A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (8) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) bajnoq (1) baksa soós attila (2) balaton (3) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) bródy jános (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) czitrom ádám (1) dal (3) dalpremier (9) dánielfy gergő (1) darvas benedek (2) das lied von der erde (1) depeche mode (2) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (7) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (2) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (3) feszteger (1) fesztivál (43) fezen (1) fishing on orfű (16) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (2) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (11) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (19) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jamie winchester (1) jimlemon (2) jóindulat (1) jónás vera experiment (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kerekes band (1) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (9) kísérlet (1) kispál andrás (3) kispál és a borz (16) kiss llaci (1) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (51) kontrolaltr (4) kontrollzé (4) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (9) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (35) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) ligeti gyuri álomgyára (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (5) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) moto magamura (1) müller péter (1) müller péter sziámi (12) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (2) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (2) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (2) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stikli (1) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (8) szabó benedek és a galaxisok (4) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the carbonfools (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (2) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (3) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

Puccini: Tosca (Magyar Állami Operaház, 2010. 02. 17.)

2010.02.26. 13:15 - .:S.M:.

Címkék: opera komoly tosca

Tosca: Rálik Szilvia
Mario Cavaradossi: Wendler Attila
Scarpia: Anatolij Fokanov
Angelotti: Valter Ferenc
Sekrestyés: Kenesey Gábor
Spoletta: Haramza László
Sciarrone: Andrássy Frigyes

Karmester: Török Géza
 

    Rendhagyó módon ez a beszámoló egy repertoár elődás kritikája, melyet az elkövetkezendő hetekben még két másik is követni fog.
Előre kell bocsátanom: nem voltam elégedett sem a hallottakkal, sem a látottakkal.

    Puccini operája az egyik kedvencem, jó néhány alkalommal láttam már sokféle szereposztásban, de ebben az összeállításban még egyszer sem.
    A rendezés (mely nálam mindig is másodlagos szerepet tölt be a zenei megvalósítás után) - az Operaház legtöbb színreviteléhez hasonlóan - rettenetesen elavult díszletek közt zajlik, de legalább nem próbálja meg átvenni a zene szerepét, és nem akarja újraértelmezni a művet. Ez manapság mindenképpen pozitívum.
    Az már kevésbé, hogy az egész díszlet folyamatosan mozog az elődás alatt, ezáltal a nézőnek olyan érzése van, mintha egy bábszínházban ülne, ahol kartonpapírok mögül bukkannak elő a figurák. Nagy mértékben növelné a publikum beleélésének a lehetőségét, ha legalább távolról úgy tűnne, hogy a kő az kőből van, a fa fából és a vas vasból... Itt mindjárt meg is kell jegyeznem, hogy a harmadik felvonás kivégzési jelenetében a halott Cavaradossi majdnem ledöntötte a mögötte lévő"falat", ami kisebb derültséget váltott ki a közönség soraiban - okkal.
Viszont a színpadkép rendelkezik egy zseniális vonással, ugyanis amikor a festő lelövéséhez készülődnek, a beállítás szinte egy az egyben megidézi Goya fantasztikus alkotását. Ez minden egyes alkalommal revelációként hatott rám, bár azt nem tudom, hogy ez volt-e a szándék.

