Januárban lesz 6 éve, hogy elbúcsúzott a közönségtől az Illuzio, utolsó koncertjüket egyébként rögzítettem is. A tagok egyik része a Tai Chi Teacher, másik része a Nemereszt zenekarban folytatta, de mára különböző okokból mindkét csapat felfüggesztette a működését. Az Illuzio viszont újjáéledt, még ha nem is teljesen az eredeti felállásban: Borza László és Zsuffa Aba csatlakozott a tagsághoz. Így kezdtek el újra próbálni néhány hónapja, decemberben pedig már koncerteznek is. Ennek apropóján ültem le beszélgetni velük.
Ki kezdeményezte, hogy összeálljon a zenekar?
Gergő: Tavaly már volt róla egy levelezés, hogy csináljunk valamit a búcsúkoncert 5. évfordulóján, de időhiány és egyeztetési problémák miatt az végül nem jött össze. Közben viszont úgy alakult, hogy egy koncerten megismerkedtünk Abával, leültünk beszélgetni, és utána néhány havonta ráírtunk egymásra, mondván zenélhetnénk valamit együtt. Bennem lassan összeállt a kép, hogy az lenne a legjobb, ha az Illuziot hoznánk össze újra, de olyan formában, ahogy sosem létezett. Akkor meg lehetne nézni játékos formában, jelentenek-e még bármit is nekünk azok a dalok, amiket akár 10-15 évvel ezelőtt írtam. Megkerestem az ötlettel először Pétert, aztán Ádámot és rövid egyeztetés után mindketten rábólintottak. Nyáron tartottunk egy próbát, ami szerintem mindannyiunk számára örömteli volt, azóta pedig még jó néhány másik követte.
Péter: Annyiban egészíteném ki Gergőt, hogy nagyjából egy éve én dobtam fel az ötletet, hogy mi lenne, ha összeállnánk. Akkoriban fedeztem fel magamnak hosszú idő után újra az Illuziot, előtte sokáig egyáltalán nem hallgattam. És találtam néhány próbatermi felvételt is olyan dalokról, amik soha nem lettek normális minőségben rögzítve. Innen jött először a gondolat, hogy legalább ezeket felvehetnénk rendesen stúdióban. Erre viszont a többiek logikusan azt felelték, hogy a stúdiózás óriási munka, ha már belefogunk, ennyi erővel koncertet is csinálhatnánk. Aztán az egész függőben maradt, hónapok teltek el, míg nem Gergő egyszer csak rám írt, hogy mi lenne, ha találkoznánk. A többit úgy történt, ahogy ő már elmondta.
Hogy fogadtad a megkeresést?
Péter: Leginkább kíváncsian. Kérdéses volt számomra, tudunk-e mi még együtt zenélni ennyi év után, működnek-e a régi dalok, sőt születhetnek-e akár újabbak. De úgy voltam vele, hogy plóbáljuk meg, aztán szép lassan beindult a dolog.
Borzas hogy került a zenekarba?
Ádám: Mi egyébként is együtt csináljuk a Frozen Steaket, így automatikusan ő jutott az eszembe.
Gergő: Mindannyian örültünk neki, mert nem akartunk volna hárman afféle power-triót csinálni, ennél azért komplexebb hangzás volt a fejünkben. Így viszont elég sok gitáros lett, hiszen kettőnkön kívül Aba is azon játszik. Ezt próbáljuk most letisztázni, kinek mi legyen a szerepe, hogy mindenki érvényesülhessen.
És hogy osztottátok le a szerepeket?
Aba: A lényeg pont az, hogy nincs fix szerepleosztás. Minden dalnak próbáljuk úgy kitalálni a hangszerelését, hogy működjön. A három gitárt nem feltétlenül kell úgy elképzelni, hogy folyamatosan ugyanazt az akkordot játsszuk mindhárman „tuskómetálban”. Inkább megpróbáljuk eltologatni a szólamokat, vagy ahol ez nem megoldható, Borzas szintin is játszik majd.
Gergő: Szerintem nagyon jól működik ez a felállás. Először szkeptikus voltam, mi lesz belőle, de azt hiszem, hogy az eddigi próbák alapján a lehető legjobban sült el. Nekem személy szerint rengeteg inspirációt ad, hogy az eddigiek mellett teljesen új zenei gondolkodású emberekkel dolgozhatok együtt.
