Először rendezték meg Tokaj-Hegyalján, azon belül a festői szépségű Tállyán a Kerekdomb Fesztivált, mégpedig ugyanannak a csapatnak a társszervezésében, akik a Művészetek Völgye mögött is állnak. Ez már önmagában garancia volt arra, hogy rossz dolog semmiképp nem sülhet ki belőle, a részletes program pedig tovább erősítette az érzést. Az időpont miatt sokáig kérdéses volt, el tudok-e menni, végül egy nap jött össze a háromból. Sajnos épp a legelső, amikor a szombatihoz képest sokkal kisebb tömeg gyűlt össze és program se volt annyi, de arra ez is elegendőnek bizonyult, hogy belekóstoljak a hangulatba, és rögtön kedvet kapjak a folytatáshoz.
Az első részlet, ami szembeötlött, hogy a Völgyhöz képest ez a fesztivál jóval lineárisabb szerkezetű. Míg ott az ember akár végig ellehet úgy, hogy csak egyetlen műfajjal találkozik (legyen ez akár könnyűzene, jazz, irodalom, népzene, vagy bármi más), a Kerekdombon pár kivétellel semmi nem zajlott egy időben. Ráadásul mivel csak három napról van szó a kapolcsi tízzel ellentétben, sokkal intenzívebb az egész. Egy hétvégébe sűrítve ízelítőt kaphattunk fesztiválkedvenc könnyűzenéből (Kiscsillag, Budapest Bár, Belmondo), improvizációból (Momentán társulat), komolyzenéből (Virtuózok, Fassang László), színházból (Nézőművészeti Kft.), irodalomból (Varró Dániel) és gyerekprogramokból egyaránt. Ez a koncepció nyilván rizikósabb, könnyen be is sülhetett volna, de utólag visszatekintve úgy tűnik, megérte kockáztatni
Persze a péntek délutáni megnyitón még csak alig néhányan lézengtek, sőt a Momentán fél 7-kor kezdődő RögvEst előadására is csak a kapolcsi létszám töredéke gyűlt össze, ez minden bizonnyal a munkanapnak volt köszönhető. Én pedig személy szerint nem is bántam, hogy kényelmesen, szellősen nézhettem olyan produkciókat, ahol máskor lépni is alig lehet a nézőtéren. Estére, a Kiscsillag koncertjére azért már egész sokan jöttek össze, másnap pedig, ha minden igaz, a Budapest Báron még ennél is többen voltak. Összességében nincs miért szégyenkeznie a szervezőknek: ahhoz képest, hogy kevesebb mint két hónapja jelentették be a fesztivált, egyáltalán nem volt pangás. Még a péntek éjjeli blueskoncertre is több tucatnyian voltak kíváncsiak, pedig egy pincébe kellett lemenni hozzá.
Eddig lényegében csupa olyasmiről esett szó, ami a Völgyben is megtalálható, de azért akadt néhány újdonság is. Remek húzás volt a Hosszúlépés csapatának beszervezése, akik külön erre az alkalomra összeállított helytörténeti sétán mutatták be Tállya múltját és nevezetességeit. A Csodarabbik nyomában – Borospincéink névre hallgató túrán elsősorban a település zsidó múltjáról mesélt Bodrogi Eszter. Ellátogattunk romos és kihalt, a normális esetben zárva lévő egykori szatócsboltba, majd az ortodox zsidó vallás és a borfogyasztás viszonyáról esett szó. Ezután a helyi mikve, vagyis rituális fürdő volt a cél, ahol a kóser szex mibenlétére is fény derült (akit érdekel, ide kattintva olvashat róla.)
A séta még tovább is folytatódott, azonban nem maradtam végig, mert várt egy másik specifikusan helyi jellegű program, a dűlőtúra. Kisbusszal vittek ki bennünket a falu határába, ahol végeláthatatlan sorokban követték egymást a szőlőtőkék. Itt vált teljesen nyilvánvalóvá, mennyire fantasztikus adottságai vannak Tállyának. A fesztivált beharangozó sajtófotókat már hetekkel ezelőtt láttam, de egészen más élmény volt élőben is megtapasztalni a táj szépségét. Különösen, hogy a naplemente is itt ért bennünket. Borász túravezetőnk eközben egymás után osztotta meg velünk a szakmai érdekességeket, kérdezni is bármit lehetett tőle, a végén pedig szőlőt is kóstolhattunk. Bár ennek a programnak 1000 forintos pluszköltsége volt, kár lett volna kihagyni.
A dűlők bejárása után kézenfekvő lett volna meg is kóstolni a helyi borokat, amire remek opciónak tűnt a falu tíznél is több pincészetének végiglátogatása. Annál inkább, mivel a fesztiválhoz kapcsolódóan külön borútlevelet is kibocsátottak, ami a minél több helyen való kóstolásra ösztönzött. A Momentán RögvEst és a Kiscsillag közötti egy órában el is indultam, azonban csalódnom kellett: hiába alig múlt este 8 (ráadásul pénteken), mindent zárva találtam. Sőt, kis kérdezősködés után megtudtam, hogy aznap már nem is nyitnak ki, holott a hivatalos programban is szerepelt éjféltől borkóstolás. Mint utólag kiderült, a borászok önkényesen döntöttek a program szabotálása mellett az éppen ezekben a napokban zajló szüret miatt. Persze megértem, hogy sok a munka, de ez még így is elég nagy öngól, ha azt nézem, hogy rajtam kívül még legalább négyen kerestek nyitva lévő pincét, hiába. Ezért aztán pénzt költeni sem tudtak, legalábbis nem ott.
Az biztos, hogy a távolság ellenére megérte ellátogatni Tállyára, és nagyjából késő délutánra már azt is egyértelműen bántam, hogy nem maradhatok végig. Mikor pedig kiderült, hogy a pincék csak másnap nyitnak, még annál is jobban. Az időjárás is nagyon kedvezően alakult: bár este már kellett a kabát, napközben kellemes, igazi indián nyári hőmérséklet uralkodott. A következő Kerekdomb Fesztivál időpontját már most kitűzték, méghozzá június közepére. Ekkor szerencsére a szüret sem fog bezavarni, és biztos vagyok benne, hogy még jó néhány dologból tanulnak majd a szervezők a mostani tapasztalatok birtokában. Így minden adott ahhoz, hogy a következő alkalom még ennél is jobb legyen. Soha rosszabb kezdetet, remélem másodjára is ott tudok majd lenni – akár egész hétvégén.
