A Sajnosbatár és a Presszó Tangó Libidó zenekarok basszusgitárosa heteken belül Ázsiába költözik. Lényegében a teljes ismeretlenbe ugrik fejest, nincs kint egyetlen rokona vagy ismerőse sem, ahogy a szállással és a megélhetésével is csak ott helyben fog elkezdeni foglalkozni. Indulása előtt még három koncerten láthatja őt a közönség, kétszer Szentendrén és egyszer Budapesten. Közben napi 16 órákat dolgozik, hogy minden itthoni ügyét elsimítsa. Céljairól és terveiről, illetve két együttesének sorsáról beszélgettünk. (Fotók: Havas Eszter /1, 5/, Deim Balázs /2, 3, 4/)
Mikor találtad ki, hogy el akarsz utazni, és mik voltak a motivációid?
Először ősszel jutott eszembe, lényegében előzmény nélkül. Egyszer csak ott volt bennem az érzés, hogy el szeretnék menni messzire, valami teljesen más földrészre és kultúrába. Nehéz ezt megindokolni, hiszen jól érzem magam Magyarországon, nagyon sok barátom van, akiket szeretek és akik szeretnek engem, ráadásul ott a zenélés és a vállalkozásaim is. És most mégis itt hagyok mindent. Látszólag teljesen indokolatlan és irracionális az egész, de ha egyszer majd visszatérek, akkorra talán már tudni fogom, miért jöttem el. Egyelőre fogalmam sincs.
Illetve egy elméletem talán van róla. Sokan hisznek abban, hogy minden hét, amit az ember az anyaméhben tölt, egy évnek felel meg a születése után. Ezért lehet az, hogy sok férfi 40 éves kora környékén hagyja el a családját egy másik nő miatt, vagy hoz más olyan döntést, ami alapjaiban megváltoztatja az életét. Nem állítanám biztosan, hogy az én esetemre is igaz ez, de simán lehet valami tudatalatti összefüggés, hiszen én a 39. héten születtem és most vagyok épp 40 éves. Tehát ha igaz a feltevés, lezárult egy nagy kör az életemben.
Hová mész pontosan és mit fogsz csinálni?
Gondolkodtam Dél-Amerikán, majd inkább Délkelet-Ázsia lett a befutó, ezen belül is leszűkítettem háromra: Kambodzsa, Thaiföld és Fülöp-szigetek. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Ezen kívül viszont semmit nem szerveztem meg előre, a lakás és a munka is teljesen spontán fog kialakulni. Valami olcsó szálláshelyen kezdek Manilában, ezt követően pedig majd kitalálom, merre tovább. Angolul nagyjából boldogulok, de szeretném megtanulni legalább alapszinten a tagalog nevű helyi nyelvet is.
A célom, hogy folytassam a vállalkozást, minél hamarabb szeretnék ott is egy céget alapítani. Főként élelmiszer export-importban gondolkozom, egyrészt ottani jó kajákat küldenék Magyarországra és Európába, másrészt pedig megnézném, mekkora például az igény ott a magyar fűszerpaprikára. Hátha ilyesmijük pont nincsen... A zenélés is abszolút benne van, izgalmas lesz felfedezni, létezik-e ott az a fajta alternatív rockzenei közeg, amiben itthon is mozgok. És ha igen, pontosan milyen jellegű, mennyire aktív. Nyitott típus vagyok, könnyen ismerkedem, úgyhogy remélhetőleg mindkét területen hamar kialakulnak a kapcsolataim.
Tűztél ki időt, meddig akarsz maradni?
Ez sok mindentől függ. Ha jól fogom érezni magam, akár éveket is eltöltök majd ott, nem feltétlenül végig a Fülöp-szigeteken, de a térségben. Hazalátogatni se tervezek közben, nem szeretnék ingázó életmódra berendezkedni, hogy mindig ott legyek, ahol mondjuk jobb idő van. Ez annyira igaz, hogy most például a monszunidőszak közepére érkezem majd meg, ilyenkor rengeteg eső esik és rettentő magas a páratartalom. Még a helyiek is nehezen viselik, nemhogy az európaiak, de mire véget ér és megjön a jó idő, szeretném összerakni az ottani életemet.
Van benned félelem az ismeretlentől?
Ha bármitől félek, akkor mindössze attól, hogy az életem végén visszatekintve majd azt mondom: basszus, nem úgy csináltam, ahogyan kellett volna. Ez ellen pedig a legtöbbet utazással, illetve a szabadságvágyam megélésével tehetek. Most mát tizenöt éve vállalkozom itthon, amivel eléggé röghöz kötöttem magam. Szabadságra is alig tudtam elmenni, 7-8 évente egyszer engedhettem meg magamnak egy hosszabb nyaralást. Ezen szeretnék most változtatni, mégpedig gyökeresen, nem csak kicsit. Ha mondjuk Londonba költöznék, valószínűleg ugyanazt folytatnám, amit eddig.