    Sajnos az elődásnak a leggyengébb pontja nem a díszlet volt, hanem a Cavaradossit alakító tenor, Wendler Attila. Pontatlan intonációját azzal próbálta palástolni, hogy - lehetőégeihez képest - végig üvöltötte a műet. Valószínűleg csalódott volt, amikor az első felvonás Képáriája után a közönség a kitartott záróhang ellenére sem tört ki tapsban, de még így is hálás lehet: más színpadokon taps helyett bekiabálással jutalmazták volna "teljesítményét"...
Színpadi megjelenése sem teszi hiteles Cavaradossivá, de erről persze nem ő tehet, arról viszont már inkább, hogy milyen technikával énekel. A harmadik felvonás Levéláriájában diminuendónak álcázott elcsuklása pedig olyan mértékig volt illuzióromboló, mintha elfelejtette volna a szöveget, vagy egyáltalán nem is énekelt volna...
Sajnos 2010-ben még mindig nincs igazán jó hőstenor az Opera társulatában. Fekete Attila néha ugyan megvillantja az igazi énekművészetet jelentő dallamformálást és stílust, de ez messze nem elég.
    Anatolij Fokanov nem tartozik kedvenc baritonjaim közé, elsősorban hangszínét és hangjának volumenjét nem tartom megfelelőek, de ezen az elődáson nem tudok igazi negatívumot kiemelni teljesítményével kapcsolatban. Még tőle szokatlan módon a színészi játéka is jó volt, Scarpiája ugyan nem hasonlítható Brusonhoz, vagy Gobbihoz, de Wendlerhez képest maga volt a mennyország. Jellegében számomra különösen kegyetlennek tűnt, talán hiányzott belőle az az árnyaltságm ami e tulajdonképp rövid szerep jelentőégét jellemrajz tekintetében nyomatékosítani tudná, de a voce jól szólt a felsőregiszterben, és legyőzte a tökéletesen eltalált hangerővel játszó zenekart.
A második felvonásban Fokanov Scarpiája megtelt élettel és izzott a szenvedélytől.
Ehhez kapcsolódóan viszont nagyon fontos megemlíteni a Te deum kórusát, melynek kis létszámát és félig háttérben való elhelyezését erősítéssel próbálták kompenzálni, ami hangsúlyos vígoperai színezetet adott a jelenetnek, ugyanis a hangszórók minősége körülbelül megegyezett egy NDK-s táskarádióéval, ennek megfelelő módon recsegett és úgy harsogott, mintha az egész Andrássy útat kellett volna ellátni zenével. Fokanov hiába volt formában, az "Omnis terra... veneratur..." hangszórókból áradó hangjait képtelenség túlénekelni. Nevetséges megoldás.
    Az előadás csúcspontja és valóban világszínvonalú megformálása Rálik Szilvia Toscájához köthető Hihetetlen vivőerejű hangja megtöltötte az Opera nézőerét, gyönyörű fényes magasságai, visszafogott, lágy vibratója és az igazi verista csúcsok lenyűgöztek az előadás alatt. Sajnálatos, hogy darabbeli szerelme méltatlan volt az alakításához...
A Vissi d'arte egyszerre volt döbbenetesen expresszív és fájdalmas, miközben valamiféle nehezen meghatározható befelé fordulás jellemezte, főként a záróhang precíz megformálásában. Szívesen meghallgattam volna még néhányszor.
Egyedüli negatívumként a néhol túl nyers hangképzést tudom felhozni. Bizony a harmadik felvonás hosszú kettősében jobban szólt volna Montserrat Caballé pianója.

    A zenekar, mint azt már említettem, kellemesen egyenletes hangerővel szólt, nem harsogván túl az énekeseket. Az opera fő motívumait karakterüknek megfelelő formálással szólaltatta meg a nagy számú együttes, és bizony egy-egy pillanatig szimfóniának is gondolhattuk volna a zenekari muzsikát, ugyanis a karmester keze alatt megtelt élettel a hangszeres zene. Ritkán vagyok elégedett Puccini operák zenekari hangzásával, de most mégis azt mondom: ha ezt a zenekari színvonalat minden egyes Tosca alkalmával tartani tudnák, akkor azzal már baj nem lenne. Sikerült megtalálni az énekhang és zenekar közti ideális egyensúlyt, úgy, hogy egyik sem került hátrányba, sőt, mindkettő érvényre tudott (volna) jutni.

    Összefoglalásképpen: ha Wendler Attila némaszerepet játszott volna, ez egy tisztességes, már-már igényes előadás lett volna. Amíg azonban a főszereplően annyi muzikalitás van, mint egy kavicsban, addig nem javaslom senkinek, hogy erre költse a pénzét. Inkább vegye meg cd-n.

(A képek illusztrációk)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr911792133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.