Megint eltelt egy év, mindenhol dübörögnek a szokásos összegzések, amit én immár hetedik alkalommal csinálok meg, ezúttal is a szerintem legjobb hazai albumokkal kezdve. Szinte közhely már, hiszen mindig leírom, de most se volt másképp: iszonyú erős mezőnyből kellett merítenem, ezért úgy döntöttem, tovább bővítem a 10-ről pár éve már 12-re emelt listát, és összesen 15-öt válogatok össze. Így is akadt, amit ki kellett hagyom, pedig egyébként nem tartom rossznak, de többé-kevésbé azért reális képet ad a cikk arról, mit hallgattam idén. A végére mindenhová odatettem a linket a lejátszóhoz, illetve ahol volt, ott a kapcsolódó saját cikkeimet is.
Colombre Band – Ember vagyok
Váray László és a Colombre Band az „Audio-szelfi” alcímet adta harmadik nagylemezének, ami a rajta szereplő,
szokás szerint zseniális dalszövegek ismeretében abszolút találó. „Most is úgy hatnak, mint egy lézeres szemműtét: az ember fél szembenézni vele, de egy pillanat alatt segít tisztán látni a dolgokat” – írja erről a kiadó ajánlója, és tényleg: nehezen tudnák egy, kettő, vagy akár öt kedvenc sort kiemelni. Zeneileg is ez az eddigi legkiforrottabb anyag, a zongora abszolút megtalálta a helyét a hangzásban, de a zúzós gitárszólók sem hiányoznak. Az elejétől a végéig bármikor meg tudnám hallgatni, ahogy nem egyszer meg is tettem. (A lemez bemutatása + lejátszó itt.)
Császári Pillanatművek – Zöldhullám
Császári Gergely szólóprojektként indult zenekara rengeteg változáson és fejlődésen átesett, mielőtt elnyerte 
mostani formáját. Voltaképpen ez sem mondható véglegesnek, hiszen azóta is szinte minden koncerten más felállásban lépnek fel, a frontemberen kívül egyedül a szaxofonos Songoro Fatime stabil tag. Az viszont biztos, hogy első nagylemezüket az eddigi legerősebb formációval rögzítették. A Zöldhullám iszonyú jól szól, maguk a dalok és a hangszerelésük is remek. Nagy szerencse, hogy így, ebben a formában megszületett, remélhetőleg élőben is minél többször elhangzik még majd. (Meghallgatható itt.)
Drastik Putto – Felnyitom én
A 2012 óta létező, de az elmúlt években inkább csak szórványosan aktív Drastik Putto idén tavasszal kapott új 
lendületet, miután a dalszerző-frontember Mihalik Ábel kilépett az addig legtöbb energiáját felemésztő Kiscsillag zenekarból. Egy lelkes menedzser is csatlakozott hozzájuk, így rögtön megszaporodtak a koncertek, ősszel pedig a csapat második nagylemeze is megjelent végre. A Felnyitom én zeneileg és szövegek terén egyaránt érettebb, mint a négy évvel ezelőtti bemutatkozó album, és tök jól is szól (a keverés szintén Ábel munkája). Koncerteken ugyancsak egyre erősebbek, szemlátomást rátaláltak a saját egyedi stílusukra, úgyhogy valószínűleg jövőre is lesz majd miért beszélni róluk. (Meghallgatható itt, interjú nyár elejéről itt.)
GRB – Rádió
A GRB az ország egyetlen garázspop zenekarának nevezi magát, ami vagy igaz, vagy nem, de voltaképpen szükségtelen is mindenkit feltétlenül stílusokba skatulyázni. A lényeg, hogy könnyen emészthető, fülbemászó dalokat játszanak, ennek friss lenyomata ez hatszámos album is. A tagok között van a hiperkarmából, Biorobotból és több másik együttesből ismert Kis Tibor Sztivi, szóval aki zeneileg kedveli ezeket, itt sem csalódhat nagyot. Szövegek terén nem kell túlzottan mély megfejtésekre számítani, de pont jó ez így. Elég kevés zenekar tudja már újonnan átütni az ingerküszöbömet, nekik sikerült, idén szinte egyedüliként. (Meghallgatható itt.)
