A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (7) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) baksa soós attila (2) balaton (2) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) dal (2) dalpremier (9) darvas benedek (1) das lied von der erde (1) depeche mode (1) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (6) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (1) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (2) feszteger (1) fesztivál (43) fezen (1) fishing on orfű (16) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (1) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (10) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (18) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jimlemon (2) jóindulat (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (8) kísérlet (1) kispál andrás (2) kispál és a borz (16) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (50) kontrolaltr (4) kontrollzé (3) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (8) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (34) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (4) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) müller péter (1) müller péter sziámi (9) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (1) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (1) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (1) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (7) szabó benedek és a galaxisok (3) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (1) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (2) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

Hozd el a lővéred is! – VOLT Fesztivál beszámoló, 1. rész

2010.07.07. 15:51 - L. D.

Címkék: fesztivál billy idol omega kistehén edda volt magashegyi underground kardos horváth jános kenedi n&sk intim torna illegál parov stelar band

Valószínűleg a VOLT Fesztivál az, amelynek nevével összefüggésben a legtöbb gyenge szójátékot sütik el az emberek. Én ettől a kézenfekvő lehetőségtől – illetve a „Mindenütt jó, de legjobb Sopron” mottótól – most eltekintenék, inkább egy hasonlóan rossz másik poént teszek meg a cikk címének (ezúton is elnézést).

Kezdeném az általános benyomásokkal: sok ismerősöm véleménye szerint a VOLT a legjobb hangulatú magyar fesztivál, és ebben tényleg lehet valami igazság. Tény, hogy – a Szigettel és a Balaton Sounddal összehasonlítva – ez van a legkevésbé alárendelve a külföldiek igényeinek. Minden évben több olyan zenekar is lehetőséget kap a nagyszínpadon való szereplésre, akik az említett két rendezvényen (de főleg az utóbbin) labdába sem rúghatnának. Például tavaly a 30Y és a Vad Fruttik, idén pedig Copy Con és az Irie Maffia volt a kiválasztott. Eredetileg a PUF is nagyszínpados lett volna, de őket technikai gondok miatt az utolsó pillanatban áthelyezték. Ami pedig a várost illeti: a soproni emberek maximálisan nyitottak és segítőkészek, a vendéglátóhelyek pedig számos kedvezménnyel várják az ilyenkor ideérkező tömegeket. Az idő pedig – állítólag először a fesztivál történetében – végig kifogástalan volt: négy nap alatt egyetlen csepp eső sem esett.

A Fishing on Orfűvel összevetve a VOLT – leginkább a nagyobb társaság miatt – kevésbé szólt számomra a koncertekről, de azért így is sikerült majdnem mindenre eljutnom, amit előzetesen elterveztem. Ezúttal – megszokott elveimet figyelembe véve – főleg azokról írok majd részletesebben, akikkel máshol nem, vagy csak említés szintjén foglalkoztak.

Az Intim Torna Illegálról – bár azóta is szinte minden koncertjükön ott vagyok – utoljára februárban írtam itt. Az eltelt fél év eredményeképp elmondható, hogy a csapat teljesen kiforrott, kialakította zenei irányvonalát, ismertségük pedig töretlenül növekszik. A rekordgyorsasággal összerakott, 11 dalból álló koncertműsor kialakítása után kicsit visszavettek az alkotói lendületből, március és május között a meglévő repertoár csiszolásával, valamint kislemezük rögzítésével és klipforgatással töltötték idejük legnagyobb részét. Miután mindez lezajlott, végre új dalokkal is bővülhetett a felhozatal: jelenleg kettő van belőlük, az egyik leginkább a Kispál zenei világát idézi, míg a másik talán a Gogol Bordellóhoz áll közel. Emellett az eredetileg csak az MR2 Akusztik felvételre meghívott Bartal Gábor immár állandó taggá avanzsált, a csapat ezzel öttagúra bővült. A VOLT-on adott koncertjük előtt afféle partizánakcióként lenyomtak egy spontán utcazenélést is: megérkezésük után kipakoltak a soproni vasútállomás előtt egy füves területre, és – a basszuserősítő áramellátását a közeli büféből megoldva – lejátszották majdnem az egész programjukat (videó itt és itt). A rendes fesztiválos fellépést követően pedig elvegyültek a forgatagban, hogy aztán a szintén aznap szereplő, új felállású Kistehén közönségének első sorában bukkanjanak fel – nem kis feltűnést keltve.

