November elején jelent meg a Kiscsillag harmadik albuma Néniket a bácsiknak! címmel, melynek budapesti lemezbemutatóját az elmúlt hétvégén tartották. A koncertre (illetve a turné egészére) új látványvilággal, valamint néhány egyéb meglepetéssel készült a zenekar, akikről immár teljes biztonsággal elmondható, hogy az egykori „hobbi” jelzőt maguk mögött hagyva komoly téttel bíró, kiforrott produkcióvá nőtték ki magukat. Érdekes egyébként, bár minden bizonnyal csak véletlen egybeesés, hogy Kispál András új csapata, a Velőrózsák is ugyanerre a hétvégére időzítette debütáló albumának élő premierjét – talán ez is ráerősít arra, hogy a bő két évtizedig együtt játszó egykori szerzőpáros pályafutásában egyaránt új fejezet indult, amely remélhetőleg mentes lesz a szükségtelen összehasonlításoktól.
Mindenekelőtt pár szó a helyről: az Újbuda és Budafok határán található Barba Negra Music Club nemrégiben nyitotta meg kapuit, és bár kissé nehezen megközelíthető (nem közvetlenül az utcáról nyílik a bejárat), fellépői köre érdemessé teszi arra, hogy meglátogassuk: a decemberi programban szerepel például a 30Y, a Pál Utcai Fiúk, a Heaven Street Seven, a Belga, az évet pedig a Quimby mellett ismét a Kiscsillag, valamint a Magic Mosquitoz búcsúztatja. Maga a belső tér kimondottan nagy, talán kicsit nyomasztó is, elsőre egyfajta hangár-érzet kerített hatalmába. Az ülőhelyek száma sem túl magas, ezen jó lenne változtatni. Cserébe viszont jó nagy tömeg elfér biztonságosan, durva becsléssel legalább kétezer fő lehet a befogadóképesség, ami a poszt-WestBalkán érában nem elhanyagolható szempont, főleg úgy, hogy folyamatosan zárnak be a klubok az egész országban.
A Bankrupt zenekar bemelegítése után negyed 11 körül léptek színpadra Lovasiék, miután egy hivatalos hangú, komolykodó konferansz tudatta a közönséggel (persze felvételről), hogy a ma estére tervezett eredeti fellépő, a Parvis Astrum énekegyüttes sajnos nem tudott eljönni, így helyettük egy feltörekvő tehetség, a Kiscsillag próbálja szórakoztatni az egybegyűlteket. Ennek a momentumnak amúgy a koncert kétharmada tájékán folytatása is volt, mikor ugyanez a géphang nagy örömmel tudatta, hogy az említett énekegyüttes mégis ideért, így most átveszik a terepet. Ezután annyi történt, hogy Lovasi minimális hangszeres kíséret mellett elreppelte az Örökre című számot, amiről utólag olyan visszajelzéseket olvastam, hogy „Lovasi reppelésétől ments meg Uram minket!” – hát lehet benne valami, mindazonáltal vicces volt.
Elsőként egyébként a Megjöttünk a nőkért hangzott el, ami legalább olyan tökéletes indítás élőben, mint amilyen a lemez kezdőszámaként, bár Rátgéber ezúttal nem volt jelen. Ez a fajta poénos önkifigurázás jelenti számomra a zenekar legnagyobb vonzerejét, tehát hogy annak ellenére sem veszik komolyan magukat, hogy immár mindannyian ebből élnek. A zseniális lemezborító, illetve még inkább a fotózásához megszervezett pécsi tüntetés is erre erősít rá – utóbbi egészen abszurd élmény lehetett a gyanútlan járókelők számára –, csakúgy mint számos dalszöveg, például a Van-e szándék, vagy az új album egyik legjobbja, a Lovasi-Lecsó felelgetésen alapuló Szerelem, jó. Ja és az összekötő konferálások, amelyekből megtudhattuk többek között, hogy a Bánat című szám minden idők harmadik legjobb emós himnusza, az első kettőt természetesen a No Thanx követte el, úgyhogy „ezúton is köszi, fiúk, hogy kitapostátok az utat!”
A koncert legkellemesebb meglepetése Mihalik Ábel reflektorfénybe lépése volt. A 24 éves dobosról egy ideje már tudni lehet, hogy kreativitása sokkal szerteágazóbb fő hangszerénél – az új lemezen például hozzá kötődik az Olajoshordó című szám teljes zenéje –, most azonban ennek látható jelét is adta: Lovasi helyét átvéve (ő addig kimondottan szórakoztató táncmozdulatokat produkált), gitárral a nyakában elénekelt egy Kovács Kati számot, amit a közönség legalább olyan lelkesedéssel fogadott, mint az addig elhangzottakat. Ábel növekvő szerepvállalásából nagy eséllyel következhet, hogy Drastik Putto névre hallgató, egyelőre alakulófélben lévő saját formációja idővel könnyen betöltheti majd a Kiscsillag-turnék állandó előzenekarának pozícióját.
Negatívumként annyit tudok mondani, hogy a lemezbemutató ellenére nem játszottak el három számot az albumról: hiányzott a Nagy, nehéz, a Tudtam, hogy jönni fogsz, illetve a Holding, bár utóbbi a zenekar legelső szerzeményei közé tartozik, így már számos alkalommal hallhattuk élőben. Hiányoltam továbbá jó néhány régi dalt (pl. Feketemosó, Szomszéd, Az a világ nincsen, MOL kútnál), amelyek eddig a repertoár stabil részei voltak. Bár magától értetődik, hogy egy háromlemezes zenekar már komolyabb szelekcióra szorul műsorának összeállításánál, azért bízom benne, hogy lesz némi rotáció a kimaradó számok körében. Emellett azt is meg kell említeni, hogy szintén a különleges alkalomra való tekintettel lehetett volna kicsivel hosszabb a koncert – mondjuk két óra a szokásos másfél helyett –, akkor legalább ezúttal több minden belefért volna.
A fentiektől eltekintve viszont kimondottan pozitív élmény volt hosszabb idő után újra élőben látni a zenekart – ezelőtt utoljára talán augusztus elején voltam koncertjükön –, főleg a megújult színpadkép, illetve az említett hozzáadott értékek miatt. Jól látszott az is, hogy a közönség már most magáévá tette az új dalok nagy részét, ugyanúgy tapsolnak és éneklik a szövegeket, mint a régiek esetében. Ez a lendület egy ideig most biztosan kitart majd.
(Az estéről sajnos nem találtam képeket, így a turné szegedi állomásának fotóiból válogattam.)