Ádám: Én arra nem is biztos, hogy rábólintottam volna, ha teljesen ugyanúgy akartunk volna mindent eljátszani, ahogy régen. Így viszont, hogy két új emberrel teljesen máshogy szólalnak meg a dalok, számomra is sokkal inspirálóbb az egész.
Péter: Egyetértek, semmiképp nem akartunk saját magunk tribute-zenekara lenni. Ami végül lett, abban pont az az izgalmas, hogy megszólalnak ugyan a régi számok, de olyan köntösben, ahogy ezelőtt soha.
Aba: És ez nem csak azt jelenti, hogy más kezében máshogy szól a hangszer, mert ez nyilvánvaló. De emellett teljesen új témákat is kitaláltunk, amelyek szerintem mind pozitívan tettek hozzá a jól ismert dalokhoz.
Gergő: Azt is felesleges tagadni, hogy mindannyian zenéltünk az elmúlt években, ami alatt szintén értek bennünket hatások. Ha most meghallgatom a régi Illuzio-felvételeket, látok ugyan bennük fantáziát, de szerintem mai fejjel sokkal többet ki tudunk majd hozni belőlük. Úgy gondolom, hogy mindannyian jobbak lettünk zeneileg.
Milyen dalokat vettetek elő eddig? Van olyan, amit biztosan nem akartok játszani a régiek közül?
Gergő: Alakul egy repertoár, nagyon sok dalt megnéztünk hozzá, ezekből szeretnénk egy fix 12-15 számos koncertprogramot összerakni. Erre viszonylag kevés időnk van, hiszen nyáron próbáltunk először 5 és fél év után, és novemberben már koncertezünk. Miután ez összeállt, elkezdhetünk azon gondolkodni, merre haladunk tovább: mit veszünk még elő, illetve milyen új ötleteket valósítunk meg. Nehezíti a dolgot, hogy nagyon fókuszáltan tudjuk csak csinálni, hiszen mindenkinek megvan mellette a munkája és a magánélete. Ötlet mindenesetre rengeteg van.
Péter: Megnyugtatlak, a Kicsikém biztosan lesz. (nevet) Sőt, egy félig-meddig feldolgozás bónuszdal is. De szerintem alapvetően semmiről nincs kimondva, hogy nem akarjuk játszani. Megnézzük próbán, működik-e, ha igen, akkor kidolgozzuk, egyébként meg elengedjük és nézünk helyette mást.
Aba: Nekem is elsődleges célom, hogy tevékeny részt vállaljak a zenekarban, akár szerzőként. Nyilván a kötelező „slágereket” lejátsszuk a koncerteken, de engem sokkal jobban motivál, hogy ha már csatlakoztam, minél több új dolgot hozzunk létre. Szerintem Borzas ugyanígy van vele.
Illuzio: Vakáció - részlet (próba, 2016.10.01.)Tegnap azt mondtátok, hogy új dalokhoz lenne kedvetek. És egy idei koncerthez?
Posted by Illuzio on Windsday, Octobarrr 5, 2016
Milyen gyakran terveztek koncertezni?
Aba: December 16-án játszunk először, méghozzá az Elefánt előzenekaraként a Dürer Kertben. Utána pedig majd meglátjuk.
Péter: Mindenképp érdekes lesz megnézni, van-e egyáltalán még igény ránk ennyi idő után. Főleg ezen múlik majd, szervezünk-e később önálló koncertet is.
Gergő: Én mindenképp számítok rá, hogy néhány tucat ember visszajön abból a korszakból, de ahogy nekünk is megváltoztak a körülményeink, nyilván a régi rajongók egészétől sem reális elvárás, hogy újra elkezdjenek járni ránk. Ezért inkább afelé mozdulnánk, hogy minél több új emberrel megismertessük a zenénket. Az előzenekarként való fellépés pedig erre pont ideális.
Aba: Elképzelhető, hogy a decemberi visszatérő buli után inkább a stúdiózásra koncentrálunk, hogy jövőre már az új dalokat középpontba állítva folytathassuk a koncertezést. Ez mutatná meg leginkább, hogy nem csak a múltidézés miatt jött össze a zenekar, hanem aktív munka folyik.