A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) abel label (1) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (8) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) bajnoq (1) baksa soós attila (2) balaton (3) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (6) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) bródy jános (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csizmazia zsolt (1) csókolom (1) czitrom ádám (1) dal (3) dalpremier (10) dánielfy gergő (1) darvas benedek (2) das lied von der erde (1) depeche mode (2) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (7) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (7) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (2) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (3) feszteger (1) fesztivál (44) fezen (1) fishing on orfű (17) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (2) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (11) halál orgazmus (6) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (19) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jamie winchester (1) jimlemon (2) jóindulat (1) jónás vera experiment (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kerekes band (1) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (9) kísérlet (1) kispál andrás (3) kispál és a borz (16) kiss llaci (1) kistehén (4) klippremier (18) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (11) koncert (51) kontraszt (1) kontrolaltr (4) kontrollzé (4) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) Kronoszinklasztikus Infundibulum (1) kubalibre (9) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (35) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (16) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) ligeti gyuri álomgyára (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (5) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) magzat (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (3) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mirtse kori (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) moto magamura (2) müller péter (1) müller péter sziámi (12) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (2) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) penis attack (1) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (2) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (2) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stikli (1) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (8) szabó benedek és a galaxisok (4) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the carbonfools (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (2) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (4) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (2) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

Egy igazi underground zenekar nem a színpadon játszik – Fishing on Orfű beszámoló

2011.06.28. 20:10 - L. D.

Címkék: fesztivál kiscsillag hobo európa kiadó boogie mamma fishing on orfű braindogs colombre band la fanfare en pétard soerii & poolek szabó balázs bandája velőrózsák zenekar szalonna és bandája

Negyedik alkalommal rendezték meg a Lovasi-féle „alterfesztet”, amelyen a tavalyi év után idén másodjára vettem részt én is. Elöljáróban leszögezem, hogy a következő cikkben nem sok rosszat fogok írni – megelégedve tapasztaltam ugyanis, hogy az előző beszámolómban felrótt hiányosságokat nagyrészt sikerült orvosolniuk a szervezőknek: bár az ételpultoknál az esti órákban még mindig gyakran alakult ki hosszú sor, az Orfű és Pécs közötti közlekedést megnyugtatóan rendezték. Odafelé például egyszerre öt kocsiállásról indultak buszok a fesztiválra, de az éjszakai visszajutás is simán ment a megbízhatóan közlekedő fesztiváljáratoknak köszönhetően. Sajnos a terjedelmi és időbeli korlátok miatt most sem tudok minden fellépőre kitérni, akiről amúgy szívesen írnék a látottak közül, de próbálok minél teljesebb képet adni a Panoráma kempingben eltöltött három napról.

A Fishing fő jellegzetessége – ahogy már tavaly is kiemeltem – a fellépő zenekarok tagsága közötti különösen nagy átfedés. Húsznál is több előadó játszott legalább kétszer a hétvége folyamán, de páran még ezt a számot is messze túlszárnyalták. A rekorder az előző évhez hasonlóan Gerdesits Faszi volt a maga 5 szereplésével (Szilárd, Quimby, A kutya vacsorája, Marlboro Man, Üllői Úti Fuck), de ugyanennyiszer láthattuk Varga Lacát is basszusgitározni (Hiperkarma, Braindogs, Frenk, Pál Utcai Fiúk, A kutya vacsorája). Frenk és Varga Livius szorosan követik őket a maguk 4-4 fellépésével, a többieket pedig felsorolni is hosszú lenne. Némi könnyebbséget jelentett az érintett zenészeknek, hogy egyes jelenéseik között általában viszonylag sok idő telt el, így nem kellett rohanniuk egyik helyről a másikra. A kivételt ezen a téren Nagy Dávid képviselte, aki a Quimby-koncert vége után 5 perccel már a másik nagyszínpadon volt az Óriás zenekarral.

A magyar koncertközönség régóta berögzült hozzáállása („amit nem ismerünk, az nem érdekel”) sajnos ezúttal is megnyilvánult: bár a tehetségkutató színpad megszüntetése ellenére is számos feltörekvőben lévő zenekar kapott fellépési lehetőséget, főleg a Pécsi Est Café sátorban, őket alig néhányan nézték csak meg. A Colombre Band például a fesztivál egyik legjobb koncertjét adta, maximum 20 ember előtt. Dalaik kivétel nélkül remekül sikerültek zene és szöveg tekintetében egyaránt, az előadásmód pedig szintén nem hagy kívánnivalót maga után – bár a felállás akusztikus, mégis felér bármelyik rockzenekar hangzásával. Szerencsére táboruk általánosságban növekvő tendenciát mutat, más helyszíneken egész szép tömeg kíváncsi rájuk, teljes joggal. A régi számok mellett immár új lemezük repertoárja is egyre inkább körvonalazódik, bízom a mielőbbi megjelenésben.

