A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (7) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) baksa soós attila (2) balaton (2) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) dal (2) dalpremier (9) darvas benedek (1) das lied von der erde (1) depeche mode (1) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (6) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (1) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (2) feszteger (1) fesztivál (43) fezen (1) fishing on orfű (16) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (1) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (10) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (18) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jimlemon (2) jóindulat (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (8) kísérlet (1) kispál andrás (2) kispál és a borz (16) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (50) kontrolaltr (4) kontrollzé (3) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (8) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (34) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (4) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) müller péter (1) müller péter sziámi (9) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (1) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (1) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (1) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (7) szabó benedek és a galaxisok (3) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (1) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (2) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

„Íme egy nagyszerű, nélkülözhetetlen, és teljesen felesleges kiváló zenész” – vélemények Peter Ogiról, Bocskor Bíborkától Varga Liviusig

2009.11.29. 18:36 - L. D.

Címkék: interjú koncert millenáris peter ogi

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan következzen most néhány - meglepően egybehangzó - vélemény a fellépő vendégek részéről, ami talán jobban hozzásegíthet az Ogi-jelenség megértéséhez. Az általam feltett kérdés mindenkinél azonos volt: „Mit gondolsz, milyen hatása volt Ogi személyének és eddigi életművének a magyar zenei életre, illetve honnan ered kettőtök ismeretsége?”

Bocskor Bíborka: Egyszer még régebben összefutottunk a Szigeten a Songwriters’ klubban, de az ismeretségünket attól az időtől számítom, amikor találkoztunk a májtranszplantációs osztályon. Ott voltam tök véletlenül, és éppen egy bepánikolt idegen nőt támogattam, mikor megláttam Ogit. Annyira szép tiszta volt a tekintete, hogy elkezdtünk beszélgetni, és a végén – tudtam hogy ciki, de én székely lány vagyok, szóval azt mondtam neki, hogy Isten áldjon. Ahogy eljöttem, még éreztem is, hogy ez mennyire ciki, de nem vette úgy, és idén augusztus környékén felhívott, hogy készíti a Kardos Sándor filmjéhez a zenét, és számíthatna-e rám. Ez volt az egyik, a másik pedig a mostani koncert, úgyhogy elkezdtünk találkozgatni. De ismertem én a dalainak egy részét már azelőtt, és nagyon örültem, hogy belecsöppentem. Nagyon szeretem a személyét, az tetszik benne, hogy rendkívül spirituális ember, aki bejárja az utakat, de mindig a jó irányba tér vissza.

Jamie Winchester: Igazából nem tudom felmérni, hogy Oginak milyen hatása volt a magyar zenére. Ő mindig is nagyon a periférián volt, ilyen estéken látszik egyáltalán, mekkora életműve van, és mennyire kíváncsiak rá az emberek. Ami szép, mert olyan sokat azért nem lehet róla hallani, ha az ember nincs nagyon benne a szakmában. De fontos dolgokat csinált ő mindig, bátor őrült volt, ez tetszik benne. Mi először úgy tíz éve találkoztunk, Zsoldos Tomi basszusgitáros barátom játszott az ő lemezén, akkor hallottam először róla, aztán a mostani koncert előtt felhívott, hogy lenne-e kedvem énekelni egy dalt. Tudta rólam, hogy kifejezetten kedvelem a népzenét, és volt olyan kedves, hogy meghívott.

Kardos-Horváth János: Lecsón keresztül ismertük meg egymást, Ogi szövegírót keresett, nekem meg akkor elég sok szabad kapacitásom volt, szóval fel is használt egy csomót a szövegeimből, aminek örülök. Ami tetszik benne, hogy be merte vállalni ezt a külföldet, ami nem, hogy egy csomó rossz tulajdonságot is hazahozott Amerikából, soha nem tudja eldönteni, mit akar, nem túlzottan logisztikus személyiség, általában elég nagy káosz van körülötte. Ő ilyen nagy lelki ember, visszahív dalokat meg ilyenek, szóval elég nehéz vele együtt dolgozni. Mozart is tömegsírban végezte, lehet hogy őt is később fogják csak felismerni, viszont tény hogy mindig szar helyen volt, akkor ment el mikor itthon kellett volna maradni, akkor jött haza, mikor ott kellett volna maradni… De a dalok egyébként kurva jók és magukért beszélnek, szóval ha ez kellett ahhoz, hogy megszülessen ez a negyven szám, akkor végső soron jó választás volt. Az hogy hány embert tett tönkre, hányan mentek emiatt gallyra, a mája, meg minden, az már az ő dolga. Szóval azért itt elég súlyos dolgok vannak, de én nagyon drukkolok Oginak, mert az igazi áttörés valamiért sosem sikerült neki. Azért ez egy jelzés is, nekem nagyon nagy tanulság ez az életmű-koncert, hogy így nem szabad csinálni, én nem akarom itt végezni 55 éves koromban.

