A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (7) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) baksa soós attila (2) balaton (2) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) dal (2) dalpremier (9) darvas benedek (1) das lied von der erde (1) depeche mode (1) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (6) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (1) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (2) feszteger (1) fesztivál (43) fezen (1) fishing on orfű (16) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (1) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (10) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (18) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jimlemon (2) jóindulat (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (8) kísérlet (1) kispál andrás (2) kispál és a borz (16) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (50) kontrolaltr (4) kontrollzé (3) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (8) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (34) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (4) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) müller péter (1) müller péter sziámi (9) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (1) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (1) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (1) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (7) szabó benedek és a galaxisok (3) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (1) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (2) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

„A nagyszabású külsőségeket akartuk ötvözni a magyar valósággal” – Kézi-Chopin interjú

2011.02.04. 17:17 - L. D.

Címkék: interjú kézi chopin

Tizenöt év kihagyás után tért vissza 2009 végén a ’80-as, ’90-es évek egyik legendás underground zenekara. A Legát Tibor által vezetett csapat azóta sem vitte túlzásba a koncertezést: 14 hónap alatt mindössze négyszer léptek fel. A legutóbbi alkalomra a Világveleje Fesztiválon került sor, ahol a Méhes Mariettával felálló Balaton előtt melegítették be a közönséget. Ennek apropóján kérdeztem a frontembert – akit az egyik legerősebb színpadi jelenlétű zenésznek tartok – többek között arról, mennyire könnyen álltak rá az újrakezdésre, működnek-e szerintük a dalaik másfél évtized kihagyás után, illetve hogy hosszútávon is tartják-e majd magukat az alkalomszerű jelleghez, vagy esetleg új számok írásába és turnézásba kezdenek.

Három koncert van a zenekar háta mögött az újrakezdés óta. (Megjegyzés: az interjú a legutóbbi fellépés délutánján készült.) Hogy sikerültek ezek, mi a mérlegük?

Meglepő volt az egész, mert eredetileg csak egy koncertet terveztünk – ez volt az a rövid fellépés, amire az Underground Katalógus megjelenése kapcsán került sor. Először fel se merült, hogy összeálljon a zenekar, aztán úgy alakult, hogy a Gödör részéről kaptam egy felkérést. Felhívtam a többieket, és ők is nyitottak voltak arra, hogy összerakjunk egy félórás műsort. Ez elég sikeres volt, ezért úgy döntöttünk, hogy egy teljes hosszúságú koncertet is összehozunk – erre került sor tavaly júniusban. A Fezen fesztiválra pedig szintén felkérés érkezett. A fentiek eredményeképpen eljutottunk oda, hogy már jól begyakoroltuk azt a műsort, amit ezelőtt 1995-ben játszottunk utoljára, úgyhogy adott esetben bármikor elő tudjuk adni.

Mindegyik tag rögtön igent mondott az első felkérésre? A médiában olyan híreket lehetett olvasni, hogy pusztán csak illendőségből kérdezték meg a zenekart, annyira valószínűtlennek tűnt visszatérésük.

Leginkább amiatt lógott a dolog a levegőben, mert például a basszusgitárosunknak, Csehy Andrásnak ’95 óta nem volt hangszer a kezében, de a gitáros-zeneszerző, Tóth László sem zenélt elég régóta. Nyilván kérdéses volt, működhet-e ez az egész, képesek vagyunk-e még rá… Nekem mondjuk annyi előnyöm volt, hogy kicsit hamarabb, már 2007-ben újrakezdtem a zenélést, de előtte 12 évig én sem álltam színpadon. Úgy voltunk vele, hogy azért ne csak tengjünk-lengjünk a közönség előtt, hanem csináljuk meg a lehető legszínvonalasabbra. Egyikünknek sem ez a főállása, kivéve a dobosunkat, Glatz Gábort, aki valóban profi muzsikus. De hangsúlyozóm, a Kézi-Chopinnel nincsenek nagy céljaink, tulajdonképpen egyfajta szórakozásként tekintünk az egészre.

Az említett válogatáslemez „Sokáig éljen a kommersz!” címmel jelent meg. Mi számít pontosan kommersznek ebben a felfogásban, a közélet, a zenekarok általában, esetleg mindez együtt?

