A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (1) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (7) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) baksa soós attila (2) balaton (2) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (9) boogie mamma (6) bors (5) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) cappuccino (1) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (1) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csókolom (1) dal (2) dalpremier (9) darvas benedek (1) das lied von der erde (1) depeche mode (1) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (6) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (6) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (1) európa kiadó (6) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete város (1) felső tízezer (2) fesztivál (42) fezen (1) fishing on orfű (15) fleming (1) flogging molly (1) fran palermo (1) frenk (3) frozen steak (1) galapagos (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (1) gustav mahler (1) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (10) halál orgazmus (5) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (2) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (18) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (95) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) jimlemon (2) jóindulat (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (5) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (1) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (8) kísérlet (1) kispál andrás (2) kispál és a borz (16) kistehén (4) klippremier (16) kolorádó (2) költészet napja (1) komoly (11) koncert (50) kontrolaltr (4) kontrollzé (3) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) krea7ív (1) kubalibre (8) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (34) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (13) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (4) lyapis trubetskoy (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) malacka és a tahó (2) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (1) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (2) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) müller péter (1) müller péter sziámi (9) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (8) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (1) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) opera (8) óriás (2) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (9) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (10) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (1) pluto (13) podlovics péter (1) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (5) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (12) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) random trip (1) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (1) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stukker (2) sweet jane (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (7) szabó benedek és a galaxisok (3) szalonna és bandája (1) szeder (3) szegedi marci (1) szekeres andrás (4) szeparé (3) sziget (14) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (1) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (2) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (2) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (2) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (1) veszprémi utcazene (1) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (3) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

"A hiphop egy mágikus műfaj" – interjú Kettős Tamással + Vadszamarak lemezpremier

2015.11.05. 11:11 - L. D.

Címkék: lemezpremier vadszamarak kettős tamás

Kettős Tamás igazi polihisztor művész: festészettel, költészettel, prózával és zenével egyaránt foglalkozik. Vadszamarak nevű együttese üde színfoltot jelent a hazai underground színtéren, dalaikban a hihetetlen tempóban darált szövegek funkos, rockos zenei körítéssel párosulnak. A csapat jelenlegi felállása nagyjából két éve alakult ki, de első lemezanyagukat csak most rögzítették. Ezt lehet meghallgatni az alábbiakban (a cikk kétharmada környékén), Tamással pedig a zenekar múltja, jelene és tervei mellett a magyar hiphop közeg helyzetéről is beszélgettünk.

ragyogakivagyok2.jpg

A zenekar névjegye:

A Vadszamarak egyes források szerint kétezer éves zenei műhely, de más források szerint viszont huszonkilencezer éves. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Vadszamarak ittak azokból a forrásokból, tehát az infó valószínűleg tuti. Egyszer egy interjúban, mikor azt kérdezték tőlük, hogy ők melyik vadszamár csapatból származnak, de most már tényleg, akkor azt válaszolták, hogy ők annak a szamárnak az elkószafaszált ivadékai, akinek a hátán Jézus bevonult Jeruzsálembe.
Nyers és elementáris zenével reagálnak viszont a mára, ezért 2015-ben, amikor megjelenik a Kettős Tamás és a Vadszamarak RAGYOG AKI VAGYOK című dolgozata már bátran ötvözik a hippi-hoppét, a trük-hopi-düp-looppot, a pankot, a csan-zenét és oldscoolelementekkel indulnak új zeneösvényt vágni.
A Vadszamarak tehát nem Főttojási Bácsi fülébe való muzsikát tolnak, de Midnight Anyuka titokban már emelgette rá a talpait.
Kettős Tamás festőt viszont erőst inspirálja az ilyesmi, ezért beadja a paprockot, ráfeszül az alapokra mint az íjászok és ellövi a nyílatkozatokat. Ráolvas.
Kérdés, hogy egóból iga lesz, telitaliga? Vagy egóból ige, az ige ligete?
Megy a kísérlet...