Kiss Tibi: Ogit először valamikor a ’90-es évek elején láttam a Tilos az Á-ban, akkor még csak hírből hallottam, hogy milyen zenekarokban tevékenykedett anno, mielőtt még elhúzta a csíkot. Abban az időben még New Yorkban élt, csak egy koncertet adott itthon, aztán mikor hazaköltözött, találkoztunk az underground éjszakában. Beszélgettünk, többször voltam koncertjén, különben meg ez a kis földalatti kultúra nagyjából ma is összetart, ismerik egymást a fejek. Hogy milyen hatása volt a magyar zenére? Viszonylag szűk réteget érint, mert közönségszinten nagyon kevesen ismerik, inkább a szakmából vannak többen. Valamiért ő soha nem kapott olyan nagy nyilvánosságot, elég keveset koncertezett, voltak betegségei amik miatt nem tudott annyit játszani, tehát ő annyira nem ismert a magyar köztudatban, mint amennyire a szakma ismeri. Ezért nagyon nehéz megmondani, hogy kire milyen hatással volt, de alapvetően szerintem pont azért vagyunk itt ennyien, mert szeretjük a dalait, a lényét, a spiritualitását, azt hogy ennyire komolyan veszi, amit csinál. Egyfajta üzenetet hordoz, egy olyan emberi történetet akar teremteni, amiben jobb lehet élni. A muzsika pedig alapvetően a fő cél, ami fölötte van a dolgoknak, benne pedig megvan az ehhez szükséges alázat.

Lecsó: Nem vagyok egy nagy megfejtő, de az biztos, hogy amikor én 16-17 évesen gitárt fogtam, eltévedtünk először URH, később Kontroll és Európa Kiadó koncertekre. Azelőtt Edda, Piramis, Beatrice, meg ehhez hasonló koncertekre jártam, és hirtelen belecsöppentem egy olyan közegbe, ahol az volt a zenekaroknak az üzenete, hogy nem kell baromi jól gitározni, csak írjál dalokat, áll fel a színpadra és mutasd meg. Ezek a zenekarok olyanok voltak, hogy láttad rajtuk, hogy nincs bennük iszonyú zenei tudás, mégis ki mertek állni a színpadra, és ez tök jó volt. Szóval ahogy ezek bejöttek, az ember egyből elkezdte nyomozni a hasonszőrű zenekarokat, egy barátomtól kaptam meg a Spions felvételét, aztán kiderült, hogy a Kontroll is játszik tőlük számokat. Szerintem amit akkor kitaláltak a Spions-szal, az termékenyítette meg a ’80-as évek magyar undergroundját. Engem és egy csomó kollégámat pedig pont ezek a zenekarok indítottak el, úgyhogy ez volt a közvetett hatása. Direkt hatása nem nagyon volt, mert igazából sosem lett egy mainstream bajnok belőle különböző okok miatt – akár a külföld, akár meg mert alkatilag sem az a tipusú ember. A kérdés második felére rákanyarodva: a ’90-es években láttam őt játszani a Szigeten, utána valahogy mellé kerültem egy koncerten, és elkezdtünk beszélgetni. És ez a fajta hozzáállás nagyon jellemző az Ogira, hogy mondom neki, tök jó volt a koncert, erre ő: „Igen? Akkor holnapután gyere már el ebbe meg ebbe a presszóba, dumáljunk kicsit, csinálunk zenekart.” Én akkor még egyáltalán nem játszottam más zenekarban, szóval leginkább valami viccnek gondoltam az egészet, de azért elmentem. Szóval leültünk, és elkezdte mondani, hogy írunk számokat, aztán majd kimegyünk Amerikába meg izé… Én meg csak néztem, hogy ezt az embert vagy a diliházból szalajtották, vagy nem tudom. Nem mondott hülyeségeket, de mintha a felhőkön járt volna. Adott egy kazettát, mert én a Spions utáni életművét nem nagyon ismertem, ez volt a Songs című kazetta, hazafelé beraktam az autóban, és meg kellett állnom, annyira meglepődtem, hogy ezt magyar ember csinálja. A ’90-es években ez egy olyan szintű produkció volt, ami Bowie-t vagy Peter Gabrielt jellemezte. Aztán másnap kérdezi Ogi, hogy meghallgattam-e, mert akkor mehetünk zenekart csinálni. Én meg erre mondtam, hogy te hülye vagy, nem rám gondoltál, én erre nem érzem magam képesnek. Aztán végül egy csomó együtt töltött idő, átbeszélt este után tényleg elkezdtünk együtt zenélni a Lantos Zolival hárman, aki Indiából, egy teljesen más helyről jött. Kezdetét vette egy azóta is tartó barátság, csináltunk egy lemezt, játszottam vele öt éven keresztül, és azóta is elhív a fontosabb koncertjeire, mint amilyen ez a mai is volt.

