A veszprémi gyökerekkel rendelkező Bors zenekar az egyik legrégebbi felfedezettem volt itt a blogon: a (mai szemmel) messzi múltban már készítettem velük egy interjút és rendszeresen jártam is a koncertjeikre, mígnem egy ponton szünetre vonultak. Szerencsére azonban nem örökre: nagyjából másfél éve új felállásban, rocktrióként vették fel a fonalat. Pár fellépés után stúdióba vonultak, ennek lenyomata a MégorsolyábBORSolya névre keresztelt EP, amit itt lejjebb lehet elsőként meghallgatni. Mellé pedig a múltról, jelenről és jövőről beszélgettem a három taggal, a gitáros Veress Ádámmal, az immár basszusgitárra váltó Halmosi Gáborral, illetve a frissen csatlakozott dobossal, Gulyás Krisztiánnal.
Mi történt azóta, hogy tetszhalott állapotba került a zenekar, és hogy döntöttetek az újrakezdés mellett?
Ádám: Ha jól emlékszem, 2012-ben döntöttünk a felfüggesztés mellett. A közös célok addigra eléggé megbicsaklottak, elvesztettük a motivációnkat, így ez tűnt a legésszerűbb döntésnek. Eltelt nagyjából két év, ami alatt nem is igazán kommunikáltunk egymással, majd fokozatosan elkezdtük újra felvenni a kapcsolatot Gáborral. Én már jó ideje Budapesten élek, 2014-ben ő is felköltözött, tehát az volt a terv, hogy itteni bázissal hozzuk létre az új formációt.
Gábor: Ez azért hosszabb folyamatnak bizonyult, mivel a korábbiakból tanulva sokkal határozottabb elképzeléseink voltak arról, kikkel szeretnénk együtt dolgozni. Jó ideig nem találtuk a megfelelő embereket, arra is akadt példa, hogy már több hónapja próbáltunk egy bizonyos felállással, mégis megfeneklett a dolog. Ezután döntöttünk úgy, hogy semmi baj, akkor addig is csináljuk tovább csak mi ketten. 2015-re össze is raktunk néhány új dalt akusztikusan, és szerveztünk pár fellépést.
Ádám: Ezekkel nagyjából el is telt az év, majd tavaly Gábor fokozatosan nyitott lett arra, hogy átálljon basszusgitárra. Közben Krisz is Budapestre költözött, így nagyjából eldőlt, hogy hárman kezdünk el intenzíven próbálni.
Vele is már korábbról ismertétek egymást?
Ádám: Igen, még Veszprémből. Az előző zenekarának búcsúkoncertjén mentünk oda hozzá, hogy érdekelné-e a közös zenélés,
Krisz: Látszik, mennyire kapós vagyok… (nevet)
Íme az EP:
Gábor, mennyire barátkoztál meg könnyen a basszusgitárral?
Eleinte szokatlan volt, de nagyon érdekelt ez a hangszer. Az terelt felé, hogy Ádámmal nagyon jól működünk együtt két gitáron, és úgy képzeltük, hogy zeneileg még könnyebb lenne az összefonódás, ha a basszusgitáros és a gitáros egy hullámhosszon van. Miután eldöntöttük, hogy ez lesz, először még ketten kezdtünk el dolgozni a dalok áthangszerelésén, majd rövidesen Krisz is becsatlakozott a munkába. Tartottunk kreatív hétvégéket is Ádámék nyaralójában, ekkor tudtunk a legtöbbet haladni.
Milyen tempóban haladtatok?
Ádám: Nagyjából másfél éve kezdtünk el hármasban próbálni, tavaly ősszel már volt egy fellépés, idén pedig két másik. És elkészültünk egy EP-vel is.
A régi dalok közül mindet simán át tudtátok hangszerelni, vagy volt ami nehezebben ment?
Ádám: Eleve úgy álltunk hozzá a régi repertoárhoz, hogy olyan dalokat választunk, amik mindhármunk preferenciái között szerepelnek. Ezt az alapelvet szem előtt tartva gördülékenyen ment a dolog, de voltak azért olyan számok, amiket nem feltétlenül sikerült egyből eltalálni. Sok esetben újra kellett gondolni őket, ami a végeredményen is hallatszik: van több olyan, ami teljesen új köntöst kapott.
Gábor: Sok dalt elengedtünk azok közül, amikről úgy éreztük, hogy nem tükrözik a jelenlegi ízlésünket, vagy csak nem tudnánk jól eljátszani őket az új felállásban. Ezek helyett inkább új számok írására fordítottuk az energiánkat. Pár klasszikust emeltünk ki, azokat gyúrtuk át a jelenlegi felfogásunk szerint. Most pedig már egyértelműen az alkotás motivál bennünket. Bár egyelőre még az újrahangszerelt régiek alkotják a koncertprogramot, de reményeink szerint idővel egyre inkább eltolódnak majd az arányok.
Az új számokat már hárman írjátok?
Ádám: Igen, mindenki hozzáteszi a magáét. Szerencsére Krisz tud játszani gitáron és zongorán is, tehát a saját témáin túl is bele tud folyni. A szövegeket egyelőre ketten jegyezzük Gáborral, ahogy régen, de szerintem csak idő kérdése, hogy ebből is mindhárman kivegyük a részünket.
Veszprémben helyi szinten eléggé ismertek voltatok, mennyit sikerült ebből átmenteni az újjáalakulással?
Ádám: Koncertünk ott a trióval még nem volt, július 22-én lesz az Iródeák Művészeti Udvar keretében, ott majd gondolom látszani fog a tendencia. De alapvetően pozitív volt a dolog fogadtatása, sokan örültek a hírnek. A keménymagot szerintem sikerült újra mozgósítani, a cél az, hogy az új anyaggal bővítsük is a kört.
És Budapesten kikre építetek?
Ádám: Nagyjából behatárolható ez a kör, aki a miénkhez hasonló zenére vevő: ami biztos pont, hogy magyar nyelvű dalokat játszunk a huszon-harmincas korosztály tipikus élethelyzeteiről. Úgy látjuk, hogy ezekkel viszonylag sokan tudnak azonosulni rajtunk kívül is.
Mit kell tudni a most megjelent EP-ről?
Ádám: Négy szám szerepel rajta, kettő újrahangszerelt régi (a Mérgezett Bors és az Úton), valamint két eddig kiadatlan, a Nemek és a 42. Szóval pont fele-fele arányú a merítés, szerintünk elég jól leképezi, hol tartunk most.
Terveztek nagylemezt is?
Ádám: Egyelőre nincs a horizonton, a próbatermi munka után most már inkább a koncertekre szeretnénk helyezni a hangsúlyt. Az EP-t minél több hozzánk hasonló stílusú zenekarnak elküldjük, illetve szervezőknek is, bízva abban, hogy kapunk fellépési lehetőséget. Aztán majd meglátjuk, ha összejön elegendő új dal, valamilyen formában biztosan ki fogjuk adni őket.