Hasonló nézőszám jellemezte Szalonna és Bandája fellépését, ugyancsak a Pécsi Est Café színpadon. Az ő esetükben azért is kirívó a csekély érdeklődés, mert gyakorlatilag ugyanazt a tradicionális népzenét játsszák, amit a Csík Zenekar. Míg azonban utóbbiak koncertjeire kivétel nélkül tömegek járnak, Pál Istvánékra mindössze pár tucatnyian voltak kíváncsiak. A különbség oka nyilvánvalóan a Csík védjegyévé vált könnyűzenei feldolgozásokban keresendő, amivel szerintem saját maguk számára is hihetetlen mértékben alapozták meg népszerűségüket. Nem mondom, hogy jogosulatlanul, mivel tényleg nagyon tehetséges népzenészekről van szó, csak éppen ezzel közel sincsenek egyedül. De hát ilyen az élet, a műfaj képviselői számára valószínűleg már az is nagy öröm, hogy egyáltalán valamelyikük utat talált a fiatalabb generációhoz. Ha Quimby- és Kispál-feldolgozások segítségével, hát úgy – a tendencia végülis az, hogy a közönség ugyanúgy csápol a Most múlik pontosanra, mint a repertoár nagyobb részét kitevő népdalokra.

A Braindogs névre hallgató „szupergrupp” koncertjét fokozott érdeklődéssel vártam, mivel ezelőtt nem láttam még őket. A csapat felállása öt magyar tag (Kiss Tibor, Nagy Szabolcs, Frenk – aki itt a poszttal kapcsolatos fenntartásai ellenére dobosként szerepel –, Varga Laca és Livius) mellett két külföldit, a brit Ian Siegalt és az osztrák Ripoff Raskolnikovot is magában foglal. Fellépéseik emiatt igen ritkák, általában egy tavaszi és egy őszi turnét tartanak, ezt egészítette ki most az orfűi meghívás. A zenekar Tom Waits dalait játssza, kimondottan színvonalas előadásban, az eredeti repertoár számos pontjáról merítve. Bár énekhang tekintetében nyilván egyikük sem veheti fel a versenyt a mester semmivel össze nem téveszthető orgánumával (Siegal mondjuk egész közel áll hozzá), ennek ellenére hiteles és erőteljes a produkció. Ha tehetem, legközelebb is megnézem majd őket.

Az imént említett csapat fellépése előtt már komoly jelei mutatkoztak az időjárás-jelentésekben kész tényként beharangozott hidegfrontnak. Bár egész nap alig volt felhő az égen és a hőmérséklet tikkasztó magasságokba szökött, este 11 körülre gyökeresen megváltozott a helyzet: gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra 10 fokot hűlt a levegő, erős szél kerekedett, az égbolt pedig olyan intenzitással kezdett villámlani, mintha egy lesifotóshad vetette volna rá magát vakus kameráival valamely hollywoodi celebre. Sohasem láttam még ilyet ezelőtt és iszonyúan tetszett az egész, azt az apró részletet leszámítva, hogy reális következményként jelent meg a sátram beázása. Érdekesség egyébként, hogy tavaly is ugyanígy csütörtök este csapott le hasonló erősségű vihar a fesztiválra, a hátralévő két napon pedig újra teljesen jó idő volt, ahogy idén is. (A következő videó Budapesten készült, de pont ugyanez volt a helyzet.)

Szerencsére a Pécsi Est Café sátor ellenállt a zord körülményeknek, a két szabadtéri nagyszínpad aznap hátralévő programjait azonban érthető okokból törölték a rendezők. Ebből kifolyólag elmaradt a Soerii & Poolek koncertje, melynek keretében először hangzott volna el élőben az agybeteg társaság Fluor Tomival közösen készített, módfelett intenzíven beharangozott szerzeménye. A terv meghiúsulását amúgy a fesztiválozók nagy része kitörő örömmel fogadta, igaz a „végre egyszer megszívta az a köcsög” jellegű megjegyzések eléggé felületes intellektusról árulkodnak. Nem tudott fellépni a Franciaországból érkezett La Fanfare en Pétard sem, ők azonban a későbbiekben többszörösen is bepótolták a meghiúsult alkalmat, erről bővebben kicsit lentebb.

