A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (7) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) baksa soós attila (2) balaton (2) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) dal (2) dalpremier (9) darvas benedek (1) das lied von der erde (1) depeche mode (1) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (6) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (1) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (2) feszteger (1) fesztivál (43) fezen (1) fishing on orfű (16) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (1) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (10) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (18) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jimlemon (2) jóindulat (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (8) kísérlet (1) kispál andrás (2) kispál és a borz (16) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (50) kontrolaltr (4) kontrollzé (3) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (8) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (34) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (4) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) müller péter (1) müller péter sziámi (9) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (1) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (1) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (1) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (7) szabó benedek és a galaxisok (3) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (1) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (2) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

Csend előtti vihar és vihar előtti csend - Sziget 2010, negyedik és ötödik nap

2010.08.29. 20:20 - L. D.

Címkék: fesztivál sziget depresszió kasabian maszkura rackajam billy talent kék nyúl hammond band

A "miért a Sziget a legváltozatosabb magyar fesztivál" témát tovább szőve mindenképp szót kell ejteni a civil programokról. Ez egyrészt remek lehetőséget nyújt a délelőtti és koradélutáni üres órák eltöltésére, ezen túlmenően pedig számos szervezetnek ad esélyt arra, hogy szélesebb körök is megismerjék tevékenységüket. Találkozhatunk itt emberjogi szervezettől kezdve a fővárosi bíróságon át a Greenpeace-ig mindenkivel, sőt 10 forintért még a rabbi tanácsát is kikérhetjük. Na és nem utolsó sorban szinte minden résztvevő készül kisebb-nagyobb szóróajándékokkal, amelyeket kvízek kitöltésével, üygességi játékok megoldásával, vagy változatos egyéb módokon nyerhetünk el. A civil szervezeteken kívül az elmúlt pár évben emblematikus helyszínné vált a Hungarikum Falu is, amely leginkább a külföldi látogatókat igyekszik beavatni a magyar nép- és konyhaművészetbe. Van látványpékség (a vicces "Baking live show - every day at 5PM" kiírással), csipkekiállítás, de még néptáncosok is. A reklámcélzattal legyártott óriási (jó egy méter hosszú és három kilós) kiflit pedig még a sajtóirodába is kitették, azzal a három nyelvű kísérőszöveggel, hogy a pékség vásárlói megnyerhetik az utolsó nap tartott sorsoláson. Hogy aztán mihez lehet egy ilyennel kezdeni, az jó kérdés, de ezzel együtt is vicces és figyelemfelkeltő volt a marketingnek ez az igencsak szokatlan formája.

 

 

A Depresszió egy olyan zenekar, akiket annak ellenére nem tudok komolyan venni, hogy már 10 éve jelen vannak a hazai porondon. A Halász Feri vezette csapatban az a legviccesebb, hogy ők viszont véresen komolyan gondolják minden megnyilvánulásukat. Emellett van bennük egy jelentős adag kisebbrendűségi komplexus is, leginkább a Tankcsapdával szemben, akikkel gyakorlatilag közös halmazt alkot rajongótáboruk, mégis sokkal nagyobb sztárokká nőtték ki magukat. A Szigetes koncertnél külön izgalomfaktort jelentett az a tény, hogy a szervezők a fenti alapvetés teljes mellőzésével átfedésbe szervezték őket Lukács Lászlóékkal. Ez az igencsak kellemetlen fejlemény ahhoz vezetett, hogy a rendelkezésükre álló 75 perc helyett alig egy órát játszottak, hogy mindenki kényelmesen átérhessen a nagyszínpadhoz, „mert hát a rockzenekarok azért összetartanak”. Ennek a külsőre nagyon szép gesztusnak azért inkább az lehetett az oka, hogy nem nézett volna ki jól, ha az utolsó negyed órában gyakorlatilag kiürül a sátor. Egy Depresszió-koncertnek egyébként annyira mesterkélten megrendezett minden pillanata, hogy az már-már kínos. Állandó elem a tömeg kettéválasztása és egymásnak ugrasztása, a „kedves hölgyek és urak, az a célunk, hogy megcsináljuk az X.Y. fesztivál/rendezvény történetének legnagyobb zúzását! Benne vagytok? BENNE VAGYTOK??!” kíséretében. A ritmusra beordított „mindenki ugrik!”, sőt rosszabb esetben „rázzad a segged!” felszólítások szintén emblematikus részei a „show”-nak. Az előző cikkekben többször is kitértem arra, hogy a jó zene a szélsőségesebb színpadi megnyilvánulásokat is legitimálja, itt viszont az a helyzet, hogy szinte az összes szám teljesen ugyanolyan szerkezetileg. Persze sokan vannak, akiket ez bőven kielégít, én pedig mindenesetre azt javaslom, hogy legalább egyszer nézzétek meg magatoknak őket, mert tényleg szórakoztatóak.

