Évek óta hagyomány a Kispál és a Borz december végi fellépése a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Idén vittek egy csavart a dologba, a koncert 22 év dalai címmel Lovasi András neve alatt lett meghirdetve, azt sejtetve, hogy nevezett úriember életművének – mely immáron jó ideje túlmutat a Kispálon – egyéb elemei is terítékre kerülnek majd.

Mindezzel kapcsolatban egy konkrét kérdés motoszkált bennem igen erősen: miért pont most? A 22 év elvégre nem kerek évforduló, tehát amennyiben életművet összegző visszatekintésnek szánták, az időzítés kissé meglepőnek hat. Az sem valószínű ugyanakkor, hogy Lovasi 42 évesen a visszavonulást tervezné, és ezt az alkalmat választotta ki munkásságának összefoglalására és prezentálására. Kérdéses volt hát előttem az egész dolog mibenléte, ám szerencsére nem kellett sokáig sötétben tapogatóznom, rögtön a koncert elején fény derült a titokra: arról van szó, hogy Kispál András a tavalyi fellépést követően kijelentette, egy ideig nem szeretne hangversenytermes ülős koncertet (gonosz megjegyzés tőlem: vajon összefüggésben áll ez azzal, hogy ilyen esetekben legalább két órán keresztül nem szabad rágyújtania?)

Így hát mikor a szervezők tavasszal a hagyományokhoz hűen megkeresték zenekart, azt a frontemberi választ kapták, hogy egyelőre semmi sem biztos, de írjanak be a naptárba a kért időpontba „valami Lovasi-izét”. Ez volt tehát az igencsak prózai indok, de ettől függetlenül kíváncsian vártam, mit hoznak ki belőle. A színpadi felállás már az elején mutatott némi különbséget a megszokott Kispál-koncertekhez képest, a négy jelenlegi tag mellett akusztikus gitárosként Lecsó is színpadon volt, nagybőgőn pedig néhány bonyolultabb basszustémájú szám kivételével Hock Ernő segített be, lehetővé téve az est főszereplőjének szabad gesztikulálását éneklés közben (kivéve, mikor szólógitáron játszott). Rajtuk kívül jelen volt még a Varga Ferenc vonóstrió is – akik furcsa módon nem rendelkeznek Varga Ferenc nevű taggal –, a Lovasi által az elmúlt években egyre jobban felkarolt népzenei stílus képviseletében.

A szűk negyed órás késést követően elsőként felhangzó dal a Mire megtanultam volt, jó választás, személyes véleményem szerint a Bandi a hegyről szólólemez legjobb szerzeménye (ráadásul a dalszövegben szereplő, mára értelmét vesztett életkori utalást is sikerült frappánsan megoldani). Ezután még három dal jött ugyanonnan, majd következett a Kispál-blokk. Itt végre a névadó gitáros is szerepet kapott, addig jobbára nem jutott neki feladat. Az est sarkalatos visszatérő momentuma volt egyébként Lovasi részéről szerzőtársának félig vicces, félig komolynak is felfogható oltogatása. Alapvetően nem hiszem, hogy mindez komoly ellentétet jelentene kettejük között, de az mindenképp tény, hogy Kispál az elmúlt években jóval kevésbé veszi ki részét az alkotói munkából, és ezen a koncerten is alig néhány dalban töltött be valóban domináns szerepet. Arányaiban sokkal több megnyilvánulási lehetőséget kapott Mihalik Ábel, aki kétségkívül a zenekar történetének eddigi legjobb dobosa. Amellett, hogy immáron a Kiscsillagban is játszik, a Kispál-dalokba is sikerült jól észrevehető dinamizmust vinnie, mindemellett pedig még énekelni is tud, ezt pedig ki is használják: ezúttal a Menjél messzebb című szám első versszakát adta elő.

A soron következő Kiscsillag-blokkban Ózdi Rezső is színpadra lépett, ez a rész leginkább az előadott dalok akusztikus hangszerelése miatt volt emlékezetes (az alapot gondolom az MR2 Akusztik felvétel jelentette). A koncert végén még egy Kispál-etappal tették fel a pontot az i-re, elhangzott pár általam élőben kifejezetten régen hallott szerzemény is (pl. Szívrablás, Egy fiú ágyában, Volume, Kicsi csillag). Utóbbi dal előtt újabb vicces közjátékként meghallgathattuk Dióssy D. Ákos felvetését arról, hogy a Kispál és a Borz perelje be a Kiscsillagot jogosulatlan névhasználat miatt, majd ezután Lovasi András a saját magától elnyert pénz segítségével beperelheti az RTL Klubot a Csillag születik című nem igazán méltán híres tévéműsor versenyzőinek elnevezését számon kérve. Logikus, ugye?

Összességében tartalmas és szórakoztató este volt ez tehát, annak ellenére hogy megrendezésére szilárd lábakon álló okot nem igazán  találni, végül is jól sült el a dolog. Lovasi továbbra is ereje teljében van, és talán reménykedhetünk benne, hogy Kispál is magára talál végre, ebben az esetben pedig nem kell attól tartani, hogy jövő decemberben a fontossági sorrend újabb eltolódásaként már Kiscsillag-koncertet rendeznek majd a Müpában.

(A képeket a Művészetek Palotája fotósa készítette)