlnyomó részében kocsmai iszogatásokban, vagy házibulikban merülnek ki. Jóval ritkább, hogy valaki egész estés, nyilvános minifesztivált szervez egy szórakozóhelyre, ahol a kedvenc zenekarai adnak koncertet, ráadásul belépő nélkül. Péter Dávid, becenevén PöDö mégis ezt csinálja, immár tizedik alkalommal. Idén ráadásul a kerek évforduló miatt kétnaposra bővítette a rendezvényt: március 21-22-én vár minden érdeklődőt a G3 (Gödör) Klubban. De hogy indult az egész, és mennyire éri meg anyagilag ilyesmibe fogni? Többek között erre is válaszolt az alábbiakban.
Mesélj a kezdetekről, pontosan mikor és hogyan indult a Csalamádé Fesztivál?
A házibuli-láz korszakában, mikor kerestük mindig a helyet és az alkalmat, hogy hol lehetne valamiféle „összejövetelt” tartani, természetesen a mi otthonunk is felmerült, mert a szülői ház adottságai tényleg megfelelőek egy kisebb társaság befogadására. Ám mivel elég sokféle közösségben megfordultam hosszabb-rövidebb ideig életem különböző szakaszaiban, én úgy voltam vele, hogy ha nálam lenne egy buli, én ezek mindegyikéből szeretnék vendégeket hívni. Ehhez azonban kicsinek gondoltam a házat, de a buli gondolata elkezdett járni az agyamban. És végül a 25. születésnapomkor éreztem, hogy a negyed évszázad apropóján kéne valami nagy dobás, meg kéne valósítani ezt a nagyszabású társaságvegyítést. A helyi, rákosligeti művelődési házban érdeklődtem a terembérlési és hangtechnika-használati lehetőségekről. Ugyanis mivel élő- és hangszeres zene mániás vagyok, az az ötletem támadt, hogy a zenészbarátokat kérem meg, hogy ha van kedvük, játsszanak a rendezvényen. Egy egész estés program alakult ki, ami végül 2006. március 25-én lett megtartva.
Miért ezt a nevet adtad neki?
A fesztivál a műsor zenei sokszínűsége miatt kapta a Csalamádé nevet, és ha már így alakult, akkor természetesen nem hiányozhat az asztalokról sem a csalamádé egy kis zsíros kenyérrel.
Péter Dávid (PöDö) a dobok mögött
Melyik év volt az eddigi legemlékezetesebb, milyen különösen jó élményeket tudsz felidézni?
Természetesen az első nagyon emlékezetes. Mindenkinek új volt, hogy én bulit szervezek, így a személyes ismerőseim ekkor voltak legtöbben. A fent említett közösségek mindegyikéből ott volt pár ember: családtagok, túratársak, focicsapat-társak, gimnáziumi és egyetemi ismerősök, zenészek, ásatási kollégák… Ha ekkora számban már nem is, de szerencsére a mai napig sokan felbukkannak közülük is évről évre a fesztiválon.
Mindig vannak meglepetésként betoppanó vendégek is. Egyik évben egy gimnáziumi és egy egyetemi ismerős is meglepett, de a tanári karból! Baráti társaságunkban van egy házaspár, akiknek első randevúik egyike volt a fesztiválon, ezért az ismerkedési évfordulót, ha tehetik, visszajárnak ünnepelni. Nagyon jól szokott esni, mikor a közönségben valaki dicséri valamelyik zenekart, a programot. És technikustól is kaptam már elismerő szavakat a programért, meg a zenekarok és közte lévő, még buli előtti, információáramlásért. Ezek apró, de tényleg kellemes dolgok. Emlékszem egyik évben az értetlen arcokra, mikor a zenészeknek félrerakott sörből volt maradék, és azt hajnalban elkezdtük kiosztani a még ott lévő vendégeknek. Persze mindenki nagyon örült, de a valahonnan betoppant spanyol fiatalok nagyon furcsállták. Nagyon szeretem, ha spontán örömzenélés alakul ki a színpadon több zenekar tagjai között. Ilyenre is többször volt példa. Én egyszer egy kórházi üvegkacsát használtam ekkor, mint ütős hangszert.