A Deep Purple-gitáros Ritchie Blackmore Rainbow nevű együttesének volt egy Long Live Rock n’ Roll című lemeze a ’70-es években – nos, ennek a kifordítása a Sokáig éljen a kommersz, ami egyébként az 1991-es, Utolsó magyar playboy című albumunkon jelent meg. A Rainbownál volt ebben egy adag melldöngetős hősködés, kemény rock, sőt olykor már metálba hajló számok, ennek akartunk fricskát adni – ennyi az egész történet. Egyébként fogalmam sincs, mi számít kommersznek: egyeseknek az Edda sem az, másoknak már Péterfy Bori is túlságosan.

A zenekar több stílusváltáson is átesett a kezdetek óta. Hogy alakult ki végül az a viszonylag populáris gitárzene, amely ma is jellemzi?

Mi is úgy indultunk, mint akkoriban (’83 környékén) mindenki: egyfajta amatőr punkegyüttes voltunk. Az évtized második felére nőtte ki magát a dolog, ekkor lett domináns a billentyű és a szaxofon. Aztán a rendszerváltás táján jött egy nagy fordulat, ekkor kezdtük el azt a rockosabb stílust játszani, aminek a válogatáslemez is leginkább keresztmetszetét adja. Az a fajta úgymond alternatív zene, aminek addig mi is a képviselői voltunk, egyszerűen nem izgatott már. Ez a váltás meg is maradt egészen addig, amíg nagyjából hat év után abba nem hagytuk az egészet.

A szövegeket elég nagy fokú irónia jellemzi. Mi ihlette őket?

Bennünk mindig volt egy bizonyos kettősség, ami arra irányult, hogy a nagyszabású rock-külsőségeket ötvözzük a magyar valósággal. Tulajdonképpen ebből jött az az ellentmondás, ami a zenekar egész utolsó időszakát jellemezte: úgy álltunk ki, mint egy magát rendkívül komolyan vevő rockbanda – ráadásul erre még az is rátett egy lapáttal, hogy akkoriban a glam-külsőségekre is adtunk: smink, tollboa, egyéb csillogó cuccok –, ehhez pedig jöttek a pesti földhözragadt rögvalóságot tükröző szövegek. „Az utolsó magyar playboy lett ez a Bérkocsis utcai mágus”, meg hasonlók…

Működnek vajon ezek ma is?

Végső soron olyan sok minden nem változott az elmúlt másfél-két évtizedben. Az igazat megvallva azt, hogy működnek-e, nehéz megítélnem – mindenesetre az előző koncert tapasztalata pont az volt, hogy egy csomó olyan ember hallott minket, aki azelőtt sosem, és utána olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy abszolút nem tűnnek 15-20 évesnek a számok. Az aktualitásokon egyébként nem nagyon gondolkodom, bár több olyan helyszín is szerepel a dalokban, ami azóta már nem létezik – lásd például az Alfa mozit, de hát nem lenne semmi értelme átírni mondjuk Duna Plázára.

Elég nagy retróhullám van mostanában, számos régi zenekar dönt az újrakezdés mellett. Vajon mennyire tudják megfogni a mai fiatalokat?

Ezt szerintem majd az idő eldönti. Ami minket illet, a fő szempont az, amit már korábban is elmondtam: mivel alapvetően csak hobbiként tekintünk a zenélésre, sokkal inkább rá kéne pörögnünk ahhoz, hogy szélesebb rétegekhez is eljussunk. Új felvételeket kellene csinálni, nyomulni kéne a rádiókban… Én nem akarom ezt az egészet úgy beállítani, hogy itt van újra a ’90-es évek egyik közepesen ismert zenekara, és akkor most mindenben vissza a múltba. Nyugodtan lehet újnak tekinteni, de ehhez viszont tényleg új számok kellenek.

Ehhez kapcsolódik: a mai zenekarokkal mennyire van képben?