{Ja! Bordás Peti odabaszsz, Szegő Dávid dobog, Szolnok Bence pönget, Major Bálint penget, erre jön rá Kettős Tamás rímese!}

Hogy jött a zenélés az életedbe?

Fiatal koromban zenei általános iskolába jártam Vácon, hat évig hegedültem, mindennap ének óra,  játszottam szimfonikus zenekarban is. Aztán a kamaszkori lázongás elsodort, abbahagytam a klasszikus zenét, mindenevő lettem, faltam a stílusokat.1967-ben születtem Székesfehérváron, de 3 éves koromtól már Vácon éltem, ott nőttem fel egy velem együtt felnövő lakótelepen. A 80-as években 14 éves korom körül rock zene jelentette az őszintét, aztán ugyanezért az alter bandákra fókuszáltunk. 19 évesen alakítottam meg az első saját zenekaromat Éjszakai Bitlisz néven, Hevér Jancsival, Moksony Antival, két ü dejó gitárossal. Ez egy elég izgalmas formáció volt, alter-funk-rock beütéssel, illetve már itt is megjelent kicsit a rap a hatások között. Ennél azért inkább a klasszikusabb, refrénre kihegyezett dalformák jellemezték. Két évig működtünk, Vác volt a bázis, kocsmák, klubok, rendszerváltozás.

Pestre ugyan nem jutottunk el, de koncerteztünk Szegeden a Jate klubban, Pécsen és Gödöllőn is. Aztán a szokásos, lendületvesztés, családi dinamikák felerősödése a tagoknál, helló rakendroll. Nekem 19 évesen született meg a lányom, javában kamaszok voltunk még, feleségem tizenhetedik születésnapjának ünnepi torta ízével szájában szülte meg Sára lányunkat. Nálam a zene mellett párhuzamosan  jelen volt a képzőművészet, eztán a súlypont inkább arra tolódott, de ott zizegett a zenélhetnék is, de vagy 15 évig csak egyszer-kétszer nyilvánultam meg, alkalmi muzsikusokkal, vagy egyedül, magamat kísérve dobon, performance fesztiválokon, utcán, kocsmákban.

kettos2.jpg

És a hiphopot hogy fedezted fel magadnak?

Bár aktívan nem műveltem, továbbra is rendszeres zenefogyasztó voltam. Folyamatosan szólt a lemezjátszó, aztán a magnó, aztán cédé, meg a digiezaz, koncertek, események, csak inspiratív, érvényes zenék persze, progressziv-funk-punk-free-dzsezz, stresszmetál és népzene, gregorián és vas-zene, alter és felter, a repetitív tikfamuzsikától a bálnahangokig, etnó-gettó-turbó-afró-frankó, csak éppen a rap esett a vakfoltomra,  míg aztán, jóval később, 2005-ben, úgy tíz éve beleszaladtam egy-két magyar underground hip-hop lemezbe, Bankos és NorbaMLKK-című albumába, meg korai NKS-be, Bobakromeba, és leesett az arcom. A kiterjedt földalatti szcénától. Attól az underground hálózattól, amelyikről addig fogalmam sem volt, akik magyarul tolták, és mindenkinek külön szlengje-flow-ja-tag-e-jele-nyelvezete, nagyon betalált.  Amilyen elementárisan, dühösen, elevenen tolták a fejek.

Kriminalbeats meg Wacuumairs dolgozatokkal találkoztam először, ezek azóta is meghatározóak, aztán kitágult a történet, ősz fejjel, földig érő fehér szakállal látogattam hiphop bulikat, freestyle partykat. Nem vagyok ugye egy tipikrepparc, 40-es forma voltam akkor, de tanuló lettem. Lestem, füleltem. Arcoktól kaptam ömlesztve 17 kiló hazai hiphoppot, innen-onnan, amik aztán hónapokra beragadtak a cédélejátszóba, asszonyom majd kivert a házból. Hát mondom, ilyen elementáris erővel semmilyen más stílusban nem tört fel magyar nyelv, ilyen nyersen eddig senkitől nem kaptam a pofámba a mivant. Innentől nagyon inspirált ez a dolog, feljöttek a régi zenei törekvések, a félbehagyott elképzelések, gondoltam hozzászólok a polémiához én is.

