Szürreális, de éppen másfél évtizede készítem el ezt a cikket minden évben, és bár időközben eléggé eltávolodtam a lemezkritikák írásától – most már jó ideje csak ebből az apropóból csinálok ilyet –, ez egy olyan hagyomány, amit semmiképp nem szeretnék megszakítani. Következzen tehát zsinórban a 16. lista javarészt korábbról már ismerős nevekkel, akik ezúttal sem tudtak hibázni, de azért néhány új versenyzővel is.
Artur Rambo: Artur Rambo
Az Artur Rambo eredetileg Agócs Márton szólóprojektjének indult, hogy azok a dalai se vesszenek kárba, amelyek kevésbé illeszkednek fő zenekara, az Aurevoir. stílusába. Végül azonban jóval nagyobb szabású dolog lett belőle: egy nyolcfős zenekar, amiben többek között Supernemből ismert Pulius Tibor, az Ivan & The Parazol korábbi billentyűse, Beke István Bex, illetve az Anna & The Barbies dobosa, Balasi Ádám is játszik. Első lemezük kompromisszumok nélküli igazi bulizene, amit többségében saját, a budapesti és pécsi éjszakában szerzett élményeik ihlettek. (Meghallgatható itt.)
Bongor: EXTÁZIS
„Hiszek benne, hogy igenis mindenkinek lehet olyan saját élményanyaga, amely túlmutat a unásig ismételgetett frázisokon, mint például a »mélyről jöttem, nem hittetek nekem, de én megcsináltam«. Ha valaki el tud rugaszkodni ezektől, nagyon jó esélyei vannak a befutásra.” Bongor hat évvel ezelőtt mondta nekem a fentieket egy interjúban, és bár az eltelt időben fokozatosan nőtt az ismertsége, az igazi áttörést egyértelműen az október végén megjelent EXTÁZIS hozta el számára. Az említett saját élményanyag pedig apjától örökölt alkoholfüggősége volt, amit annyira plasztikusan és tabuk nélkül mesél el, hogy hallgatóként szinte már zavarban vagyunk, miért avat be bennünket ilyen szinten a magánéletébe. A konkrét dalokon túl ennek eszköze a három közjáték is, ami három terápiás ülést szimbolizál, és még átélhetőbbé teszi a belső küzdelmet. (Meghallgatható itt.)
Csaknekedkislány: Most
Éppen 10 évvel a debütáló Na Ná Ba Bám után jelent meg a Csaknekedkislány negyedik albuma, amely az idő témáját járja körül, közben pedig minden korábbinál direktebb politikai-közéleti utalásokat is tartalmaz. Ezzel mindenképp magasabb polcra helyezték magukat az első éveiket meghatározó bohókás, táncolható, alter-bölcsész slágerekhez képest: a változatlanul karakteres stílushoz most már valódi üzenet és mondanivaló is társul. Zeneileg szintén az eddigi legkiforrottabb anyag lett, közel sem egy kaptafára készült minden szám. Bár sokkal bátrabban mertek kísérletezni, a végeredmény mégis ugyanolyan hamisítatlanul „cséenkás” – hiszen ez a jelző is velük együtt fejlődött. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
A Peer Krisztián költő verseinek megzenésítésére létrejött Elavult nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább egy laza szerkezetű zenei projekt. Koncertjeiken váltakozó felállásban lépnek színpadra, első nagylemezükön viszont nem kevesebb, mint nyolc énekest hallhatunk Peer mellett, aki spoken word stílusban szavalja el néhány szövegét, de többnyire inkább átadja a terepet a többieknek. A zenei körítés elég minimalista, az elektronika mellett a klarinét és a billentyűk határozzák meg, de legalább így még nagyobb hangsúlyt kapnak a párjukat ritkítóan erős szövegek: szinte minden dalban van legalább egy olyan sor, amire felkaphatjuk a fejünket. (Meghallgatható itt.)
Esti Kornél: Elég
Eddigi legközéletibb témájú lemezét adta ki a 2026-ban 20. születésnapját ünneplő Esti Kornél, akik korábban sem rejtették véka alá a véleményüket, de most szintet léptek. A már címében is beszédes album legerősebb dala a Takarj el, amiben a „Fidesz” szóra csak a rímpárból lehet következtetni, konkrétan nem hangzik el, de a koncerteken természetesen mindenki egy emberként üvölti – hasonlóan a Carson Coma Feldobom a követ című számához. A zenekar elmondása szerint ennek fő oka, hogy meg akarták hagyni a lehetőséget, hogy 30 (vagy akármennyi) év múlva az akkor aktuális Fideszt is be lehessen helyettesíteni a szövegbe. Akárhogy is, az Elég tökéletes lenyomata a NER elmúlt 15 évének, valamint az abban felnőtt, és idővel egyre dühősebbé váló 20-as, 30-as generációnak. (Meghallgatható itt, interjú itt.)
A II. kerületi Margit-negyed presszóiban alakult Kvaterka a kávéházi sanzonok világát ötvözi a leginkább Cseh Tamás által fémjelzett nagyvárosi dalköltészettel, de saját egyedi ízt is hozzáadva. Dalaikban különféle irodalmi és bibliai alakok keverednek az alkoholmámoros budapesti éjszakával, a kerület több emblematikus helyszíne is visszaköszön. Méltó utódai a ‘80-as évek underground előadóinak, amit nemrég országszerte is bizonyíthattak az Európa Kiadó előzenekaraként, és biztos vagyok benne, hogy saját jogon is sokat fognak még hallatni magukról. (Meghallgatható itt.)
L.A. Suzi: Itt a nyár!
Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duója csak 2023 végén nyerte el jelenlegi formáját a kezdeti zongorás balladákról táncos diszkóra váltva, alig másfél évvel később azonban már a harmadik nagylemezüket adták ki. És valamire nagyon ráéreztek, ugyanis sikerült ezt a ‘80-es évek óta alapvetően nem túl felkapott műfajt újra trendivé, mi több, szexivé tenniük a mai fiatal generáció körében: koncertjeiken csupa tizen-huszonéves ugrál és énekel minden számot az elejétől a végéig. Ebben a zenekar mindkét tagjának elévülhetetéen érdeme van: Anna az olyan közhelyes témákat is egyedi szófordulatokkal dolgozza fel, mint egy undorítóan nyálas szerelem vagy egy borzalmas szakítás, Gergő pedig igazi ösztönös zseni, aki nemcsak megszámlálhatatlan hangszeren játszik – néha egy dalon belül is váltogatva őket –, de énekesként is kiveszi a részét a produkcióból. (Meghallgatható itt.)
Müller Péter Sziámi Andfriends: Gyere, te bárki
Müller Péter Sziámi és Kirschner Péter szerzőpárosa behozta a korábbi lemaradást: bár a 2018-as Nevess magadra! után öt évig nem jelentkeztek új albummal, ezt követően alig több mint egy éven belül kettőt is kiadtak. A 2023. decemberében megjelent Szeretetszédelgőt 2025 januárjában követte a Gyere te bárki, amin egy kivétellel – ez a Romano Drommal közös Boldog új évet – kizárólag új dalok kaptak helyet, közte több kifejezetten fülbemászó koncertsláger is. Müller mellett pedig végre Kirschner is hallható szólóénekesként a Gyöngyház c. számban, újabb színnel gazdagítva a produkciót. (Meghallgatható itt.)
Ónodi Eszter & The Open Pub: Csak néz az ég
Ónodi Eszter és Kirschner Péter a Covid alatti karantén idején kezdett el együtt dolgozni, először csak egyetlen dalt csináltak meg közösen, majd ezt követte – immár három másik taggal kiegészülve – egy teljes nagylemez, aminek négy évvel később megérkezett a folytatása. Ezen ugyanúgy Karafiáth Orsolya jegyszi a szövegek többségét, mint az első alkalommal, ezúttal azonban a nagy részük már kifejezetten a zenekar számára készült. Emellett egy Egressy Zoltán-vers megzenésítése, valamint három feldolgozás (többek között a Hiperkarma első albumának címadó dala) is szerepel rajta. Bár Ónodi Eszter színészi elfoglaltságai miatt eddig jellemzően csak néhány koncertet vállaltak évente, remélhetőleg ez is változni fog – ez a repertoár megérdemelné, hogy gyakrabban is elhangozzon élőben. (Meghallgatható itt.)
Platon Karataev: Napkötöző
Nem nagyon jut eszembe másik zenekar, ami a kezdeti szárnypróbálgatások után annyira erős és könnyedén azonosítható saját hangot talált magának, mint a 2026-ban 10. születésnapját ünneplő Platon Karataev. Az akusztikus, folk-rockos első album után már az Atoms c. második lemezen elkezdett kialakulni ez védjegyszerű stílus, legalábbis zeneileg – a 2022-es Partért kiáltó pedig a magyar szövegeket is elhozta, végképp rátéve Balla Gergőéket a hazai könnyűzene élvonalának térképére. Ennek egyenes folytatása a Napkötöző, ami végig egy transzszerű, látomásos állapotot idéz meg nagyon erős költői képekkel és helyenként szinte gregoriánba hajló zenével. Tarthatnánk szürreálisnak is, hogyan érhettek el ekkora sikert ennyire elvont stílussal, de ha kicsit jobban a mélyére nézünk, egyáltalán nem meglepő a dolog. (Meghallgatható itt.)
Plutó: Random tengerész bál
A nevének utolsó magánhangzóját nemrég hosszúra cserélő Plutó nagyjából három éve esett át erőteljes stílusváltáson, hangzásukat azóta a ritmus- és basszusgitár funkcióját egyaránt betöltő bariton gitár, valamint a szólókat játszó bariton szaxofon határozza meg. Ebben a felállásban a mostani a második lemezük, ami egyértelműen a megelőző Ismeretlen magyar költő világát viszi tovább, fülbemászó groove-okkal és némi westernes beütéssel. A budapesti éjszakai élet megidézése mellett most a külvárosi romantika is nagyobb teret kapott, például az Autóbontó vagy a Csatornafedél c. dalokkal. Most már biztos, hogy a 2010-es évek második felének átmeneti megtorpanása után a zenekar másodvirágzását éri, és megérdemelt helye van az underground klubéletben. (Meghallgatható itt.)
Totoro: Színvallás
A két testvér, Kollarics Attila és Anna duójaként alakult TOTORO igencsak kinőtte magát 2022-ben megjelent első lemezük óta: immár négyfős zenekarként, dobossal és basszusgitárossal kiegészülve koncerteznek, és ebben a felállásban vették fel Színvallás című második albumukat is. Bár előfutárként több single-t is kiadtak róla, így egyben meghallgatva igazán látványos a fejlődés. Anna szövegei jóval mélyebbek és kidolgozottabbak annál, amit legtöbb kortársától megszokhattunk, és előadói stílusát se véletlenül hasonlítják a Trabantból ismert, underground ikon Méhes Mariettához. A zene szintén húz magával, bár a rendhagyósága miatt a testvér-duó is kifejezetten tetszett, de erre az esetre igaz, hogy a több néha valóban több. (Meghallgatható itt, bővebben a dalokról itt.)
További, meghallgatásra ajánlott lemezek a shortlistről
Barkóczi Noémi: Mindig kések, de hozzád jókor indultam
Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről
Semegi Zoltán: Szép ez a boldogság