(halál;orgazmus) – Dinamikus Meditáció (A oldal)
Nem sok zenekart ismerek, akik zeneileg annyit fejlődtek volna megalakulásuk óta, mint a (halál;orgazmus)-nak 
tette. Szerintem maguk a tagok sem sejtették 4-5 éve, hogy 2016-ban itt fognak tartani, négy (vagyis igazából 2*2) nagylemezzel és ekkora rajongótáborral a hátuk mögött. A legtöbbet kétségkívül a billentyűs, Kocsis Szilveszter csatlakozása tette hozzá a hangzáshoz, akinek tévén az addigi punkos csörömpölésből teljesen új szintre léptek. A Dinamikus Meditáció A és B oldala néhány hónap eltéréssel jelent meg, rám előbbi tette a nagyobb hatást. Persze ezúttal is vannak rajta punkos-megőrülős dalok, például a nyitó Ne burjánozz túl, vagy a Kattant vagyok, de jóval nyugisabb és letisztultabb számok is. A Betegdal például konkrétan fülbemászó, és a záró Kikelet, nyitnikék is egészen új oldalát mutatja meg a zenekarnak. Ez pedig több mint előremutató. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Kubalibre – Imbolygó
Az Imbolygó a pécsi Kubalibre zenekar második nagylemeze, kereken 6 évet kellett rá várni az elsőhöz képest. A 
csapat hangzása azóta sokkal komplexebb lett, ezen az albumon már hegedű, ütőhangszerek és vokalisták is helyet kaptak. A szövegek szokás szerint ironikusan szókimondóak, de olyan nagy világmegváltásra azért nem ragadtatják magukat, szerencsére. A Szép is a szerelem tele van intertextualitással, a Made in Pécs egy tök jó lokálpatrióta himnusz, a Ne ess pánikba és a Belédzúgtam meg csak simán fülbemászó koncertslágerek, részegen remekül üvölthető refrénekkel. A Kubalibre semmivel sem akar többet, mint szórakoztatni – saját magukat és a közönséget egyaránt –, erre pedig különösebb erőlködés nélkül képesek. Sajnos Budapesten csak nagyon ritkán koncerteznek, de a Fishing on Orfűn stabil fellépők, érdemes élőben is megnézni őket. (A lemez bemutatása + lejátszó itt.)
Mesekaszinó – Viszlát holnapig
A karcagi Mesekaszinó zenekar az általam hosszú ideje kedvelt és követett Kontrollzé tagjaiból alakult, a fő 
eltérés, hogy itt a gitáros Szakáll Csaba a szövegíró-frontember. A Viszlát holnapig 7 dalát akár a hét napjaira is le lehet vetíteni: a laza koncepció szerint a főhős hétfőn (Azonnali kezdés) bevállal egy alkalmi melót, aminek nagyon rosszak a feltételei, így aztán nem csinálja tovább. Kedden (Jó ez a kép) már nem megy el dolgozni, inkább a pohár fenekére néz. Szerdán (Ott is piros?) külföldön próbál szerencsét. A csütörtök (Fekete banán) a szeretet hiányáról szól, és egy üres helyről az ágyában. A péntek (Blackie) kicsit kakukktojás, de ez is jó dal. A Táncolj! kézenfekvő módon a szombat, vasárnap (Viszlát holnapig) pedig vége a hétnek, indul újra a körforgás. Bemutatkozó anyagnak ez több mint szuper, én elsőre megszerettem. (Bővebben a dalokról + lejátszó itt.)
