A veszprémi kötődésű Bors zenekar azon csapatok közé tartozik, akik a feltörekvő zenekarok ajánlója rovatba jelentkezve kerestek meg engem, és mivel különösen tetszett a zenéjük, ezúttal egy hosszabb interjú keretében is kérdeztem őket. Halmosi Gábor énekes-ritmusgitárostól, Veress Ádám szólógitárostól és Gavallér Lőrinc dobostól többek között arra voltam kíváncsi, miért alakult ki a teljes zenekaros mellett egy akusztikus felállásuk is, mennyiben érintik őket a vidéki együttesek szokásos problémái, illetve hogy kerültek versfeldolgozások is a repertoárjukba.
A Schönherz kollégiumban beszélgetünk, mi célból vagytok itt?
Ádám: A zenekarnak ez a felállása tavaly május óta létezik, és mostanra jutottunk el oda, hogy rögzítünk három számot, méghozzá az itt megtalálható stúdióban. A keverés után EP formátumban adjuk majd ki őket. Mindenképpen újszerűek lesznek, igyekeztünk feszegetni a zenei határainkat.
Lőrinc: …meg persze az emberek tűréshatárát is. (nevet)
Ha már említettétek, hogy megváltozott a felállás, mi volt ennek az oka?
Ádám: Heten alkottuk a korábbi felállást, a mostanihoz képest volt benne perka és harsona, de kicsit sok volt az ezzel járó szervezés és zeneileg sem mindig volt indokolt. Holtpontra került a zenekar, csökkent a motiváció is, így válaszút elé álltunk és végül arra jutottunk, hogy leginkább egy vérfrissítéssel tudunk ezen átlendülni. A hét tagból megmaradt három, mi ketten Gáborral és Bence, a trombitás srác, emellett pedig új dobossal és basszusgitárossal folytattuk.
Gábor: A legkorrektebbül úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy a kezdetekhez képest megváltoztak az egyes tagok élethelyzetei – ki hol lakik, tanul, stb. – és ebből adódott számos nehézség, hozzávéve azt, hogy hét embert eleve nehéz összeszervezni akár koncertre, akár próbára. Fájó szívvel váltunk el, de a barátság azért megmaradt, a mostani felállást pedig mindannyian erősnek érezzük.
A teljes zenekari mellett akusztikus felállásotok is van, miben más ez?
Ádám: Az akusztikus koncerteken jelenleg négyen vagyunk, Lőrinc dob helyett cajón-on játszik, ami mindenképpen nagy előny a korábbiakhoz képest, a trombitásunk ugyanúgy a hangszerén, elektromos gitárok helyett pedig akusztikusak vannak, és kicsit más a dalok hangszerelése. Basszusgitár egyelőre nincs ebben a felállásban, de tervezzük, hogy ide is beépítjük.
Az miért van, hogy sokkal több az akusztikus koncertetek, mint a teljes zenekaros?
Gábor: Valóban, tavaly a nagyjából 25 koncertből legfeljebb 3 volt zenekaros. Ez egyszerű logisztika, a lehetőségek nem mindig engedik meg, hogy teljes cuccal menjünk valahová – az akusztikus felállással ezzel szemben akár teljesen unplugged módon be lehet ülni egy kávéházba.
Ádám: Az őszi-téli időszakban a kocsmákban, kávézókban tipikusan erre van nagyobb igény, de például a 2010-es Utcazene Fesztiválon, vagy a Művészetek Völgyében is így játszottunk. A logisztika tényleg sokat számít, mert nem mindegy, hogy koncert előtt-után órákig pakolnunk kell-e, vagy felmegyünk és pár perc után már el is kezdhetünk játszani.
Gábor: Emellett az akusztikra több korosztály is potenciálisan befogadóképes, ugyanúgy meghallgatja egy kisgyerek, mint egy idős bácsi fröccsözés közben.