Ferenczi György és a Rackajam szerencsére gyökeresen más stílust képvisel. A Budapest Bár előadójaként is tevékenykedő énekes-harmonikás-hegedűs ezúttal ottani zenésztársait – Farkas Mihály, Richárd és Róbert, illetve Ökrös Károly – is meghívta vendégszerepelni, rajtuk kívül pedig még Szokolay Dongó Balázs furulyaművész és a Kispál-búcsúkoncerten is muzsikáló Pál István Szalonna is beszállt egy-egy dalba. A műfaj jó néhány illusztris személyisége felsorakozott tehát, a produkciónak így méltó helye volt a világzenei nagyszínpadon. A Rackajam zenéjéről már írtam egyszer, változatlanul nagyon tetszik az a fokú lazaság, ahogy minden probléma nélkül összehozzák egy dalba például Ady Endre és Fatboy Slim munkásságát, még egy kis népköltészetet is belecsempészve. Ferenczi szuggesztív személyiségének nyilván nagy szerepe van abban, hogy mindez abszolút működőképes, de a kísérő zenészek is bőven kiveszik belőle a részüket. A népzenei irányultságú formációk között egyértelműen az élmezőnyben vannak.

Az Iron Maiden nagyon nem volt az én világom, ráadásul a hangosítást sem sikerült jól belőni, szörnyen halkan szólt az egész. Szerencsére állandó B-tervként ezúttal is ott volt az Open-Civil színpad, ahol összességében a számomra legérdekesebb magyar együttesek szerepeltek. Alapvetően az a helyzet, hogy az MR2 mellett egyedül ezen a színpadon kaptak helyet nagyobb számban hazai zenekarok, viszont a "magyar nagyszínpadnak" is nevezett helyszínen - tisztelet a kivételnek - leginkább a populáris, médiagépezet által befuttatott csapatok léptek fel. Az Open-Civil azonban valóban üdítő kivétel volt, programjában olyan nevek szerepeltek, mint a Pluto, a MAnökken ProlEtarZ, a Kelet-Nyugat, az AZ zenekar, és még számos másik nem éppen fesztiválkedvenc banda. Az Iron Maiden idején épp Maszkura és a Tücsökraj nyomta, akik az utóbbi időben egyre nagyobb kedvenceimmé váltak. Ahogy velük foglalkozó interjúm bevezetőjében is írtam, mára sikerült egy teljesen egyedi stílusvilágot kialakítaniuk, melyben a szellemes és szókimondó szövegek teljes egységet alkotnak a jazzes alapokkal. Legutóbbi lemezükről egy kritikus úgy vélekedett, hogy "eljutottak oda, hogy ha nem lennének jelen a hazai palettán, akkor hiányoznának". Ez szerintem is teljesen igaz, a szép számú közönség pedig szintén alátámasztotta.

