Talán eddigi legjelentősebb fordulópontjához érkezett az önmagát egyszemélyes zenekarként meghatározó Petruska András karrierje, ugyanis hosszas tervezést követően végre elkészítette első nagylemezét. A Metropolita címet kapott korongnak ráadásul a koncepciója sem mindennapi: a szintén alig egy hete átadott négyes metró útvonalán megy végig megállóról megállóra, mindegyiket külön dalban megénekelve. Bár a középpontban továbbra is Andris és a gitárja áll, a munkálatokban ezúttal többen közreműködtek. A teljes egészében magyar nyelvű szövegek megírásában a TükeZoo frontembere, Babarci Bulcsú volt segítségére, míg vendégzenészként feltűnik az albumon többek között Takáts Eszter, Szokolay Dongó Balázs, illetve még több más neves népi muzsikus is. A Metropolita dalait az alábbiakban lehet először végighallgatni, ami mellett Andris számos kulisszatitkot is elárul.
Az inspirációról: Szeretek úton lenni, szeretek mozgásban lenni. Utazás közben pedig szeretek nézelődni, ábrándozva végigkövetni, ahogyan egyik pontból eljutok a másikba - figyelni, ahogy az utamat keresztező városrészek mind különböző hangulatokat, különböző történeteket mesélnek nekem. Ez a sok különböző hangulat és történet nagyon emlékeztet arra, ahogyan egy zenei album is összeáll; egy határozott kezdőponttal, egy célkitűzéssel, ami elindul egy irányba, különböző állomásokat érint az érzelmek széles skáláján, majd végül célba ér az utolsó dallal. Ezt a párhuzamot azóta érzem ilyen erősen, amióta ismerem az épülő 4-es metró útvonalát. 10 teljesen eltérő kép, ám igen frekventált helyen lévő megálló, középen a képzeletbeli lemezoldalakat elválasztó Dunával, számomra ordított azért, hogy az egész utat zenébe öntsem.
Ezen a lemezen minden megtalálható, ami számomra Budapest. A dalokban találkozik a valóság és a fikció, a mai modern város a múlt romantikájával, az önéletrajzi ihletésű, vagy kifejezetten az én generációmra jellemző történetek. A zenei ábrázolásban is ugyanez volt a célom. Többnyire a magyar népi dallamvilágot és hangszereket helyeztem bele városias, zsibongó kontextusba. Azonban, ha Budapestről alkot zenét az ember, könnyen beugrik a mindenhonnan beszűrődő cigányzene, a sanzonok és a vigadók világa, de Cseh Tamás is kötelező része egy nagy fővárosi zenei képeslapnak. Számomra ez az album a lelki hazaérést, önmagam megtalálását jelenti. Fiatalon nagyon nehéz kérdés, hogy mit kezdjek azzal az információval, hogy ennek az országnak vagyok a szülöttje és ez a kultura nevelt fel. Akár szeretem, akár nem, ez a környezet az otthonom. Ezt nem lehet megmásítani. Ez az én történetem, saját magam és a városom kapcsolata, gondoltam, játszom egy jót azzal, hogy megzenésítem.
(amennyiben a lejátszó véletlenül nem töltődne be, ide kattintva tudjátok elérni)
A vendégzenészeket illetően: A lemez jellegében, hangulatában ugyanannyira egyszemélyes, mint az élő előadásaim, de mindig szeretem kihasználni a stúdió adta lehetőségeket. Sok dal hangulata népi hangszereket kívánt meg – hogy ezek által is megfessük a budapesti életérzést –, így került a képbe Szokolay Dongó Balázs fúvós (Palya Bea, Both Miklós Folkside), Unger Balázs (CimbaliBand), valamint Temesvári Bence hegedűs (Madras, Holdudvar). Nem csupán az volt számomra élmény, hogy életemben először hallhattam testközelből ilyen hangszereket, hanem az is, hogy a fent említett szakmai sztárok nem csupán munkaként tekintettek az "elsőlemezes" feltörekvőre, hanem őszintén osztozhattunk a lelkesedésben. A másik különleges hangszerelésű dal a Rákóczi tér. Sötét, filmzeneszerű hangulatot szerettem volna megteremteni, de a gitárral egyszerűen nem tudtam kifejezni. Mivel ez a szám egy duettnek íródott, és ilyenformán élőben aligha tudom előadni, gondoltam legyen egy igazi stúdió dal belőle! Megkértem Grósz Artúr zeneszerző barátomat, hogy írjon egy vonósnégyes kíséretet hozzá. Az eredmény pontosan olyan hátborzongató lett, mint amilyet eredetileg elképzeltem, és Takáts Eszter is remek partnernek bizonyult.