Lőrinc: A másik pedig az, hogy a klubélet vidéken arról szól, hogy pénteken és szombaton elhívnak egy-egy nagy zenekart, és kábé ennyiben ki is merül. Alapvetően nincsen sok hely, ahol rendes koncerteket lehet tartani és az én észrevételem az, hogy a hozzánk hasonló feltörekvő zenekarokra nem igazán kíváncsiak a szervezők. Nem szívesen karolják fel őket, nem adnak nekik lehetőséget, pedig a közönséget adott esetben simán érdekelné. Egyértelmű, hogy bennünk nincs akkora pénz, mint mondjuk egy 30Y-ban vagy Hiperkarmában, ez is közrejátszik abban, hogy kevés a zenekaros koncert. Az akusztikus felállással ezzel szemben kisebb helyekre is lehet menni, így azzal nincsenek ilyen gondok.
A szervezés kinek a feladata?
Gábor: Korábban Ádámmal közösen csináltuk, mostanában én nem annyira veszem ki belőle a részem, Lőrinccel intézik ezeket a dolgokat.
Ádám: Azt lehet elmondani az elmúlt időszakról, hogy havi két koncert volt a jellemző, de mindezt úgy, hogy tanulás, munka és egyebek miatt nem igazán vertük az ajtót sehol, inkább mindenhová hívtak minket. Veszprémben rendszeresen, itt a Schönherzben is már kétszer játszottunk, emellett most tavasszal lett egy lendületünk, hogy játsszunk több helyen, így megyünk például egy tehetségkutatóra Szegedre, aztán majd Pécsre is. Márciusban kétszer is leszünk Fehérváron, ebből az egyik teljes zenekaros, illetve egy baráti szervezésnek köszönhetően valószínűleg Mariborba is eljutunk. Budapest is tervben van, de ennek még nincs igazán meg a kerete.
Lőrinc: Nem is a keret a lényeg, hanem sajnálatos módon nincsen megfelelő kapcsolatrendszerünk.
Gábor: A vidéki zenekarok a pestiekkel szemben mindig hátrányban vannak, hiszen a koncertszervezők alapvetően úgy gondolkodnak, ki hány embert tud behozni, ami ugye jóval nehezebb azok számára, akiknek nem itt van a törzsközönségük. De februárban már három éves lesz ez a csapat, volt minimum 70-80 koncertünk, amelyek révén jó néhány zenekart megismertünk, akikre adott esetben támaszkodhatunk egy-egy közös fellépés, vagy egyéb segítség kapcsán.
Lőrinc: Legutóbb például volt szerencsénk a Hollywoodoo-val együtt játszani, remélhetőleg a jövőben is lesz még példa hasonló kooperációra, akár velük, akár más neves zenekarokkal, de ezek egyelőre mind csak feltételes ígéretek.
A saját számok mellett versfeldolgozásokat is játszotok. Hogy jött ez az irányvonal, illetve melyik volt meg hamarabb?
Gábor: Alapvetően saját szerzeményekkel indultunk, de ezzel párhuzamosan született néhány olyan dal is, aminek a szövege zenekaron kívülről (például Ádám unokatestvérétől) jött, mi csak a zenét írtuk hozzá. A XIX. század költői című Petőfi-vers megzenésítése pedig konkrétan úgy született, hogy megvolt a zenei alap, és egy spontán ötlettől vezérelve Ádám levette a Petőfi-összest a polcról, hogy ez pont illene hozzá. De egyébként nem ez a legjellemzőbb irány, a durván húsz számunkból összesen kettő a versfeldolgozás.
Mostanában melyikőtök írja a dalokat?
Gábor: Ez nem egy kőbevésett dolog, általában úgy van, hogy Ádámmal közösen írjuk a zenéket és a szövegeket is, de nincs előre lefektetve, hogy például én hozok egy szöveget, és ő találjon ki rá valami zenét, vagy fordítva… Olyan is előfordul, hogy egy számot teljesen egyedül összehozunk, néha felezünk, néha kiegészítjük egymást, egyszóval mindig máshogy történik.
Ádám: Az akusztikus felállásnak eredetileg innen jött az ötlete, hogy a legtöbb dal tényleg ének-gitár felállásban született meg. Kezdetben így is adtuk elő őket, mert volt egy nyár, amikor épp nem volt dobosunk, viszont szóba került, hogy ennek ellenére fel lehetne lépni. Aztán fokozatosan csatlakoztak a többiek.
A Budapest című dalotokat nem budapestiekként mi ihlette?
Ádám: Én már hatodik éve lakom Budapesten, így ez a dal tulajdonképpen a saját itteni élményeimet dolgozza fel. Abszolút szubjektív képet ad, nagyjából egyszerre született meg a zene és a szöveg is.