A buli elfajulása részemről is minden évben más. Volt, hogy baráti kíséret kellett a hazajutáshoz, és volt olyan év, hogy a tanfolyamon ahova jártam kitalálták, hogy a már lefixált dátumú fesztivál hétvégéjén legyenek a vizsgák. Azaz a fesztivál napján és másnapján is vizsgáznom kellett, így egész este alkoholmentes sörrel teli korsóval rohangáltam, picit átverve az ünnepeltet itatni vágyókat.
Elektromos koboz (Takáts Gergely), hegedű (Mesics György) – Apnoé zenekar, 2012 után jönnek ismét játszani. Ők a legtávolabbról érkező zenészek (Kispéc, Lébény, Mosonmagyaróvár, Győr). Március 22-én 22 órától játszanak.
Hogy állítod össze a fellépőket? A saját kedvenceidből válogatsz, személyes ismerőseidet hívod, vagy más szempontok alapján döntesz?
A személyes ismeretség áll első helyen. Az első rendezvénynél jóval kevesebb ismeretségem volt még zenészkörökben. Tényleg a barátok közt kutattam. „Te zenélsz? Eljönnél?” Ismertem népzenészt, punk-rockot játszót, alternatív zenét játszót… És így lett ilyen vegyes a műsor. Akkor nem volt válogatva. Aztán ahogy jöttek a zenekarok, megismertem az egy ismerősöm többi zenésztársát, ahonnan aztán valaki mondjuk másik bandában is elkezdett játszani… Így bővült az ismerős zenekarok listája. És ma már megtehetem azt, hogy közülük is válogatok. Most már tudatosan nem hívok két ugyanolyan stílusú zenét játszó zenekart egy estére. Arra törekszem, hogy minél több műfaj, irányzat legyen jelen ezeken az estéken. És persze azt is átgondolom, mi mennyire lehet közönségbarát.
Vannak olyanok, akiket visszahívsz, vagy mindig másokat kérsz fel?
Nagyon szeretek új produkciókat felfedezni és azokat bemutatni is, de vannak visszatérő zenekarok is. Legtöbbször (ötször) a Radírfejek zenekar játszott, akik azóta sajnos feloszlottak. Van, hogy a sikerük miatt hívok valakiket újra, van akiket azért, mert annyira egyedi zenét játszanak, hogy mindenképp színesítik a műsort, és olyan is van, hogy szervezési nehézség támad (koncertlemondás), és újra a régi barátok mentik meg a helyzetet.
Pásztor Endre, aki a legelső Csalamádé Fesztivál legelső fellépője volt zenekarával. Idén is jönnek moldvai táncházat tartani (március 22. 17:30-18:30)
Kik azok, akik még szerepelnek a terveid között, de bármilyen okból eddig nem tudtad meghívni őket?
Az még nem került említésre, hogy amellett, hogy tényleg büszke vagyok rájuk és szeretném őket népszerűsíteni, van egy másik oka is annak, hogy a barátok, ismerősök zenekarai lépnek itt föl. Teljesen önerőből szervezem, így ami költség fellép, az az én zsebemből megy. Ezek a zenekarok teljesen baráti alapon (mintegy születésnapi ajándékként) jönnek ide játszani. Hangszeres tudásukat tekintve szerintem profik, de abban a tekintetben meg nem, hogy többségük nem ebből él. A már üzletszerűen zenélő zenekarokat nagyon nehéz elhívni így, úgyhogy ez egy jelentős szűkítő tényező, hogy kiknél próbálkozhatok. Persze vannak álmaim, hogy kiket látnék szívesen a nagy zenekarok közül. Egy zenekar zenéjén belül is bírom, ha stílusvegyítés van. Ebben nagymesterek például az After Crying, a Subscribe, a Napra, a Special Providence, hogy néhány konkrétumot is említsek.