Akkoriban dúdolásztam ezeket a sorokat:

„Én kezdő vagyok és sok a jó edző,
kamasz mestereknek van ma kezében a gyeplő,
én utánuk jövök, egy magyar úr mulat,
de vágok én is egy-két ösvényt, zsákutcából kiutat.
Ha mindenképpen említeni kell neveket,
Bobakrome jöhet, meg jön vele Bobafett,
a két Boba szövege úgy azé telibe lebüntet,
no meg a Bankos és a Norba találja fejen a szöget,
minden lében két kanál tuti gyerekek,
aztánmeg Bago Mc forgatja még jól a kereket,
meg az NKS, a gödöllői duó,
úgy pörgeti, pezsgőtökből holdat lő a dugó,
a bölcsészkarról két bölcsész karmol,
AkkezdetPhiai kútjából sok kocsi tankol,
igekötőszövetkezet ,bio-meta-etanol
a sok freestyler meg majd jól szanakaszabol,
Busa Pista szétlazítja, aki bemerevedett,
régi harcos, felderítő, ismeri a terepet,
a médiában aki fut, olyat meg én nem ismerek,
mert elromlott a rádióm, a szerelőm meg kinevet.”

Mikor és hogyan vált komolyabbá a dolog?

2008 környékén összefutottam egy kis csapattal Vácon, a Duna-parton. Ismertem őket a telepről, eggyel fiatalabb generáció voltak nálam, akkoriban kezdtek el mozgolódni, Pempő, Tibcsi, Sanya, Pepe, mindennap ott ültek a Dunaparton egy fűzfa alatt, kongáztak és gityóztak naphosszat. Le-lecsücsültem hozzájuk, bandáztam velük néha, nem voltak egy konkrét csapat, de én spontán Vadszamaraknak neveztem el őket.

Szevasztok vadszamarak, mi a hé!?

Néha fújtam velük én is, aztán elkezdtünk együtt zenélni. Akkoriban már elég sok szöveg járt a fejemben, ezekhez kerestem a megfelelő embereket. Ezekben a srácokban meg az fogott meg, hogy hihetetlen energiával ütötték a ritmusokat. Fela Kutit hallgattak, meg a legkomolyabb afrobeat-eket, forró funkot és csillogó fekete discot. Korábban Párizsban is sokat utcazenéltek, játszottak szenegáli és mali zenészekkel is, úgyhogy volt egy sajátos zenei atmoszférájuk, és szabadzenei múltjuk bőven. Irgalmatlan tempót hoztak, néha éjszakákon át, és legalább annyira periférikus, illegál volt a csapat, mint az underhiphop akkoriban.

kettos1.jpg

(Fotó: ogi, Fesztblog)

Hogyan alakult ki ebből  zenekar?

Próbálkoztam én dj-t, vagy valamilyen alapokat keríteni, de mert kései gyerek voltam a témában, és már ugye nem avval a kamasz fejjel lettem újkostoló, azért nem voltam szerves része a hip-hop nemzedéknek, ahogyan most se, valahogy nem adta, nem is erőltettem, viszont itt szóltak az ütemek a váci Duna parton. Először csak Pempővel toltam, konga és ráolvasás, megjelentünk egy két közösségi eseményen, kiállításmegnyitók, spontán megnyilvánulások, majd beszállt még két srác.