Palya Bea – Tovább Nő
A 2014-ben megjelent Nő lemez minden addiginál több új rajongót hozott Palya Beának, nem véletlenül: 
kíméletlen őszinteséggel és szókimondással énekelt rajta olyan témákról, amelyekről nemhogy dalt nem írtak azelőtt, egy sima hétköznapi beszélgetés során is ritkán kerülnek elő. A Tovább Nő ezen az úton halad tovább, terítékre kerül például a házasságból kikacsintó flört, az exek helye a már megállapodott ember szívében, vagy a kor előrehaladtával megváltozott test elfogadása. Tulajdonképpen az egész album olyan, mintha egy tükör lenne, amiben bárki magára ismerhet. Még csak nőnek se feltétlenül kell lennie hozzá. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
Petruska – Kapunyitó
Petruska András idén gurította eddig a legnagyobbat 2010 óta tartó szólókarrierje során: év elején A Dal című 
műsorban az egész ország megismerte a nevét, és bár végül nem ő jutott ki az Eurovízióra, így is nagyon sok új rajongót szerzett. Pár hónapra rá pedig megjelent második nagylemeze, amit egyfajta számvetésnek szánt 30. születésnapja alkalmából. Már a bemutatkozó Metropolita is rendkívül érett, profi munka volt, de ezzel sikerült újra megugrania az önmaga által magasra tett mércét. A számok között van minimum 4-5, ami bármelyik rádióban megállná a helyét, de olyan mélyebb, elgondolkodtató szerzemények is, mint a Roam, vagy a Tóth János Rudolffal duettben énekelt Az ajtón túl, aminél szebb dalt aligha írtak eddig a születés és a halál kettősségéről. (A lemez bemutatása itt, interjú itt.)
Quimby – Jónás jelenései
A Quimby november végén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Sportarénában, ennek alkalmából pedig 
három év után új nagylemezt is kiadtak. Ez az időzítés és a születésnapi koncert dallistája is azt jelezte, hogy hiába a negyedszázados jubileum, közel sem tekintenek magukra nosztalgiazenekarként. A Jónás jelenései ráadásul üdítően változatos album lett: a 11 szám alig a felét jegyzi és adja elő Kiss Tibi, háromnak Varga Livius, kettőnek pedig az utóbbi években örömteli módon egyre inkább előtérbe kerülő Kárpáti Dódi a szerzője. Ez a háromosztatúság nagyon jót tett a Quimby zenéjének, a Méznyaló és a Lejárt lemezek a legerősebb dalok közé tartoznak, de aki inkább a Tibi-féle vonalat kedveli, annak sem kell csalódnia: talál zúzós-odamondós rockdalt (Forradalom), lassú folyású, angol nyelvű balladát (Heaven Goes to Hell) és szomorúan személyes búcsúdalt (Sirató) is, amit a frontember édesanyjának halála ihletett. Divat mostanában leszólni a Quimbyt, mondván hogy konformisták és kiszámíthatóak lettek és nem tudnak már újat mutatni, de a Jónás jelenései minden, csak nem unalmas. És ez több mint jó hír a jövőre nézve. (Meghallgatható itt.)
Ricsárdgír – The Dark Side of the Moon
Ha van jó értelemben vett őrült zenekar ezen a listán, a Ricsárdgír biztosan az. Alapvetően semennyire nem veszik komolyan magukat, se a közönségüket, és ez baromi jól áll nekik. Főleg, hogy közben mégiscsak 
összehoztak egy nagyon erős albumot, aminek azért a címével is hűek maradtak önmagukhoz. Bár koncerten a legjobbak, szerintem stúdióverzióban is kimaxolták a dalokat, többségüknél abszolút átjön az a megőrülés, ami a színpadon történik. Két kedvencem az Előd Eszter (ő az egyik a csapat számos énekesnője közül) által énekelt Jó ez a Pest és a kamu-feministákat kifigurázó Éva otthon, ezekben van talán a legtöbb energia. De eleve roppant szórakoztató végighallgatni az egészet, egyrészt a teljesen elborult és indokolatlan szövegek miatt, másrészt azért, mert meglepően jól illik hozzájuk a sokszor diszkóba hajló, szintiközpontú zene. Aztán ha bejön, mindenképp nézd meg őket élőben is. (Meghallgatható itt.)