Hogy telnek az indulás előtti hetek, mi mindent kell elintézned?
A legfontosabb feladat, hogy a cégeimet olyan állapotban hagyjam itt, hogy az én aktív közreműködésem nélkül is tovább tudjanak működni. Ez annyi teendővel jár, hogy lényegében 72 órás napok kellenének hozzá. Akkor tudnék nyugodtan elmenni, ha volna még legalább 2-3 hónapom, de nem halogathatom tovább az indulást. Azért így is van megoldás: meghatalmazásokat fogok adni közeli barátaimnak és családtagjaimnak, hogy ők is eljárhassanak a nevemben. Nagyon sok dolog van még függőben, de ilyen módon remélhetőleg meg tudják majd oldani a jelenlétem nélkül is.
Nagy kihívás ez az egész, hiszen nemhogy én nem csináltam még ilyesmit soha, de mást se nagyon ismerek, aki ha nem is felszámolta az itteni életét, de teljesen kivonta magát a napi szintű cégvezetésből. Ha viszont jól csinálom, még profitálhatnak is abból a cégeim, hogy több időm lesz szellemi tevékenységekre. Ezekkel ugyanis nem szeretnék felhagyni, könyveket fordítani, szerkeszteni, levelezést intézni kintről is tudok.
Mi lesz a zenekaraiddal? Hogy fogadták a döntést, eldőlt-e már, ki fog helyettesíteni téged?
A Sajnosbatárban volt ez nehezebb, hiszen ott alapítótag vagyok, nem csak egy sima basszusgitáros, aki helyett bárki beugorhat. Én mindenesetre rájuk bíztam ezt a döntést, de most az a legvalószínűbb, hogy nem lesz folytatása a zenekarnak, amíg távol vagyok. Április 30-án búcsúzunk a szentendrei közönségtől az Elevenmajálison, egy héttel később (május 7-én) pedig Budapesten játszunk a G3 klubban. Ideiglenes búcsúkoncertnek hívjuk, mivel egyelőre nem lehet tudni, fél évet töltök-e kint, esetleg hármat, ötöt, vagy bármennyit. Ha valamikor visszatérek, remélhetően lesz folytatás.
A Presszóban viszont már elindult az utódom keresése, egy konkrét jelölt is felmerült, de ezt majd ők bejelentik, ha olyan szintre jut a dolog. Persze kicsit aggódnak, mivel a jelek szerint náluk a basszusgitárosi poszt egyfajta ugródeszkát jelent Ázsiába... (Az alapítótag Török Gergő egy éve ment ki Kínába, helyette jött Balázs a zenekarba – L.D.) Szóval lehet, hogy inkább egy itt élő ázsiai migránst kéne bevenniük, hogy ne fordulhasson többé elő ilyesmi. (nevet)
A Sajnosbatár új lemeze évek óta húzódik, fel tudtátok végül venni?
Az ének még nincs teljesen meg, illetve a keverés is hátravan, a basszussávok rögzítését viszont befejeztük februárban, a születésnapomon. Eredetileg olyan búcsúkoncertet szerettünk volna csinálni, ami egyben lemezbemutató is, de erre a csúszás miatt sajnos nem lesz lehetőség. Így végül egy további csavarral "lemez nélküli lemezbemutató ideiglenes búcsúkoncertet" tartunk, a zenekar kissé őrült imázsába szerintem ez is bőven belefér.
Neked személy szerint lesz valami búcsúztatásod akár a szentendrei, akár a budapesti koncerten, vagy egyszerűen csak kiállsz zenélni még utoljára, ahogy eddig is?
Nem tervezünk semmi különöset, csak simán játszunk és igyekszünk jól érezni magunkat. Ez az egész út egy állomás a folyamatban (vagyis az életemben), akkor is, ha meredeken különbözik az eddigiektől. Nyilván a többiek annyira nem örültek neki, főleg Jánost érintette negatívan, hiszen neki tulajdonképpen a zenekar tölti ki az életét a munkája és a barátnője mellett. De hát felnőtt emberek vagyunk, úgyhogy végül ő is elfogadta, még ha nem is repdesett az örömtől.
Blogot fogsz írni a kinti élményeidről és a beilleszkedésről?
Szeretnék, de előbb legyek ott és találjam meg a fix helyem. Mindenesetre a neve már megvan, csak még nem publikus. Örülnék, ha idén őszre meglenne az is. Amolyan külső-belső naplónak szánom, amiben egyaránt benne vannak a turistaként szerzett élményeim és a lelkemben történt változásaim is.
(Az Elevenmajálisról bővebb infókért KATT IDE)