Érdekes módon gitár sokáig egyáltalán nem volt. Az ős-Vadszamarak eléggé minimál formáció volt: rajtam és a két ütős srácon, Pempő Gyuszin és Virág Tibin kívül -djambe és derbuk {ejtsd: dzsambi vagy dzsembe és: derbuka, szia! A szerk.}- tagja volt még Magyarkúti Balázs nagybőgőn, ő is hozott egy erős déli lüktetést, és olyan erős monoton, repetitív alapot, hogy neki lehetett támasztani a biciklit. Ez a felállás igen rendhagyó volt, és bitang erősen jelen tudott lenni. Ezzel a formációval kezdtünk el koncertezni már Budapesten is.

Idővel elkeveredtünk az R33-ba, ebbe a nagyon intenzív zenei közegbe, sőt, kommunába, ahol vagy húsz zenekar dolgozott, stúdiók, jammek, élőfejek, sabadaba, ami akkor még a Dürer Kert felett, a mai Keleti Blokk helyén működött, és itt virultunk mi is.  Itt ismerkedtünk meg Pernyével, a hely vezetőjével, aki aztán gitárosként csatlakozott a zenekarhoz, sajátos rockos-pszichedelikus témáival színesítve a hangzást.
Így öten aztán évekig játszottunk együtt, Kettős Tamás és a Vadszamarak néven.

Azért különböztetem meg magam a Vadszamaraktól névvel, mert a szövegvilágommal nem feltétlenül kellett nekik is azonosulniuk. Nem mintha nem kedvelték volna a rigmusaimat, csak mert zeneileg is már egy külön világot építettek, ezért egyéb művészeti törekvéseim visszhagjaitól, vitáitól vagy állásfoglalásaitól nem akartam feltétlenül függővé tenni a brigádot, noha együtt elég erős volt a formáció. Mint akik szívesen leközölnek-lekísérnek egy -egy tételt akkor is, ha ,,a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a szerzővel”. Jaja, nem minden gondjuk az én gondom-mondom, elvégre zenészek.

Az R33 lett a bázisunk,a Dunakanyar után mintegy második otthonunk, költöztünk vele a Közvágóhídra. Napokat-heteket bandázunk bent Pesten, és a rengeteg hatás és találkozás miatt a Vadszamarak egyfajta zenei műhely jelleget kezdett ölteni, amiben a stabil tagok mellett folyamatosan cserélődtek a jobbnál jobb vendégzenészek. Keszei Krisztiánt kell elsősorban megemlítenem, aki vagy tízegynéhány zenekarban oszlop, Balatontól a Korogon, Sumolighton, FreedomHazen, Badhangersen át a Dep’artig, nemcsak nagyon emlékezetes koncerteken játszott velünk, de aki még dunakanyari odujában is meglátogatta az ős vadakat, s aki Pernye előtt pengetett velünk egy-két bulit, hogy aztán hol gitáron, hol basszusgitáron, sőt egyszer még dobon is kisegítse a csapatot.

És elképesztő zenészekkel játszhattunk. Ef Zámbó Öcsivel {Bizottság, Ef Zámbó Happy Dead Band} is közösködtünk jó párszor, míg eleinte én voltam meghívott MC a Happy Dead Band koncerteken, majd ő kezdett billentyűzni nálunk.

Akkoriban mondtam párszor a koncerteken:

Ef Zámbó István, mert ugye ő az Öcsike
az utolsó mohikánok nemakárkije,
kölyökkorom istene, a Bizottság sztárja,
füleimben azóta is basszus-zongorája,
meg a szövege-szemüvege, könnyű-nehézfegyvere,
a magyar Undergroundiának fényes fejezete,
élő, mint az élesztő a szeme élőzene,
gondolhatod, milyen lehet zenélni most Vele…
Jó!
És ez csak érik, mint a körte,
nem csak szotyit eszegetni jöttünk le a Földre!
Ha valaki ma odaver és a játéka nem kamu
én ott leszek, és ott én leszek a koronatanu,
ha valaki ma bemondja, s a szövege nem kamu,
én ott leszek, és ott én leszek a koronatanu.