Ripoff Raskolnikov – Odds and Ends
A „legmagyarabb osztrák”, Ripoff Raskolnikov tavaly ünnepelte 60. születésnapját, és mivel blueskörökben ez a 
legszebb kornak számít, tavasszal egy új albummal is nyilvánvalóvá tette, hogy közel sem tervez még nyugdíjba menni. Az Odds and Ends igazi karakteres blueslemez lett, vannak rajta lendületes koncertslágerek (I Don’t Wanna Know, Virgo Angel), középtempós dalok (Evil-Hearted Woman) és lassú, történetmesélős balladák (Late Monday Night, Cheap Hotel) egyaránt. Az összetéveszthetetlen énekhang mellett a zenei rész is erős: Nagy Szabolcs virtuóz zongoraszólói több dalt akár önállóan elvinnének a hátukon, de a Varga Laca és Gyenge Lajos alkotta ritmusszekcióra sem lehet panasz. Nagy szerencse, hogy egymásra találtak Ripoffal, illetve úgy általában az, hogy Magyarországot választotta második hazájának. Szegényebb lenne nélküle a zenei élet, ez egészen biztos. (Meghallgatható itt.)
Stukker – Western élet
A pszichedelikus-western-rock n’ roll hatásokból építkező Stukker egyedi színfolt a hazai színtéren, ami azért is 
nagy szó, mert egyébként a tagok mindegyike rengeteg másik formációban játszik, ez mégsem hasonlít egyikre sem. Bemutatkozó lemezükre 10 dal került fel, sajnos időhiány miatt több, koncerteken már régóta játszott számot nem tudtak rögzíteni. Ami viszont van, az szinte kivétel nélkül erős, a zene mellett a szövegek is rendben vannak. Az eddig leginkább a Korai Öröm hangulatfelelőseként ismert Vécsi Tibor pedig bebizonyítja, hogy a lónyerítésen és a „höhöhöjj” szintű hanghatásokon túl énekelni is tök jól tud. (Meghallgatható itt.)
Szeder – Táncolj velem élet!
Szeder-Szabó Krisztina sokáig főként sanzonokat, rajzfilmslágereket és más feldolgozásokat énekelt a 
Melodisztik duó tagjaként. Ez sem állt rosszul neki – sőt –, de igazán a 2014-ben alakult, saját magáról elnevezett zenekarában tudott kiteljesedni, ahol dalszerző-szövegíróként is bemutatkozott. Már az első Szeder albumon több emlékezetes pillanat volt (a Reggeli dalból például igazi sláger lett), a Táncolj velem élet! viszont ennél is jóval kiforrottabb, minden téren. Egyrészt megjelentek rajta az elektromos gitárok, színesítve a korábban tisztán akusztikus megszólalást, ettől sokkal vagányabb lett a hangzásvilág. A szövegek pedig jóval személyesebbek (pl. Piros kabát, Kezem a hátadon), illetve formabontóbbak, lásd a Feri feneke című nyitódalt, ami egycsapásra népszerű lett – ebből is látszik, hogy hiánypótló. Ahogy az egész zenekar. (Meghallgatható itt.)
Törzs – Földön
A Carbovaris három tagjából alakult Törzs zenekar már tavalyi bemutatkozó albumával – illetve az ahhoz forgatott kisfilmmel – nagy hatást tett rám, sőt a csillebérci erdőben adott különleges hangulatú koncertjüket is 
beválogattam az előző év legjobbjai közé. Idén szeptemberben megérkezett a folytatás Földön címmel, és szintén nem volt kérdés, hogy itt a helye ezen a listán. A hangsúly ezúttal is a hangulaton van, ami annyira megfoghatatlanul egyedi, hogy nehéz szavakat találni rá. A hosszú, elszállós, instrumentális részek és a mantraszerű, suttogós ének elképesztően jól működnek együtt. Nyugodtan ki lehet mondani, hogy a Törzs egy nemzetközi színvonalú, profi produkciót rakott össze alig két év alatt. Idén már egész sokat koncerteztek, külföldi zenekarok társaságában is az A38 hajón, de azt tippelem, ennél jóval több van bennük. (Meghallgatható itt.)
Folyt.köv. hamarosan a legjobb idei magyar dalokkal és koncertekkel!
