Az Illuzio zenekar tavaly tért vissza közel hatéves szünet után, az Elefánt vendégeként léptek fel nagy sikerrel a Dürer Kertben. Már azon a koncerten is játszottak néhány új dalt, most pedig a stúdiófelvételek is megérkeztek, szám szerint hat darab. Saját megfogalmazásuk szerint "félalbumról" van szó, amit a másik fele a tervek szerint ősszel követ majd. A Félálomszex stílusában erősen különbözik az eddigi sanzonos, gitárközpontú Illuzio-repertoártól: a dalok többségében elektronikus hatások dominálnak, néhol még dobgép is van. Az alábbiakban végig is lehet hallgatni, Huszti Gergely szövegíró-frontember kommentárjaival. Sőt, az Érkezések című számhoz videót is készítettek, ami szintén itt lejjebb debütál.
(Fotók: Katona Eszti)
"Előszóként csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ilyen könnyen, simán és gyorsan nem születtek Illuzio dalok, mint a mostaniak, és azok, amiket pár hónap múlva mutatunk majd be. Roppant hálás vagyok a jelenlegi társaimnak, a szakértelmüknek, az inspiráló ötleteiknek, annak, hogy nem egyedül vagyok immár dalszerző ebben a formációban, és hogy mindenki multi-instrumentalista. Ilyen jó együttállás még sosem volt zeneileg az életemben, és a tétnélküliség, a befutási- és egyéb kényszerek nélküli alkotás csodás dolog, még ha most sokan cinikusan fel is húzzák az ínyüket. A jó társulat mindenek az alapja, erre megint rá kellett jönnöm. Csöpögős, old-school megjegyzések ezek, de tudjátok mit, leszarom. :) Leljétek örömötöket az alábbi zenékben, és felejtsetek el mindent, amit tudtok, és ne akarjatok semmit, legalább pár pillanatig. Jó lesz!"
Ugorj bele
Az egyik első olyan új dal, amit bár egy régebbi vázlat ihletett, de a jelenlegi felállásban teljesen átírunk, és jót tett neki. Gitárpopként és szintipopként is játszható, jó koncertszám lesz belőle, mint az a tavalyi, Elefánttal közös fellépésünkön is kiderült. Programadó nóta.
Félálomszex
Fülbesusogós, asztal alatt fogdosós ügy. Kíváncsi leszek rá koncertszerű előadásban, mert elhallgatni pohár borok felett, és közben szépen pislogni a szemben ülőre teljesen alkalmas. A pár hangból álló főtéma viszi a hátán az egészet, miközben az ének elduruzsolja a vágyait. Kiemelendő a hárfafutam, amitől végigborzonghat a kedves hallgató. Vérbeli légyott.
Kevés dolog nem adja készen magát
Ezt filmzenének szántam. A film nem készült el, valószínűleg soha nem is fog, hacsak valaki ki nem választja főcímdalnak a saját filmjéhez, amit melegen ajánlok. Szobapop ez a javából, külön zenetörténeti érdekessége, hogy a B rész alatti gitár hajkefével van játszva. A pengető túl erős lett volna, ujjal meg gyengécske. Amúgy a néha súlyosan leterhelő, máskor mámorosan könnyű napokról szól, amikor „nincs széles történet, nincs kép, nincs dallam/csak megetettem a halakat”, és az is elég.
Nyár Alaszkában
Személyes kedvencem. A zenei alapnak és a hangszerelésnek amolyan Burt Bacharach-os érzete van – bár kétlem, hogy sokan hallgatnák őt mostanság, egyébként Ádám (dobosunk és felvételvezetőnk) szerzeménye. Első hallgatásra adta magát, hogy erre érzelmes, lírai szöveg kívánkozik, de azért legyen benne egy csepp keserű méreg is, ha már… A végén a tuttiban aztán kinyílnak a vonósok és a fúvósok, és lehet szélesvásznon énekelni. Anélkül érzem kereknek, hogy visszatérő refrén uralná a dalt. Egy kibomló pillanat az egész, mint a nyár Alaszkában, legalábbis így képzelem. Jut eszembe, van benne „szexi sixtusi szekkó”, ami valljuk be, páratlan alliteráció. :)
Nem fekszünk le
Ez egy furcsa kis jószág. Egy nyolcvanas évekbeli japán játékszinti beépített dobgép kísérete adta a dal alapját, amire megy a „cicibubu” térbe helyezett vokál, illetve a faék egyszerűségű, néhol akadozó harmóniamenet. Lebutított szakítós nóta, de a kárörvendős fajtából.
Érkezés
Az azonos című sci-fi megnézése után jött az ihlet, a jobb szó hiányában általam tojásköveknek nevezett űrhajók adták a kiindulási helyzetet, a refrént pedig olyan nem létező nyelven akartam megszólaltatni, ami úgy hangzik, mintha értelmes szavakból állna, felismerhetőek a tövek, de közben mégsem értelmes, vagy mégis?, ki tudja. Remélem, átjön a hangulat. Három tagból álló szerkezet, kicsit a hetvenes évekbeli pszichedelikus rock-ot idézi, de jól gajdolható véggel.