De megfordult a bandában két freejazzszaxis és trombitás fej is, Vereb Szabi {Popiván, GentrySultan} és Kovács Ferkó {The Pásztorsz}, aztán Mile Zsiga gitáron {Bajdázó}, dolgoztunk Bánházi Gábor dobossal {Óperentzia}, aki a mostani lemez producere is. Cajonon{ejtsd: kahunon}ketten is erősítették a formációt, Vozár Jancsi, a pesti éjszaka kultikus arca, és Kovács Máté {Lerom}, játszottunk a verőcei dobkörrel, Gilinger Ádám ütőssel {AntoniaVai}, és Molnár Bence dzsezzongoristával, de készült duó Bércesi Robival {Hiperkarma}, az Óperentziával és Iván Petivel {Bago MC}. Játszottunk még Vetlényi Zsolti barátunk szobalemezén is Bálint pajtással, de az már az újabb vadszamár-játszótér.

kettos5.jpg

Miért ment szét pár éve ez a felállás, és hogy állt össze a mostani?

Underground zenésznek lenni, tudod, nem kifizetődő dolog. Ha pusztán ebből szeretnél megélni, az lehetetlen. Még a lemezünk sem jelent meg, amikor az ütő srácok jóformán az éhhalál elől menekülve visszamentek Franciaországba. Most is ott vannak, a bejáratott helyeiken utcazenélnek Marseille környékén. Így a nagyon erős ritmusszekció kiesett, de Pernyével, Keszei Krisztiánnal még játszottam egy darabig, illetve az említett zenészekkel de mert kifutottunk egy-két versenyt és a világhír se talált el hozzánk soha, ezért hátra kellett dőljek kicsit. Festettem a Dunakanyarban.

Majd úgy hozta, hogy Pestre kellett költözzünk kis családommal. Aztán, olyan két és fél, három éve egy kiállításmegnyitón Lantos László Triceps, a radikális Opál színház vezetője, akinek nagyon sokat köszönhetek, akkoriban atyai jóbarátom, alkotótársam és mentorom jóvoltából megismerkedtem Szolnok Bence Dániellel és Major Bálinttal, két kedves akusztik fejjel. Ők addig a blues szcénában mozogtak, de nagyon megtetszett a zenéhez való hozzáállásuk, lelkes naivitásuk és ugrásszerű fejlődőképességük. Rendes összebarátkoztunk, pedig ugye ketten nincsenek annyi idősek, mint én.

Megkérdeztem őket, hogy ha tartósan együtt zenélnénk, milyen néven tennék ezt, mire azt felelték, hogy ők nagyon szeretnék Vadszamarakként folytatni. Így aztán ők lettek az új gitárosok, ők lettek az új Vadszamarak. Ehhez csatlakozott egy elképesztő basszeros, Bordás Peti, aki a Vojasa-val néha a punk és a cigányzene ötvözésére is kísérletet tesz, valamint a DeNada francia pop-rock- ska-reggae-punkformációt is erősíti. És ugye a dobos. Egy évig kerestem dobost, és mindenkit óhatatlanul Tibcsivel és Pempővel hasonlítottam össze, míg egyszer Egerben, az Artalom fesztiválon, ahol egyedül léptem fel, az utánam jövő produkcióban megláttam Szegő Dávidot, a fiatal jazzdobos fiút, aki Ágoston Bélával muzsikált ott, s akit hallva rögtön tudtam, hogy ő az. Elfoglalt legény, {MonKeystrio, Ágoston Bála összes, Andaxínház, Santa Diver} de azóta vele koncertezünk, és persze vele vettük fel a lemezt is.

És akkor íme a lemez:

Letölteni a zenekar Bandcamp oldaláról tudjátok - akár ingyen, vagy ha támogatnátok őket, fizethettek is érte.

Mit kell tudni a most felvett dalokról?