Az első nap tervezett fellépői közül Hobót sem láthatta a közönség, a Hármas Oltár címet viselő költői est azonban nem az időjárás miatt maradt el. A zenész allűrjeit ismerők számára az ok talán nem is jelent meglepetést: a nagyszínpadról átszűrődő Hiperkarma-koncert hangjait hallva kijelentette, hogy nem megfelelők a körülmények a produkció előadására, így nem vállalja a szereplést. Akármennyire is tisztelem és elismerem amúgy Földes László életművét, úgy gondolom, hogy egy Kossuth-díjas művésztől ez a viselkedés elfogadhatatlan. Az aláírt szerződést felrúgva cserbenhagyta egyrészt a szervezőket és saját menedzsmentjét, másrészt – ami még ennél is nagyobb bűn – a közönségét, akik közül többen talán csak miatta látogattak ki aznap Orfűre. Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy Hobo új zenekara a Pannónia-, illetve a Volt Fesztivál programjában is szerepelt, azonban az utolsó pillanatban ezt a két koncertet is lemondták, azt kell hinnem, hogy valami komoly gond állhat a háttérben. Bérczesi Róberték egyébként nagyrészt az Orczy Parkban játszott repertoárra alapozták műsorukat, pár dalt a rövidebb játékidő miatt kihagyva. A közönség lelkesedése ezúttal is maximumon volt, ismét bebizonyítva, hogy a nyilvánosságtól távol töltött évek mintha meg sem történtek volna.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is volt Hosszúlépés Fröccs(kul)túra a második és a harmadik napon, a fokozott érdeklődésre való tekintettel ráadásul a kettő helyett négy csoport indult, egyenként 50-60 fő körüli létszámmal. Mi a Szabó Balázsék által fémjelzettbe kerültünk, akik egyébként előző este adtak remek koncertet a nagyszínpadon, utána pedig állításuk szerint nem aludtak semmit, mégsem látszott rajtuk a fáradtság legcsekélyebb jele sem. Még élőzenével is szórakoztatták a társaságot, sőt Balázs mesét is mondott, mialatt az egyes helyszíneken frissen sütött kenyeret, gyümölcslepényt és persze válogatott fröccsöket kínáltak körbe. A túra ezúttal is nagyon jó hangulatban zajlott le, körbejártuk Orfű mindkét tavát, éppen visszaérve a délutáni első koncertekre. A 2500 forintos részvételi díjat bőven megérte.

A Velőrózsák zenekarral utoljára – és amúgy az egész médiában elsőként – március végi bemutatkozó koncertjük kapcsán foglalkoztam itt. A csapat azóta 7 fellépésen van túl, és az állandó próbák eredményeképp kialakult egy 13 számos koncertműsoruk, melynek nagy részét a rendelkezésre álló idő arányában mindig igyekeznek eljátszani. Új honlapjuk is elindult, a ki tudja honnan jött sárga esernyő pedig alkalmasnak látszik arra, hogy az egész együttes imidzsét meghatározza. A fejlemények tehát pozitívak, Pavlicsek László frontember változatlanul motiváltnak tűnik, és mellesleg elismerésre méltó tempóban alkalmazkodik a popzenei múltjától teljesen idegen új közeghez. Ez az év mindenképp az elrajtolás jegyében telik, az együttes őszre tervezi nagylemezének kiadását, amely után szerencsés esetben országos turnéra indulnak majd. Amennyiben ennek köszönhetően nagyobb tömegekhez is utat találnak zenéjükkel (Orfűn ez érzésem szerint megvolt), simán elképzelhető, hogy jövőre már a fő nagyszínpad egy későbbi idősávjában találkozhatunk majd velük.

Az összes fellépő közül talán az Európa Kiadóra voltam leginkább kíváncsi, hiszen mégiscsak élő legendákról van szó, akiket 30 éves fennállásuk alatt egyszer sem sikerült még megnéznem. A koncert nem okozott csalódást – Menyhárt Jenő hozta a tőle megszokott flegma stílust (a bekiabálásokra válaszként: „Ugye nem gondolják, hogy teljesíteni fogjuk a kéréseket? Ez a zenekar azt játszik amit akar, nem hajlunk meg senki akarata előtt!”), amely azonban mégsem volt lekezelő. Végül aztán a leghíresebb számok jelentős része (pl. Romolj meg, Megalázó durva szerelem) elhangzott, sőt a ráadásban még a leginkább emblematikusnak számító Mocskos időket is hallhatta az amúgy nagyrészt idősebbekből álló közönség. Persze utóbbi előtt Menyhárt sietett leszögezni: „Nagyon remélem, hogy nem követelnek, hanem találgatnak!” További érdekesség, hogy az együttes a Toporzékolok a vágytól című dallal kezdett, amely alig pár órával azelőtt a Budapest Bár műsorában is szerepelt, így a megjelentek ugyanazon a napon és színpadon hallhatták az eredetit és az ahhoz kétségkívül méltó feldolgozást.