Ami a Kistehént illeti: mint ahogy a lemezükről szóló cikkemben is írtam, a letisztulás náluk is teljesen befejeződött, immár csak nyomokban fedezhető fel a régi koncertek hangulata. Ismét fontosnak tartom leszögezni, hogy ezt nem lehet egyértelműen jónak vagy rossznak minősíteni. Egyszerűen összehasonlíthatatlan a kettő, de ennek ellenére is tény, hogy az új felállás stílusa sokkal inkább tucatzene. Egy tisztességes rockzenekar ez, amiben azonban alig van valami, ami megkülönböztetné őket a műfaj többi szereplőjétől. Ezzel együtt továbbra is lehet ugrálni rá, lehet énekelni a szövegeket, tehát úgy általában át lehet élni az egészet. „Mindössze” az a plusz hiányzik, ami kiemelné őket a sokaságból, és ami okot adna arra, hogy ezután is rendszeresen látogassam a koncertjeiket.

Ez a nap egyébként a Magyar Rocklegendák Napjaként lett meghirdetve, ami abban nyilvánult meg, hogy a nagyszínpadon egyetlen külföldi fellépő sem kapott helyet. Volt ellenben Magna Cum Laude, akik fogalmam sincs, mit kerestek ott, és Deák Bill, aki legalább tényleg rászolgált valamilyen szinten a legenda címre, viszont ezúttal se mulasztott el Fradi-zászlóval a kezében megjelenni. Az Edda 30. születésnapi koncertjéből az utolsó 30 percen voltam jelen, azonban ezalatt is minimum ötször hagyta el Pataky Attila száját a „drága véreim” szókapcsolat. Az ufók által többször elrabolt frontember persze ezúttal is magához szólított egy csomó lányt a közönségből, akiknek nyilván ez volt életük nagy élménye.

Egyik legelső koncertélményem egy Omega-fellépés volt még 2004-ben, a Puskás Stadionban. Többek között emiatt is kíváncsi voltam rájuk, na meg persze az is érdekelt, mire képesek így lassan a 70 felé közeledve. Összességében azt kell mondjam, a körülményeket figyelembe véve semmi kívánnivalót nem hagytak maguk után. Megvolt a lézershow, eljátszották az összes nagy slágert (persze a Gyöngyhajú lányt utolsónak), és szövegtévesztésből is csak néhányat vettem észre. Hozzá kell tennem, hogy a színpadtól viszonylag távol, ülve néztem a koncertet, ezért lehetséges az, hogy kevésbé tűntek fel a mások által felrótt negatívumok, például a túl sok lassú szám által leültetett hangulat, illetve hogy Kóbor János állítólag alig bírta ki a másfél órás éneklést.

A második napon Lorán Barnabás és Kovács András Péter néhány poénjának („aki nem tudná, új köztársasági elnökünk van: S.P.”) meghallgatása után Szilárddal készítettem interjút, ezután pedig a Poncichter-negyed felé vettem az irányt, ahol Kardos Horváth János adta elő immár hivatalosan is megjelent gyereklemezének anyagát. A probléma ezzel az volt, hogy a közönségben összesen három gyerek tartózkodott, és ők se maradtak ott végig. Ennek fényében különösen érdekesen hatott az a dal, amely a „tegye fel a kezét, akinek már nem kell pelenka!” sorral kezdődik – persze a jelenlévők közül többen is eleget tettek a felszólításnak.

