A38-tól a Zeneakadémiáig

Október 2-án tartotta második koncertjét a Biorobot, Bérczesi Robi és Nemes András nemrégiben alakult zenekara. A két frontembert ebből az alkalomból kiindulópontjaikról, terveikről kérdeztem.

Ez volt a második koncertetek - mik az eddigi tapasztalataitok, hogy mûködnek a dalok közönség elõtt?

Bérczesi Robi: Nem tudom, a magam részéről végigizgultam az elsőt, a második már lazább volt. Szerintem kell még néhány fellépés (meg próba), ahhoz hogy összerázódjon a zenekar, viszont  ahhoz képest hogy kb. háromszor próbáltunk a koncertek előtt és az Andrással igazából csak júliusban kezdtünk el dalokat írni, én elégedett vagyok. A közönséget meg kérdezd meg.

Melyikõtökben és mikor fogalmazódott meg az együttes alapötlete?

Nemes András: Nem volt itt alapötlet, hanem összejöttünk, megmutattam Robinak néhány dalomat, aztán ő továbbgondolta, aztán erről nekem is eszembe jutott valami, és hirtelen azt vettük észre, hogy valami megszületett, hogy jönnek a dalok, csak össze kell őket szedni. Együttes meg úgy lett, hogy én hivtam Zsombit, akivel a Plutoban játszom, Robi meg Katát. Teljesen egyértelmű volt, hogy ők kellenek ide.

Mi a szándékotok vele, afféle hobbizenekarként tekintetek rá, vagy komolyabb, hosszú távú céljaitok is vannak?

Nemes András: Figyelj, nekünk ez nem csak a hobbink, hanem a hivatásunk :). Hosszú távú tervünk egy nosztalgiakoncert valamelyik stadionban.

Kitõl származik a név, és mi a névadás története?

Nemes András: Egy szerzői ülés során Robi mondta ki ezt a szót, csak úgy, nem tudom mihez, én meg rákaptam: miért ne legyen ez a nevűnk? Jól szól. Ha hangosan kimondod, jó a ritmusa, jól pereg és mindenki érti. Az emberi testet jelenti, amit sok mindennel meg lehet tölteni: fénnyel, levegővel, zenével, gyógyszerekkel, akár mérgekkel is…

Milyen megosztásban írjátok a dalokat? Mindenki hozza a saját régebbi ötleteit, amiket aztán összegyúrtok, vagy elejétõl fogva közösen ötleteltek?

Is-is.

Mennyire hat a Biorobotra a Pluto illetve a hiperkarma stílusvilága? Ezekhez hasonlót akartatok csinálni, vagy inkább valami újszerût?

Nemes András: Egyszerű beatzenét akarunk játszani, ahol mindenki a ritmust veri és közben énekel. A stílus csak a ruha, a zenekar van a dalokért, nem fordítva. Rövid, kétperces dalokat írunk, úgy gondoljuk, igazából mindenki  ilyenekre vágyik.

Hány számotok készült el eddig? Tervezitek-e rögzíteni õket, és ha igen, milyen formában lesznek elérhetõek?

Bérczesi Robi: nyolc vagy kilenc dalt néztünk meg eddig zenekarral. Az a terv hogy cd-n is megjelenik, meg a honlapunkra is feltesszük a dalokat.

Robi, Nem sokat lehetett hallani rólad a hiperkarma feloszlása óta eltelt két évben (illetve méginkább tavaly szeptember, az utolsó Gödör-beli egyszálgitár óta). Mivel foglalkoztál, mik történtek veled ez idõ alatt, és miért pont most döntöttél a visszatérés mellett?

Bérczesi Robi: Úgy gondoltam, miért ne most? Az idő gyönyörű, csiripelnek a verebek a fákon, borzalmasan szerelmes vagyok, amúgy meg muszáj volt döntenem, mert nem maradt már belül vesztenivalóm. Ha úgy döntöttem volna, hogy nem döntök, az élet döntött volna helyettem. Gondoltam, megspórolok neki egy kis melót. Szóval szevasz.

Látsz-e esélyt egy hiperkarma-újjáalakulásra a közeli vagy a távolabbi jövõben? (akár az eredeti felállásban, akár új tagokkal)

Ez egyelőre még áll. Volt egy találkozó nemrégen összeültünk öten (Frenk Laca Steve Gyula meg én) és arról beszélgettünk, hogy csak be kellene fejezni azt a 3. HK lemezt, ha másért nem, akkor magunk miatt, hogy legalább tegyünk egy pontot a sztori végére. Amúgy konyharegény címmel kb. 90%-ban már évek óta fiókban van az anyag. Egyelőre frenki visszakozott, addig nem tudom, szóval függőben a hiperkarma-ügy.

Következõ koncertetek idõpontja?

Nem tudni még.