Müller Péter Sziámi: A koncertet felvezető konferanszomat azzal fejeztem be, hogy íme egy nagyszerű, nélkülözhetetlen, és teljesen felesleges kiváló zenész. Ezt úgy értem, hogy a magyar kultúra azzal a dimenzióval, ahol a Péter otthonosan mozog, nehezen tud mit kezdeni. Ő egy képzett zenész, sok mindent meg tud csinálni, filmzenéket, olyan előadóknak is szerzett zenét, akik talán távolabb állnak tőle, de mégis becsülettel megcsinálta. Az a dolog, amiben ő nagyszerű, ide nehezen illeszthető. A mi barátságunk nagyon régi, a Spions elejétől fogva tart. Én akkor még nem gondoltam rá, hogy valaha zenélni fogok, de érdekes módon lett egy olyan ambícióm, hogy dalszöveget írjak, és az első URH számot közösen csináltuk: bekúsztunk a Zeneakadémia stúdiójába, és ott megírtuk az Atommagömlés című dalt. Közben a Spions-ban is végig részt vettem, egészen amíg ki nem mentek Franciaországba. Péter aztán ment a maga útján, majd mióta hazajött, újra sűrűbben vagyunk együtt. Borzasztó jó startot vett, de az általa képviselt irányvonalat itthon nehéz tartani, ez inkább világtermék, amit ilyen terepen nem könnyű érvényesíteni. Megjelent egy-két nagyszerű lemeze, volt pár próbálkozása a beilleszkedésre, kevés sikerrel. Azt gondolom, hihetetlen tehetségű, szabad és következetes ember, de ebben az országban próbál érvényesülni, ami kicsit abszurd.

Péterfy Bori: Az az igazság, hogy én nem ismertem őt személyesen, csak erre a koncertre kért fel, hogy énekeljek el egy számot. Elég nehezen jött össze, mert a színházból rohantam, de szerencsére nem késtem el. Szóval személyesen nem ismertem, de abszolút tudok róla, szerintem ő az egyik olyan ember, akinek átjárása volt a világba itthonról. Mindenképpen egy érdekes figura, de olyan részletesen eddig nem ismertem az életművét.

Somló Tamás: Nem vagyok autentikus kritikus, mert a mi ismeretségünk elég újkeletű, a zenéit ismertem régről, de őt személyesen eddig nem. Nagyon tetszik a sajátos mentalitása, a zenei tudása, ami egyébként elég komoly, ha jól tudom, akadémiára járt, hangszereléssel foglalkozott. Jó zeneszerző, sok alternatív zenekarnak komponált, aztán végül magának is, ezek között pedig van egy-két nagyon komoly, nemzetközi értékű opusz. Szóval nagyon színvonalas ez a fajta alternatív zenei mentalitása és gondolkodása. Sokat dolgozott kint a nagyvilágban, nagyon jó helyeken, biztos ebből is sokat tanult, de tulajdonképpen sosem jött előtérbe, mindig visszavonult volt, úgyhogy ezért is különösen örülök neki, hogy végre előlépett.

Varga Livius: Több korszakot felölelt ez a koncert, amelyek közül mindegyiket jellemez egy olyan sajátos íz, ami nem hiányozhat a korszak magyar palettájáról, még akkor sem, ha bizonyos számokat éppen New Yorkban, Tokióban, vagy Párizsban írt. Olyan zeneszerzőről van szó, akinek saját füle van, nem hallgat senkire, emiatt fontos megőrizni és nagyon jó játszani ezeket a dalokat. A mi ismeretségünk az itteni illusztris vendégek között egész fiatal, tíz évre, vagy talán annyira sem tehető, a korábbi korszakait felvételekről ismertem meg. A Central European Café nevű new york-i bandájának volt idehaza egy utódzenekara, amiben ideig-óráig én magam is játszottam. Nagyon nagy élmény volt, mikor meghallottam azt a fajta hangszerelést, éneklést, nyugalmat, amit az a korszaka árasztott. A legfontosabb viszont az, hogy amikor Ogival vagyok, akár zenélünk, akár csak beszélgetünk egy kávé mellett, mindig ilyen hihetetlen zen nyugalom áraszt el. És ez nagyon furcsa, mert aki meg már húsz-harminc évvel ezelőtt ismerte őt, akkor teljesen másmilyennek látta. De számomra ő maga a nyugalom és harmónia, ezért szeretek vele bármit, muzsikálni, vagy akár csak filozofálni.

  Fotók: .:Gly:. – köszönet érte!

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr171561371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.