Az egyik tavalyi cikkemben már írtam arról, hogy a Sziget fő különlegessége a többi hazai fesztiválhoz képest a rendkívüli sokszínűségében rejlik. Itt messze nem csak zenei programokból válogathat a közönség – bár már önmagában az is szinte minden stílust lefed –, hanem számos zenétől teljesen független időtöltés kínálja magát, főleg a napközbeni időszakra. Persze sokan vannak olyanok, akik ehelyett inkább az alvást/árnyékban sörözést választják (vagy kreatív módon összekötik mindezt a koncertnézéssel, lásd a lenti képet), de a helyszínek többségénél ennek ellenére mindig viszonylag nagy volt a forgalom. Mivel a csütörtöki és a pénteki napokon a többihez képest kevesebb fellépő érdekelt, úgy döntöttem, feltérképezem ezeket az alternatív lehetőségeket.
Mindenekelőtt a Civil Sziget kínálta magát végigjárásra. A pop-rock és a világzenei nagyszínpad közötti úton sorakozó kis sátrakban számos egyesület, civil szervezet, egyéb testület mutatkozott be az érdeklődőknek. Legtöbbjüknél egy kvíz kitöltése, ügyességi feladat, vagy valamely más próbatétel után ajándékot is lehetett nyerni, ami kellő motivációt adott megismerésükre azoknak is, akik egyébként nem feltétlenül fogékonyak az ilyesmire. A résztvevők közül a legérdekesebb talán az Élő Könyvtár volt – ők tavaly nem voltak itt a fesztiválon, de idén újra találkozhattunk velük. A kezdeményezés lényege, hogy olyan személyeket lehet „kikölcsönözni” beszélgetésre, akikhez a többség különböző előítéleteket társít. A listán szerepel többek között alkoholista, drogfüggő, volt bankrabló, vak ember, illetve rendőr is. Ez a helyszín egész biztosan mindenki számára komoly tanulságokkal szolgált, aki időt szakított rá.
A Múzeumi Negyed idén egy viszonylag félreeső helyről beköltözött közvetlenül a nagyszínpad szomszédságába, és bár nem mondható, hogy ettől ugrásszerűen megnőtt a látogatottsága, azért mindig voltak emberek itt is. A legnagyobb sátorral a Nemzeti Múzeum rendelkezett, de kint volt például a Ludwig és a Petőfi Irodalmi Múzeum is. Utóbbinak külön piros pont jár, mert valószínűleg egyedüliként az összes civil helyszín közül holland, olasz és francia nyelvű kvízeket is kínált, amelyekben a magyar nyelvvel kapcsolatos, közepesen egyszerű kérdésekre kellett választ adni. A Balassi Intézet jóvoltából egyébként gyorstalpaló magyar nyelvleckéket is vehettek azok, akik képbe kívántak kerülni néhány alapvető kifejezéssel. Nem ehhez kötődik, de érdekes jelenség volt még a világzenei nagyszínpadon túl található Hello Wood nevet kapott installáció, amely a MOME hallgatóinak munkáját dicséri, és fenyőfából készült különböző alkalmatosságokat takar. A legnagyobb sikere a két személy által lábbal hajtható óriási keréknek volt.
Minden évben különleges színfoltja a Szigetnek a Nagy Utcaszínház. A szervezők általában egy komoly nemzetközi hírnévvel rendelkező társulatot hívnak meg, akik a fesztivál öt napja alatt minden este előadják produkcióikat. Idén a német Pan.Optikum csoport TRANSITion címet viselő előadására esett a választás. Az esténként 22 órától sorra kerülő műsor tartalmilag kissé elvont volt: olyan klasszikus filozófiai kérdéseket feszegetett, mint például kik vagyunk mi, irányít-e bennünket valamilyen felsőbb erő, milyen sors vár ránk a világban. Ezek mellett persze komoly hangsúlyt helyeztek a látványvilágra is: táncosok, akrobaták, füst- és tűzgépek, a végén pedig tűzijáték gondoskodott a szórakoztatásról, a csapat így mindent egybevéve maradandó élményt nyújtott.
Akadt azért néhány koncert ezen a két napon is, ami érdekelt. A rock-metál nagyszínpad csütörtöki fő fellépője az előző napi Motörhead-hez hasonló léptékű legenda, a Judas Priest volt. Ők állítólag 42 éves pályafutásuk utolsó világ körüli turnéját bonyolítják, bár a Rolling Stones példáját alapul véve erre nem mernék megesküdni, mindenesetre természetesen nem hagytam ki a kínálkozó alkalmat, hogy láthatom őket. Nem is bántam meg: a ránézésre több tízezres közönségnek profi produkcióban volt része zene és külsőségek tekintetében egyaránt. A show-elemek között szerepelt a színpadról kilövellő lézerfény, füst- és tűzgép is, Rob Halford énekes pedig 59 éves létére olyan sikolyokat produkált a számok közben/végén, hogy jóformán a hideg futkosott a hátamon. Igaz, olvastam olyan véleményt, hogy ezek jó részét valójában felvételről játszották be időközben megkopott hangját felturbózandó, de legyünk most jóhiszeműek. Ennek a koncertnek is az idei Sziget legjobbjai között van a helye a listámon.
A Kéknyúl Hammond Band-re éppen egy évvel ezelőtt találtam rá, amikor a mostanihoz hasonlóan a Sziget Blues színpadán játszottak. Akkori véleményem most is maradéktalanul megállja a helyét: bár Premecz Mátyás Hammond orgonáját ezúttal valamilyen okból egy Nord szintetizátor helyettesítette, ezzel együtt is rendkívül kellemes hangulatot teremtett a zenekar a délutáni napsütésben. Igazi pihentető, fűben ülős koncert volt ez, jó felkészülés az este további részére. A koncert vége felé Magyar Bori is a csapat vendége volt a színpadon, így pár dal erejéig ének is társult az amúgy instrumentális szerzemények mellé. A Kéknyúl első lemeze – amely valójában egy koncertfelvétel, de teljesen élvezhető minőségű – nemrég jelent meg Nahát Babám címmel, ajánlom mindenkinek.
Az A38-wan2 színpadon fellépő norvég Peter Bjorn & John tipikus egyslágeres zenekar: Young Folks című fütyülős dalukat valószínűleg rengetegen ismerik azok közül is, akik amúgy soha nem hallottak még róluk. Ennek árnyékából mostani, mellesleg első magyarországi fellépésükön is nehéz volt kilépniük: bár bő egyórás repertoárjuk nagyrészt abszolút korrekt popdalokból állt össze, a nagyjából a koncert háromnegyedénél elhangzott híres szám után szó szerint elkezdtek kitódulni az emberek a sátorból (sőt, valójában csomóan csak erre a pár percre jöttek be kintről). Ránézésre több száz fővel csökkent a közönség létszáma, akik viszont maradtak, hálásan tapsoltak és éljeneztek az összes dalra, így a siker végső soron mindenképp megvolt.
(Fotó: sziget.hu galériák /5., 7./, illusztráció /2./, a többi saját)