A magyar alternatív zenei palettáról több együttes megismerését előzenekarként való szereplésüknek köszönhetem. Ez a helyzet a MAnökken ProlEtarZ-zal is, akiket az azóta méltatlan sorsra jutott Kultiplexben hallottam először, a Kiscsillag vendégeként. Ezelőtt a koncert előtt abszolút semmilyen információval nem rendelkeztem a zenekarról, még a nevüket se hallottam (bemondani se, mivel a szóban forgó fellépésüknek csak a második felén voltam jelen), első benyomás szintjén mégis azonnal felfigyeltem a zenéjükre („hé, ez tök jó”). Hazaérve rövid nyomozást követően kiderítettem, hogy eleddig két megjelent lemezzel – egy teljes hosszúságú: Intim leveskocka, valamint egy EP: Tervszerű Megelőző Karbantartás – rendelkeznek, azonban repertoárjuk már akkor (2008 februárjában) is bővebb volt ennél. Ezekből a szerzeményekből rakták össze és adták ki április elején jelentős késéssel bár, de jobb később, mint soha alapon a „Diszkréten élvezz!” címet viselő albumot, ami 7+1 dalt tartalmaz. Ez utóbbi tény egyben a kiadvány legjelentősebb hibájára is rávilágít, ugyanis bár nagylemeznek szánták, hosszúságát figyelembe véve nem több egy újabb EP-nél, holott legutóbbi koncertjeik tanulsága szerint repertoárjuk most is tartalmaz további, erre a lemezre rá nem került dalokat. Na de nézzük pozitívan a dolgokat, remélhetőleg ez azt jelenti, hogy belátható időn belül újabb, ezúttal talán már normális hosszúságú album érkezésére van kilátás.

Ami pedig a jelen kritika fő tárgyát képező kiadványt illeti: a „Diszkréten élvezz!” – fentebb említett játékidei hiányosságán túlmenően – erős és jól összerakott lemez lett, amelynek dalai a hosszú ideje repertoáron tartás miatt már a megjelenés pillanatában bejáratottak voltak, koncerteken a törzsközönség minden további nélkül énekli őket – sokszor nemcsak a refrént, hanem az egész számot. A feszes tempójú Szalmabála egyből megadja az alaphangot, abszolút rádióbarát szerzemény, még hosszúságában is (3 és fél perc, a 4 és fél-5 perces átlaggal szemben), nem csodálkoznék rajta, ha rövid időn belül az MR2 Petőfi lejátszási listájába is bekerülne. Ezt követi a címadó dal, a Ludditák vendégszereplésével. Meg kell mondjam, véleményem szerint felkérésük az összkép szempontjából többet ártott, mint amennyit használt, de ebben a nézetemben nyilván jelentősen közrejátszanak az általuk képviselt műfajjal szemben táplált általános ellenérzéseim is. Ettől eltekintve a szám nem rossz, a nyitó riff kicsit a Jet-féle Are you gonna be my girl?-re emlékeztet, de a plágiumgyanúsnál azért jóval kisebb mértékben. A soron következő Kényszerű a mosolyod a kedvencem a lemezről, mind zene, mind szöveg szempontjából. Apropó szövegek: ezzel kapcsolatban egy jelentős jó pont jár a zenekarnak, illetve konkrétan az énekes-gitáros Súgnak, mivel őt dicséri az összes dal lírai része. A dalszövegek egyáltalán nem közhelyszerűek, jól illeszkednek a Kiscsillag-PUF-30Y és hasonlók által meghatározott alternatív irányvonalba. Kedvencem az „És fogadod, el nem fogadod a dichotom felosztást, mi blokkolja a tudatod” sor – ilyet talán még Lovasi agymenései között sem találni.

A Tangó kicsit visszaveszi a tempót, de szintén elsőre megjegyezhető, fülbemászó dallammal rendelkezik, szövegében pedig a manapság oly sok együttes által elővett társadalomkritikával találkozhatunk. Hasonló cinizmus és irónia jellemzi a következő számot is, ami konkrétan a jó édes anyjába küldi el az adóhatóságot, a független ügyészséget, az ORFK-t, illetve a különböző – manapság azért nem annyira szerteágazó – okokból tüntetőket, ez utóbbi szempontból kicsit a Kaukazus „Hol a rendőrség?” c. dalára hajazva. Természetesen a párkapcsolati témájú szerzemények sem maradhattak le a lemezről, a Szánalmas lehettél egy szintén sok helyről ismerős se veled, se nélküled állapotot ír körül, a Megmondja majd pedig a szórakozóhelyeken kötött egyéjszakás ismeretségek világába enged bepillantást, zenéjében engem néhol a Led Zeppelin-klasszikus Whole lotta love-ra emlékeztetve. A lemez törzsanyaga ezzel végződik, ehhez csapták hozzá bónuszként a pár éve az Itthoni dal elnevezésű dalszerző versenyre írt művet, amely Szigetszentmiklósnak, a zenekartagok szűkebb értelemben vett lakóhelyének állít emléket. Témájából adódóan felettébb lokálpatrióta érzületű szerzemény, helyenként még kissé nyálasnak is mondanám, de ezt ellensúlyozzák az olyan, a fentebb már említettekhez hasonlóan remek sorok, mint például „az egykori hadnagy és az egykori prosti fia együtt isznak a kertben / a társadalmi különbségek feloldódnak majd szépen a szeszben”.

Lezárásként legyen elég annyi, hogy úgy tűnik, a Mapez nem az egyetlen hosszabb, komplex anyaggal való befutás útján jár, mint teszem azt a Vad Fruttik, akiknek egyből az első lemezük közönségkedvenc lett (persze nagyrészt az MR2-nek köszönhetően), hanem kisebb lépésekben tör a mind nagyobb ismertség irányába, azonban ez remélhetőleg nem lesz akadálya annak, hogy idővel ők is a magyar alternatív együttesek fősodrának részévé váljanak. Teljesítményük alapján megérdemlik, ehhez kétség sem fér.