Nem nagyon: azt ismerem csak, amit a rádióban hallok – elég vegyes összetételű cucc. Nekem úgy tűnik, sokkal profibbak és céltudatosabbak a mai fiatal zenészek, mint 25-30 évvel ezelőtt, ám ettől sokkal ridegebb az egész: azok a zsigeri és ösztönös dolgok, amelyek a ’80-as évek undergroundját jellemezték, mind jóval dörzsöltebbé váltak. A zenei minták borzasztó sokrétűek, de eredetiséget ritkán hallani. Ami a szövegeket illeti, egy csomószor azt érzem, hogy iszonyú hangzatosak, viszont az ég világon semmiről nem szólnak – mintha mindenki Lovasi gitártokjából bújt volna elő, csak épp nem gondolkodik. Persze most csak a magyar nyelvű dolgokról beszélek, mert tegyük hozzá, hogy a mai együttesek jelentős része már eleve angolul szólal meg – nem is elsősorban azért, mert külföldön szeretnének befutni. Nincs evvel semmi baj, Svédországban és Hollandiában, vagy akár Németországban nagyjából ugyanez a helyzet.

Az Asztalon áll című számhoz készült a zenekar egyetlen klipje, pedig ez stílusát tekintve pont elüt a repertoár nagy részétől. Miért erre esett a választás?

Ez a dal még a stílusváltás előtti idők szüleménye volt, talán ’87-ben írtuk, de mivel szerettük, 1993-ban rákerült a második nagylemezünkre is. A klip végül is baráti alapon készült, Komár István rendezte. Több dalt is megmutattunk neki, és ez fogta meg őt a leginkább. Manapság egy ilyen videót megcsinálni egy vagyonba kerülne, de akkor se volt olcsó, ezért is örülök neki, hogy létrejöhetett. Mondjuk vannak más klipjeink is, de azok sokkal amatőrebb körülmények között készültek.

Több közlekedési témájú kötet is fűződik a nevéhez – hogy jött a járművek szeretete?

Mondhatjuk úgy is, hogy ez az én skizofréniám. Tulajdonképpen úgy jött, hogy újságíróként dolgozom, és már régóta ez a szakterületem. 2008-ban készült el az első, Közlekedik a főváros című kiadvány, ami akkora siker lett – elfogyott belőle 5000 példány –, hogy a kiadó rögtön felkért egy következőre. Ez volt a Buszos könyv, tavaly pedig jött a villamosokról szóló, aminek az volt az apropója, hogy száz éve kezdték el számozni a villamosokat. Negyedik könyv nem tudom, lesz-e, konkrétan még nem merült fel, hogy írjak mondjuk a metrókról vagy a HÉV-ekről, de az esély megvan rá.

A tavalyi Sziget Fesztivál Cseh Tamás-emlékestjén egy másik, önmagáról elnevezett produkció élén is láthattuk. Ez egyszeri alkalom volt, vagy lesz folytatása?

A Legát-projekt ugyanúgy működik tovább, a Kézi-Chopinnel párhuzamosan. Jelenleg épp egy Lou Reed-dalokat felelevenítő műsoron dolgozunk, ennek bemutatását március környékére tervezzük. A csapat tagjai rajtam kívül Sólyom Tibor (gitár), Szojka László (dob), Lapat Dániel (basszusgitár), illetve Záhonyi Enikő (ének).

Hogyan tovább a Kézi-Chopinnel? Megmarad az alkalmi jelleg, vagy a jövőben több koncert és frissülő repertoár várható?

Ez idő kérdése. Ha úgy alakul, szívesen csinálnánk új lemezt, legalább részben új dalokkal, néhány réginek az újbóli felvételét hozzácsapva. Az utóbbira azért is lenne szükség, mert bárhogy is próbálkoztunk, technikailag azért nem sikerült olyan jó minőséget kihozni ebből a legutóbbi válogatáslemezből – az újrakeverés ellenére nem szól olyan jól, mint ami elvárható lenne. Ami az új számokat illeti, kettő vagy három már alakulóban van, csak csiszolni kell még őket valamennyit. Koncertek is biztos lesznek ezután is, jó lenne nyáron egy-két fesztiválon fellépni, illetve én nagyon szeretnék néhány klubkoncertet is, azoknak teljesen más az atmoszférájuk. A konkrét dátumok majd kialakulnak, de ehhez az is hozzátartozik, hogy ha jobban rá akarunk kapcsolni erre az egészre, akkor nem ártana egy menedzser, aki a szervezést intézi. Az alapelvünk viszont továbbra is az, hogy a produkció legyen professzionális, mi viszont szeretnénk hobbizenészek maradni.

(Interjú fotók: Szondi Zsolt Krisztián, Csernák Csaba – Egy korábbi koncertfelvétel itt megnézhető.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr882638920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.