Öt szám, és közel negyven perc. Egyszerre, együtt játszottuk fel Nagymaroson, a Művésztelep stúdiójában Bánházi Gabi hangmérnöki és produceri felügyelete mellett. Nagyon jó volt ott. Egy régebbi Vadszamarak nóta van rajta, a címadó ,,Ragyok aki vagyok”, (eredeti nevén ,,Utánatok özöntűz”) ami egy 13 perces szám, a többi új dolgozat. A ,,Fentről látszik” kicsit önéletrajzi, kölyök és kamaszkor flesselés, az ,,antimikulásnak” címezve, a ,,Huzatos” meg a ,,Lakhandi” valahogy a feljátszás során egy hosszú kompozicióvá érett, szeretjük nagyon. Olyan sokat beszélek bennük, hogy nem tudok róluk mit mondani.

Szövegíróként mi ihlet meg téged? Úgy vettem észre, az önéletrajzi vonal nagyon erős a dalaidban.

Ez valahol magától értetődő, hiszen az embernek mégiscsak a saját élete jelenti a legfőbb identifikációs pontot. Ugyanakkor az is hozzátartozik ehhez, hogy ha mélyebbre hatolunk, csomó szöveg nem csak rólam szól. A Fentről látszik című számnak például csak az egyik rétege az, hogy felnőttem egy lakótelepen - emellett csomó áthallás van benne a mai közéleti, politikai helyzetre is. Tehát igyekszem a ,,mivanvelem” sztorit, az egotripet elemelni, általánosabb és aktuális problémák szintjére, hogy ebből más is kihallhassa magát.

ragyogakivagyok.jpg

Az utóbbi években egyfajta hiphop-robbanás volt Magyarországon, a punnany massiftól a Halott Pénzen át a Wellhellóig sorban futottak fel a hihetetlenül népszerű, mindenhol teltházakat vonzó csapatok. Szerinted hogy törhetett ki ilyen szinten a műfaj az undergroundból?

Még a legnyersebben induló előadóknál is jó esély van rá, hogy idővel letisztulnak vagy elmennek populáris irányba. Ez a letisztulás esetében egyáltalán nem baj, sokkal inkább törvényszerű. Nekem Nick Cave ennek az iskolapéldája. A mainstream meg folyamatosan táplálkozik az undergroundból, ez nemcsak a zenében, de más művészeti ágakban is így van, a költészettől a festészetig. Tulajdonképpen már akkor látszott, hogy nagyobb tömegekre is hatni fog a hiphop, amikor azt MTV zenecsatornára beszivárogtak az első, fekete bőrű képviselői. Aztán jött a fúziós zenék tömkelege, elég csak a FaithNo More-t, a Red Hot Chili Pepperst, vagy a Fishbone-t említeni. Az ő sikerük szerintem mind előrevetítette a mostani folyamatot. Persze a valódi sikerhez mindenképp oda kellett tenni egy-két fülbemászó, jól énekelhető refrént, ez elkerülhetetlen volt, bár engem a fapadosabb, nyersebb dolgok inspirálnak.

Számodra mi a hiphop legnagyobb erőssége?

Talán az, hogy mágikus a műfaj: ha valaki nagyon gyorsan darálja a szöveget, akkor szűrés nélkül nagyon mélyre képes beküldeni az üzenetet. S nemcsak a tudatba, mert a tudat képtelen integrálni ennyi infót gyorsba, hanem a tudattalanba. Azt talán mondani sem kell, hogy ezzel a mágikus természettel vissza lehet élni, és ez veszélyes, rengeteg előadó épp erre játszik, hogy pillanatok alatt rád dobok sok infót, egy nyelvi játékot, nyelv-cselet, de akár egy átkot, mélyütést, horgot is, ami aztán ott tokosodik vagy fekélyesedik a mélyben, veszi el az erőt, rángat, mindenesetre hatalmat gyakorol.