De az elérhetőnek tartott zenekarok közül is van még szép számmal ötletem a jövőt illetően. A Nemadomfel együttesben profi zenészek mellett sérült előadók szerepelnek. Nagyon tiszteletreméltó produkció. A Sold Out csinált egy baromi jó lemezt, aztán eltűntek, de ki tudja jövőre mi lesz. A nagykőrösi Arany Zsolt új bandában, a Skullcrushban tolja a rock and rollt. Van Győrben egy nagy létszámú reggae csapat (The Mighty Roots Foundation), aminek előbb-utóbb itt lenne a helye. Takáts Mártont egy erdei iskola önkéntes kifestésénél ismertem meg. Eddig csak egyszálgitáros produkcióit hallottam, ami elég meggyőző volt. Új zenekarára a Görbe Bögrére nagyon kíváncsi vagyok. A napokban meg megtudtam róla, hogy Takáts Tamás fia. A már említett Radírfejek egykori gitárosa az UrgentSerenityben (egykori Mudanza) penget most…
Miez Gomez – harmadszor fognak idén játszani, március 22-én 20:30-tól. ütőhangszeresük Dely Domonkos, akit talán legnagyobb produkciókban vett részt a fellépők közül (Ákos, Jamie Winchester & Hrutka Róbert, LGT, Tompos Kátya, Boggie)
Egyébként is szervezel koncerteket, vagy ez az egyetlen alkalom az évben, amikor ilyesmivel foglalkozol?
Ez az egy van. És ezekkel a körülményekkel, amiket említettem, elég is. Így, hogy önerőből megy, nem tagadom, engem is megterhel valamilyen szinten, még ha szívesen is csinálom. És másokat se szívesen kérnék sűrűbben, hogy gyertek baráti alapon zenélni. De egy klubban, vagy valahol, ahol a zenészeket is, meg az egész programot meg lehetne fizetni rendesen, szívesen szerveznék még hasonlókat, bár a jelenlegi munkám mellett nem hiszem, hogy beleférne.
Mennyi munkával jár és mennyire kifizetődő egy ilyen bulit megszervezni neked? A felmerülő költségeket ki tudod termelni?
Márciusban van a buli. Már az előző év vége felé meg szoktam keresni a helyszín programszervezőjét dátumot egyeztetni, és a kigondolt zenekaroknak is elküldöm a felkérést. Ha valakinek nem jó, valami miatt nem vállalja, akkor hívok másokat. Januárban azért általában már kialakul a program. Utána van egy kis szervezői szünet, de kb. egy hónappal előtte meg el kell kezdeni a hirdetést. Bár már ez is elsősorban a neten megy, én szoktam csináltatni plakátot, szóróanyagot is. Időnként egy-egy rádióműsorba is sikerül bekerülni. És az utolsó egy-két hét, amikor minden részletet lefixálunk. Ki milyen erősítőt hoz, ki segít zsíros kenyeret kenni…
Nem kifizetődő és nem termelem ki a költségeket. Ingyenes buli, ahol még vendéglátás is van. Ez csak lelkesedésből megy. Részemről is, a zenekarok részéről is. Egyébként egy becsületkasszát szoktunk kihelyezni, ahol valamekkora hányada azért visszajön a ráfordításoknak. Amiért nekem megéri, az, hogy egész este az én kedvenceim szólnak. És ha ez másnak is élményt nyújt az külön öröm. Továbbá tényleg egyfajta találkozóhely lett a rendezvény. Vannak, akik az év többi részében nem találkoznak egymással, vagy épp velem, de itt mindig.
Spacataxi – másodszor jönnek játszani (március 21-én 23 órától), de Nemes Janó (szaxofon) és Gelsei Gergő (basszusgitár) már négy évben is megfordult a fellépők között
Miben lesz nagyobb szabású az idei fesztivál az eddigieknél?
Idén a jubileum miatt, most először, két estére szerveztem a programot, és a G3 Rendezvényközpontba költöztettem. Az idei koncepció az volt, hogy azokkal ünnepelném ezt a jubileumot, akik korábban is sokat segítettek, tehát most pont a már régebben fellépett zenekarokat hívtam újra (mivel a kivétel erősíti a szabályt, ezért mindkét estére lett egy-egy új fellépő is, visszamondások miatt). Legszívesebben mindenkit újra hívtam volna, de az nem tudom hány estére jött volna ki. Magam elé tettem a listát, átnéztem melyik zenekar létezik még egyáltalán, és kirajzolódott előttem egy rockosabb csapat (Rokonszerv, Colombre Band, Spacetaxi, Sounds Of The Past) és egy világzene jellegű csapat (Pásztor Endre és barátai, Colleen, Miez Gomez, Apnoé). Ezeket két külön napra tettem, így azt hihetnénk nem lesz akkora a stíluskeveredés, mint szokott, de biztosíthatok mindenkit, hogy nem lesz két egyforma zenét játszó formáció.
(A Csalamádé Fesztivál Fb-oldala ITT érhető el.)