Janó még egy alkalommal szerepelt aznap, ez már jobban be lett harangozva: az Óperentzia zenekar tagjaival közös projektjének immár neve is van, ők lettek így együtt a Kenedi. Ez önmagában még nem biztos, hogy nagy esemény lenne – Janó számos más zenésszel is játszott együtt az elmúlt fél év során –, azonban a fesztivál szervezői erőteljesen rásegítettek a hírverésre azzal, hogy a koncertet a „Kardos Horváth Janó új zenekara először színpadon!” mottóval hirdették. Ami egyébként nem igaz, mert egyszer már felléptek ezen a néven a VOLT előtt is. Nehéz dolgom van a Kenedi megítélésével, mert ezzel a kihangsúlyozott lépéssel elkerülhetetlenné válik a Kaukazussal való összehasonlítás. Még a felállás is szinte ugyanolyan, egyedül a szólógitár hiányzik. Stílus tekintetében pedig szintén az egykori zenekar utolsó korszakára jellemző elektro-diszkó az uralkodó motívum. Ez az, ami sok helyen zavaró is: például az Elnézést, bocs című, egygitáros koncertekről már jól ismert dalt is begyorsított tempóban, más dallammal, sok elektronikus betéttel adták elő, amitől sajnos teljesen elveszett az eredeti hangulata. Ettől függetlenül a Kenediben lehet potenciál, de sok fog múlni azon, a továbbiakban mennyire veszi át az első számú projekt szerepét Janó életében, illetve mennyire hirdetik majd úgy, mint a Kaukazus egyértelmű utódzenekarát.

Az N&SK nevű francia ska-zenekart tavaly már volt alkalmam látni a Szigeten, ezen túlmenően pedig ebből a videóból is ismertem egyik számukat. Igazi ugrálós bulizene ez, leginkább a nálunk szintén gyakori vendégnek számító Babylon Circushoz hasonlít. A közönséggel való kapcsolattartásban sem volt hiba, bár az énekes csak két szót tanult meg magyarul (a szokásos köszönöm mellett a másik a hangosabban), de ezeket annál gyakrabban használta. Külföldi fellépők tekintetében két pozitív élményem volt még aznap: egyik a Parov Stelar Band, akiket eddig csak hallomásból ismertem, de annak tudatában, hogy tavalyi két A38-as koncertjükre napok alatt elfogytak a jegyek, eleve sejtettem, hogy olyan nagyot nem csalódhatok. Billy Idollal velük szemben kifejezetten képben voltam már jó ideje, és ő élőben is hozta az elvárható szintet. Eljátszották az összes nagy slágert (talán csak a Shock to the System hiányzott), ezen túl pedig kétszer is bement a közönség két oldalát elválasztó folyosóra pacsizni az emberekkel.

A napot számomra a Brains és a Magashegyi Underground zárta, előbbi nem más, mint az Irie Maffiából ismert Columbo elektro-ragga formációja. A stílusmegjelölés nem biztos, hogy szabatos, de mindenképpen sajátos színfoltja a hazai mezőnynek, mivel élő hangszerekkel – ez számomra alapkövetelmény – játszott elektronikus alapokra ráénekelt (illetve gyakran rappelt) szövegeket takar. Ami Bíborkáékat illeti, immár eljutottak arra a szintre, hogy saját jogon is képesek megtölteni az MR2 színpad előtti területet. Bár nyilván még mindig sokan vannak olyanok, akik direkt a Kaukazus által híressé tett Anglia miatt mennek előre, de talán van esély rá, hogy a jövőben még jobban a Tariska Szabi által fémjelzett irányvonalra terelődjön a hangsúly. Sajnos ennek egyelőre ellentmond az, hogy az Angliát továbbra is az általam immár elhagyhatónak minősített szinti-alapokkal játsszák, és a ráadásban meg is ismételték. Viszont jó hír, hogy Szabi ezúttal személyesen is jelen volt a koncerten: két dalba szállt be, az egyik a Berekerdő Balladája volt, a másik pedig egy szintén az ő szövegét alapul vevő új szám. A fúvósszekció még év elején beígért visszatérése viszont úgy fest, végül elmaradt. De ez nem is probléma, mivel nélkülük is abszolút teljes értékű és kiforrott a csapat hangzása.

(Második rész itt, további fotók itt)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr142136251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.