A fesztivál utolsó napja ismét riogatással kezdődött, már koradélutántól kezdve ment a végtelenített szöveg a hangszórókból, miszerint pár órán belül viharos hidegfront érkezése várható. A szerencse azonban ezúttal is a szabadtéri programok mellé állt, mindössze bő tíz percig esett, utána eloszlottak a felhők, és visszatért a kellemes napsütés. Ilyen körülmények között került sor a Kék Nyúl Hammond Band piknikhangulatú (fűben ülős-fekvős) fellépésére. Az ő nevük már korábban felkeltette a figyelmemet, azonban nem volt meg a kellő lelkesedésem ahhoz, hogy elmenjek egy önálló koncertjükre. Itt viszont adta magát az alkalom, és rögtön el is döntöttem, hogy a jövőben jobban nyitni fogok az általuk képviselt stílus irányába. A zenekar vezetője Premecz Mátyás, aki a Qualitonsból is ismerős lehet, repertoárjuk pedig a jazztől a fúziós rockon át egészen a bluesig terjed. Nagyrészt instrumentális számokról van szó, azonban néhány dalban a saját jogán is híres Fábián Juli vendégszerepelt, énekével külön színt adott a dolognak. A Hammond-orgona mellesleg önmagában is iszonyú jó hangzásvilágot kölcsönöz a csapat zenéjének, na hosszú szólók központi szerepet töltenek be, de ezt az együttes neve alapján is könnyen ki lehet következtetni. Ajánlom mindenkinek (link).

A fenti pozitív élmény után nem nagyon akaródzott átmennem a Billy Talent nagyszínpados jelenésére, de ha mást nem, a végét mindenképp látni akartam, hogy valami benyomásom legyen róla. Ez a benyomás pedig az lett, hogy nyugodtan kihagyhattam volna. Tipikus divatzenéről van szó, illetve annál is rosszabb, mert tőlünk nyugatabbra már elavultnak számítanak - például a szomszédos Nova Rockon három éve voltak fő fellépők -, de hozzánk ugye mindig pár év késéssel érnek el ezek a "sztárzenekarok". Persze az első sorokban volt nagy tombolás, engem viszont - mondjuk ki - szinte már irritált az énekes hangja, illetve a számok fantáziátlansága. Nagyon durván sablonos punkrock, de az ének miatt még a többi hasonszőrűnél is kevésbé élvezhető. Persze nem kellett csalódnom abban sem, hogy a legismertebb slágerüket utolsónak hagyták. Rajongóknak lehet vitatkozni, de nekem a látottak közül ez volt a legfelejthetőbb nagyszínpados koncert.

A Kasabian viszont meglepően kellemes meglepetést nyújtott. Nem is konkrétan a koncertje miatt - ez is felettébb halk volt, illetve más kritikusok véleménye szerint unottan nyomták le a kötelezőt. Én inkább a zenére figyeltem önmagában, ami azért szolgált váratlan fejleményekkel, mert előzetesen azt hittem, esetükben is egy sablonos indie-gitárpop bandáról beszélhetünk, amivel manapság Dunát lehetne rekeszteni. Ez viszont a Kasabianra egyáltalán nem igaz, a dalok első benyomásra kifejezetten tetszettek, igaz érződik rajtuk egy adag erőteljes Oasis-beütés (még a tagok külső megjelenséén is), de ezt is fel lehet fogni a jó oldaláról.

A Muse-ról bővebben nem írok, eléggé kivesézték más oldalak, mindenesetre első koncertélményként ez is fokozottan jó benyomást tett rám. Mellesleg bennük tisztelhetjük azon kevés zenekar egyikét, akiket tényleg a lehető legaktuálisabb korszakukban sikerült elhozni a Szigetre, és nem azután, hogy már mindenhol kimentek a divatból. 11 után néhány perccel aztán elhaltak az utolsó hangok is - mellesleg ez is botrányosan halk volt, az eddigiekkel együtt megihletve a cikk címét -, és láss csodát, rá bő fél órával megérkezett a délután óta ígért vihar. Ismét a lehetőségekhez mérten legjobb időzítéssel, azonban miután elvonult, hatványozottan lehangoló volt végigmenni a sárban úszó nagyréten - így valahogy még jobban megjelent az elmúlás-effektus. Így ért hát véget az idei fesztivál, ismét kihagytam pár előre betervezett helyszínt, de legalább emiatt is van okom várni a következőt. "Jó éjszakát, és viszlát jövőre ugyanitt!" - mondta be a zsúfolásig tömött HÉV vezetője a Margit hídnál, és valószínűleg sokan meg is fogadják a szavait. Még a külföldiek közül is, akik pedig nyilván egy szót sem értettek az egészből. 

(Fotók / 2., 4., 6., 7./: sziget.hu)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr692244673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.