A harmadik nap fő fellépője a Kiscsillag volt, akikkel az egykor állandó vendégnek számító, majd kosáredzőként külföldre szerződő Rátgéber László is színpadra lépett. Neki köszönhetően a lehető legautentikusabb előadásban hallhattuk a fesztivál névadó dalát, melynek kapcsán amúgy egy apróbb csúsztatás is elhangzott, ugyanis Lovasi konferálásával ellentétben („melyik fesztivál mondhatja még el magáról, hogy dalt írtak róla?”) maga a szám volt meg előbb, ez adta az ötletet a rendezvényhez. A lelkes közönség megtudhatta továbbá azt is, hogy szombat este első ízben kellett kitenni a bejáratra a teltház táblát, ugyanis a Panoráma kemping elérte 5500 főre limitált befogadóképességét. A koncert végén aztán a La Fanfare en Pétard is beszállt egy dalba, majd bő 20 percen át önállóan is zenéltek, némi kompenzációt kapva így csütörtöki fellépésük elmaradásáért. A franciákkal mellesleg napközben is lehetett találkozni: több helyen spontán utcazenéléssel szórakoztatták az épp ott tartózkodókat.

A Boogie Mamma zenekar koncertje már a tavalyi évben is kuriózumnak számított, azóta pedig tovább ritkultak bulijaik: mivel frontemberük elsősorban Csibor nevű új együttesére koncentrál, az előző Fishing óta mindössze egyszer lépett fel eredeti csapatával. Ezek az alkalmak azonban mindig páratlan élményt nyújtanak: Zubreczki Dávid színpadi aktivitása olyan mértékű, hogy azzal egy bespeedezett leopárd (a kifejezés nem tőlem van) se versenyezhetne. Ezúttal ráadásul némi alkoholos befolyásoltság is rásegíteni látszott az összhatásra, tovább fokozva az énekes úr és a közönség hangulatát egyaránt. Dá-nak a bő egy óra alatt végrehajtott összes cselekedetét felsorolni lehetetlen lenne, kiemelném talán azt, amikor a sátorból kirohanva az üvegfalhoz nyomta az orrát egymás után többször, mert „ezt még sose próbálta ki” – a zenekar ezalatt játszotta tovább az aktuális számot. Legelvetemültebb pillanata azonban ezen is túltett: egy ponton bemászott a színpad alá (komolyan!), majd rövid ott tartózkodás után a cikk címében kiemelt mondattal indokolta meg tettét. Ez szerintem a három nap vitathatatlan csúcspontja volt, ahogy az egész koncert úgy általában. Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is számíthatunk majd Boogie Mamma bulikra, mert egy ilyen produkciót nem szabad veszni hagyni.

Eddig tartott számomra a fesztivál, igaz kíváncsi lettem volna még a Népi Papa és a Haverok nevű formabontó csapat szereplésére is, 36 órán belül esedékes államvizsgám azonban mielőbbi hazatérésre ösztökélt. Az összesített benyomásom megint nagyon pozitív: már tavaly is csak néhány negatívumról tudtam beszámolni, az idei évre pedig úgy tűnik, nem maradt szinte semmi. A Fishing on Orfűt valóban joggal tekintik sokan az ország legjobb fesztiváljának, amely folyamatosan fejlődik és szerez magának új rajongókat. Mindeközben zsúfoltsága mégse változik, hiszen a családias jelleg megtartása a szervezők elsődleges célja. Idén sajnos több potenciális szponzor visszalépett az utolsó pillanatban, így a tervezett programok egy része nem valósulhatott meg. Bár hiányérzetem ennek ellenére alig volt, ha jövőre ezeket is sikerül összehozni, Lovasiék a fokozhatatlant is tovább fokozzák majd.

(További képek itt.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr103022585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Celtic 2011.07.02. 13:40:12

Koszi, ez eddig a legpontosabb, legjobb beszamolo, amit Orfurol olvastam.