Videós útikalauz a helyszínek mentén:
Bulcsúról, a társszerzőről: Annak ellenére, hogy a szöveget tartom szinte a legfontosabb dolognak a zenében, nem vagyok a mestere a rímfaragásnak, magyarul pedig végképp nem. A TükeZoo árnyalatokkal teli, remek prozódióájú szövegeit mindig is szerettem, a zenei hozzáállásunkban is sok közös dolog van, így felkértem az együttműködésre, amit várakozáson felül teljesített. Meglehetősen fura körülményeket teremtettem neki, ugyanis a szöveg tartalmi részét én írtam meg, versszakról versszakra, formába viszont már ő öntötte, számos olyan áthallást, humort belecsempészve, amik nekem is csak később estek le. Egyébként a lemezborítót is ő tervezte és rajzolta.
Röviden az egyes dalokról: A Keleti pályaudvar egy vidékről a fővárosba költöző ember érkezéséről szól, amit főként az egyetemi éveim alatt megismert vidéki barátaim inspiráltak. A II. János Pál pápa tér (munkacímén Köztársaság tér) a belső VIII. kerületről szóló "szociológiai tanulmány", sok kényes kérdést felvető környék, amiről 
fontos beszélni. A Rákóczi tér egy-két évtizeddel ezelőttig a kurvák tartózkodási helye volt, ez egy kihagyhatatlan ziccer volt számomra! A randijaimat szinte kizárólag a Kálvinra beszéltem meg egy időben, mert a szélrózsa minden irányába, más és más jellegű helyre vihettem a partneremet elegáns kávézótól romkocsmán át a Károlyi kertig. És ami különösen érdekes, hogy ez nem csak a saját történetem, hanem számos embertől hallottam vissza, hogy hasonló céllal álltak ott, "a metrófeljárónak legtetején". A Fővám tér egy modern piaci sanzon, kis kikacsintással a Corvinus-ra. A Szent Gellért téren Cseh Tamás szobra ihletett meg, hiszen ha valaki, hát ő biztosan része egy Budapestről szóló zenei képeslapnak. De ezen felül a környező épületekben kezdődött '56, és a Gellért-hegyhez pedig számos személyes élmény fűz, például a Kálvinon kezdődő első randik jelentős hányada kötött ki itt.
A Móricz Zsigmond körtér a nyüzsgő tömegről szól. Itt mindenki átvonul, minden társadalmi csoport, korosztály képviselteti magát, az egész így leírva már-már valami világbékét sugárzó idilli képet sugall, ennek ellenére mégiscsak a tömegtől való elzárkózás és elszigetelődés a kulcsszavai ennek a helynek. Az Újbuda-központban az éjjeli tapasztalataimat írtam meg; míg a Fehérvári út szinte sosem alszik, egy-két utcával arrébb síri csend honol, meglehetősen gyanút árasztó környék. A Bikás park a zöldövezetet körülvevő panelrengeteg lakóinak életéről szól, ismerős karakterekkel – egykori magyar slágerek szereplőivel találkozhatunk újra. Kelenföldön ér minket utol a hajnal, a főhős egy átmulatott éjszaka után felteszi az éjszaka megismert lányt az első vonatra. Számos ehhez hasonló történettel találkozom a korai járatokon, és a tekintetekből egyértelműen látni, hogy van-e, vagy nincs jövője az instant románcnak.
A lemezbemutató koncert április 11-én lesz az Eötvös10 nevű helyen, további részletek ezen a linken.