Gábor: Nekem pedig ehhez hasonló módon lett például az Utcazene blues, amit a fesztivál hetében hoztam össze egy hosszú éjszaka utáni délelőttön, szintén hirtelen felindulásból.
Milyen hatások érnek még benneteket?
Gábor: Mindenképp felfedezhető egyfajta csalódottság, vannak kissé negatív érzéseket, gondolatokat közvetítő számok, aztán vannak szerelmes dalok, különböző hangulatképekkel… De Ádám biztos szebben el tudja mondani.
Ádám: A dalok tulajdonképpen azokról a gondolatokról, érzésekről akarnak szólni, amelyek velünk megtörténnek (Lőrinc közbevág: ez hallatszódik a dobjátékomban is), persze mindig az adott helyzet dönti el, hogy mindez mennyire összetett. Én egyébként hiányolom is, hogy más nevesebb zenekarok csak ritkán fogalmaznak meg efféle spontán érzéseket, legalábbis hozzám csak kevés ilyen jut el. Nekünk az a célunk, hogy őszintén az emberek elé tárjuk azokat a dolgokat, amelyekkel akár az utcán, akár más hétköznapi élethelyzetekben szembesülünk.
Kik fordulnak meg általában a koncertjeiteken, mennyire kaptok visszajelzéseket ismeretlenektől?
Lőrinc: Őszintén szólva az a tapasztalatom, hogy ha valakit ismeretlenül megkérdezel, tetszett-e neki a koncerted, valószínűleg nem fogja az arcodba vágni, hogy „hát ez nagyon rossz volt”. Az első kézből jövő visszajelzések emiatt nem feltétlenül igazak, de azért gyakran van, hogy valaki magától odajön gratulálni.
Gábor: Veszprémben van nagyjából harminc ember, akik a szó klasszikus értelmében rajongónak számítanak és ha tehetik, ott vannak a koncertjeinken. Emellett persze mindig vannak új arcok, ha szerencsés időpontban játszunk, akkor sokan, amúgy kevesebben. Azért ott még nem tartunk, hogy a városban mindenki hallott rólunk, de talán az Átjöhetnél-t a helyi fiatal korosztályból többen ismerik már.
Mennyire aktív a zenei élet a városban, hányan vannak még rajtatok kívül?
Ádám: Most, hogy már három éve benne vagyunk ezzel a zenekarral a veszprémi életben, azt tudom mondani, hogy borzasztó nagy a cserélődés, tehát szinte senki sincs rajtunk kívül, aki már akkor is aktív volt és máig az. A hobbikategóriára ez jellemző, aztán van a profik szintje, ahová például a Hollywoodoo, vagy a Vad Fruttik tartozik, velük nyilván más a helyzet – igaz előbbiek már talán inkább számítanak budapestieknek.
Nektek mi a célotok közép-, illetve hosszabb távon ezzel a zenekarral, hová szeretnétek nagyjából eljutni?
Lőrinc: Szerintem az egyik nyilvánvaló cél mindenképp az, hogy minél több koncertet tudhassunk magunk mögött, nem csak Veszprémben és környékén, hanem az ország más pontjain is, hogy a lehető legtöbb emberhez tudjuk eljuttatni a zenénket.
Ádám: Ezzel együtt mindannyian ahhoz tartjuk magunkat, hogy ez hosszabb távon is csak egy hobbi marad, tehát egyikünknek sem célja megélni belőle, hiszen ebben az országban ez nem is lenne reális.
Gábor: Korrektül megfogalmazva a lehetőségekhez képesti maximumot szeretnénk elérni, amennyire csak a tanulás, munka, egyéb kötelezettségek lehetőséget adnak rá. Szeretnénk fejlődni minden téren, bejárni az ország minél több zegzugát, hiszen annak ellenére, hogy három éve létezik ez a zenekar, eddig azért nem voltunk olyan sok helyen Veszprém megyén kívül. Azt a felvételt, ami épp most készül, szeretnénk olyan minőségben kihozni, hogy akár a nagy rádiókban is leadható legyen, így ezen a területen is meglenne az esélyünk arra, hogy nőjön a minket ismerők köre.
(Fotók: Babják Tamás – Honlap: http://borszenekar.hu – Fb-profil itt.)
