A szövegközpontú elektronikus zene viszonylag ritka Magyarországon, talán ez is az oka, hogy sosem állt igazán közel hozzám a műfaj. Ezért is volt kellemes meglepetés számomra Szegedi Marci bemutatkozó albuma, amire négy abszolút fülbemászó dal került rá. A zenei körítés egyáltalán nem tolakodó, teljesen jól működik a szövegekkel együtt, szóval jobb bizonyíték nem is kell rá, hogy nem csak rockzenekari vagy egy szál gitáros kíséretben lehet gondolkodni, ha valaki meg akarja hangszerelni az ilyen jellegű ötleteit. A Ponyvalegény EP-t itt lentebb hallgathatjátok meg, Marci rövid bemutatkozásának és kommentárjainak kíséretében.
"2007 óta zenélek. Mint általában, nálam is gitározással indult a dolog, csak a tanulás közben kiderült, hogy gyakorlás helyett sokkal több kedvem van a zene- és szövegíráshoz, pötyögéshez. Így aztán - valódi egomán szerző módjára - mindig a saját számok előadását toltam, így jött a gitár mellé az éneklés, illetve a számítógépes zenélés az alapkészítés végett. Ez idő alatt volt két zenekarom, amelyek kisebb-nagyobb intenzitással működtek és leginkább a baráti körben ismerték, aztán feloszlottak. Mikor az utolsó bandámnak is vége lett idén tavasszal, addigra lett nagyjából elegem a gitáros/singer-songwriter "portfólióm" sikertelenségéből, illetve a saját, khm, ezzel kapcsolatos technikai és képességbeli korlátaimból.
Ekkor vettem elő az évek alatt addig bespájzolt, de meg nem valósított ötleteimet és elkezdtem megcsinálni őket elektrós popszámokká úgy, hogy közben megmaradjon a szövegcentrikusság. Nagyjából ez, illetve az utóbbi éveim hangulati lenyomata van szerintem ebben a négy dalban, amelyeknek már nyáron ki kellett volna jönnie, de kisebb technikai parák miatt elhúzódott az ügy. Az ének (még az autotune dacára is!) sajnos sok helyen csúszik, de igyekeztem azért. Nagy köszönet Havrancsik Daninak, Bajza Olivérnek, Pais Istvánnak és Korányi Mátyásnak, nélkülük biztosan nem jöttek volna össze ezek a számok."
Ponyvalegény
A dal alapja legalább két éve a fejemben volt az első két sorral egyetemben, de semmi több. Aztán mégis ez lett az első szám, amit befejeztem és egyben a címadó is. A középhúszas éveim benyomásait probáltam benne megfogalmazni, az akkordmenete eredetileg gitáron íródott, onnan raktam át zongorára, a dobprogramokat pedig (szégyen ide, szégyen oda) Caramel "Lélekdonor" c. slágere ihlette.
A kisgyerek panaszai
A kosztolányis hatású címen túl "komoly" dolgokhoz nincs sok köze, magamnak írtam egy folyton nyafogó periódus lezárásaként. Kis retrohangulat a szövegben, meg a pluttyogó szintetizátorokban. Készült hozzá klip is Magyar Marci barátom segítségével, aminek "története" (ha van olyan neki) független a számtól: egy elképzelt karakter baromkodásait vettük fel egy nap alatt rohamtempóban.
Tolvajok menete
Régi versenyző ez a szám, az egyik zenekarommal játszottuk is, ugyan teljesen más formában és szöveggel. Újraírtam mindenét (a feléneklés előtt öt perccel még a szövegét is - ez meglátszik rajta), kapott kilencvenes éveket idéző diszkós leadet, a végére meg Daft Punkos outrot. A vokál visszahallgatva egészen tetszik benne. A megénekelt menettől pedig nem kell félni, hiszen mind oda tartunk, vagy már ott vagyunk benne.
2013
Biztos voltam benne, hogy ez lesz az utolsó szám az EP-n - lassabb is, kevésbé "dal", mint a többi. Kanye West volt a fő inspiráció, meg a pitch shifter, ami a "refrén" vokáljaiban megmutatkozik. Nem túl vidám gondolatokat próbáltam megfogalmazni, lehetőség szerint kerülve a patetikusságot (fene tudja, hogy sikerült-e). A Macskafogó-hangminta mindenesetre jól találta meg benne a helyét, a szövegben megemlített énekes-dalszerzőket pedig innen is csókoltatom!
Marci hivatalos Facebook-oldala ITT érhető el.