Engem egyszerre érdekelnek a nyersebb, vadabb, vagy láz-adó szövegmondók, tehát ugyanúgy inspirál a szegénylegények szava, mint a hercegi, lovagi és királyi költészet, az arisztokratikus szirt. A magyartalanok és a negédesek rontják a fülem, a gonosz zseniket ámulva szánom. A freeben, meg a szópárbajokban, meg a vitában, a leugatásban, a súlytásban, a legyalázásban jelen van az öntudatlan voodoo meg az öntudatlan átok, sok repper alap használja, én próbálom magam fékezni, el ne süljön vaktában a pisztolyom, emiatt nincsenek negatív, átkozódó, csaj oltó, nőgyalázó, lehúzós szövegeim. A rap, a hiphop, a ráolvasás, ösztönösség és tudatosság elegye, nem független a szándéktól, a megszólított személyétől, és a megszólító mentális és tudati kondícióitól, lehet grammra kimért, átgondolt üzenet és lehet szűretlen vegyes, mindkettőre vannak zseniális példák.

A szövegírás lassú freestyle, és ha nálam vannak elgondolkodtató témák, az azért van, mert én is épp elgondolkodom a témán, én is épp rágódom rajta. Mostanában sokat jár a fejemben Hamvas Bélának az a mondata, amit ő Nietzschétől idéz, hogy „Ártatlanul és cinikusan”. Teli paradoxon. Mert, hogy lehetne naívan, ártatlanul élni a cinizmus humorának energiaforrása, vértje és nyíltsága nélkül, és mivé lenne a cinizmus az ártatlanság, a gyerekkori naív költészet adományai nélkül?! Az első áldozattá lenne, a második meg hideg penge. Jézus úgy fogalmaz: „Legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók.”

A paradoxonok tehát szimbólumokká lehetnek, az ellentmondások mondásokká, melyek energetizálhatnak. Ezek a szövegrétegek felfejthetőek, nem emészthetetlenek vagy kibogozhatatlanok. De vannak olyan szövegek, melyeken én is gondolkodom még,nem fejtettem fel értelmüket, mert nem agyalós, de zsigeri módon csapnak ki. Csak arra megpróbálok figyelni, hogy az indulat ne akarjon halálosan, betegen bemarni, ne akarjon egy súlyos harapást okozni a mélyben, ami nem ereszt, köt, béklyóz. Viszont nem is altat, nem simogató.

vadszamarak_dorogd.jpg

Mennyi van a mostani zenekarban, hová szeretnétek eljutni?

Szoktuk volt mondani: oldschool elementekkel új zeneösvényt vágni. Kirügyeztetni a szóbokrokat. Játszani. Felfedezni. A Vadszamarak nyitott, zenei műhely jellegét megtartani. Nagyon fontos számunkra az összetett, instrumentális zenei rész, és az inprovizáció lehetősége.Hogy egy-egy tétel sohse szólal meg ugyanúgy többé. Szeretném, ha mindig egyenrangú lenne a kettő, a zene meg a szöveg. Tudod, a tartalom és formája. Ez a kísérlet, és szerencsére szépen csiszolódikez az új felállás. Uff.

A következő nagyobb szabású tervünk a lemezbemutató koncert, ami 2015 november 6-án, pénteken lesz a Müsziben, elképesztő vendégelőadókkal. Ott lesz Dankó István zenekar, ahol Vozár Jancsi barátunk cajonozik, aztán a francia-magyar Denada, Bordás Peti basszusgitárossal, fellép még Keszei Krisztián, aki Kézdy Luca hegedűművésznővel fog improvizálni, tehát zsenitalálkozóra számíthatunk. El ne késsetek fejek!

(Tamásnak ugyanezen a napon kiállítása is nyílik "NINCS NINCS. VAN VAN." címmel a Kredenc Bistro nevű helyen. Részletek ITT.)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr618051406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.