A klasszikus rockzenekari felállásban játszó No SeatbeltZ! tavaly decemberben alakult meg, komolyabban viszont alig fél éve kezdtek el koncertezni és dalokat írni. Zenéjükbe igyekeznek minél több fúziós elemet (blues, funky, stb.) becsempészni, ezzel tűnve ki a hasonló stílusú bandák közül. Első négy számukat nemrégiben rögzítették, de már tervezik rendes hosszúságú nagylemezük felvételét is. A tagokat – Kovács Gergő (ének), Kertész Bence és Pál Dániel (gitár), Kúti Ábris (basszusgitár), Misángyi Géza (dobok) – legutóbbi koncertjük előtt a Rock Randevú klubban kérdeztem.
Ha jól tudom, több névváltozáson is átestetek alakulásotok óta. Mik voltak az előzmények, hogy jutottatok el a mostaniig?
Gergő: Amikor 2009 őszén elkezdtük a zenélést, Cloud City néven futottunk, de ezt nagyon hamar lecseréltük. Ezután volt egy koncert, amit The Shekels néven nyomtunk le, de ez se maradhatott, mert a bandatagok egy része nem értett egyet vele. Végül ezt követően jött a No SeatbeltZ!, ami úgy tűnik, hogy végleges lesz.
Gézu: A szlogenünk pedig a „Z-vel, mer' úgy üt!” – ez lényegében egy kocsmai beszélgetés során született, mivel az angol nyelv szabályai szerint ugye seatbelts-nek kellene írni. Az ellentmondást végül több sör elfogyasztása után én oldottam fel az idézett mondattal, amit aztán meg is választottunk mottónak.
Régebb óta ismerősök vagytok már, vagy a zenélés hozott össze benneteket?
Gergő: Dani, Ábris és Bence már ezelőtt is együtt játszottak, én csatlakoztam hozzájuk negyediknek, végül pedig Gézu is beszállt.
Gézu: Én interneten jelentkeztem a feladott hirdetésre, azt követően, hogy volt egy rosszabbul sikerült kísérletem egy másik bandával.
Kik vannak hatással rátok benneteket, kiket tekintetek példaképeiteknek – akár zeneileg, akár más dimenzióban?
Gergő: Nagyon hosszú a lista arról, kik inspirálnak minket zeneileg. Azt szoktuk mondani, hogy alapvetően blues-rock zenét játszunk, viszont sokkal szerteágazóbb stílusokat is szeretünk. Például van aki Slipknotot hallgat, van aki Alvin és a Mókusokat, System of a Downt-t, én Eric Clapton és BB Kinget, Dani nagy AC/DC rajongó, jelen van a Guns n' Roses is… És még biztos sokan, most ennyi jut eszembe.
Gézu: Én mindenképp megemlíteném még Travis Barkert, aki a létező legjobb dobos – engem leginkább ő inspirál. De sok punkot is hallgatok, úgyhogy ez is jelen van a zenekaron belül.
Elég sok zenekar játszik ilyen stílusú zenét ebben a felállásban – ti mivel tudtok kitűnni a sokaságból?
Gergő: Én úgy gondolom, abban vagyunk különlegesek, hogy próbálunk fúziós zenét csinálni. Ettől függetlenül, ahogy mondtad, tényleg elég sok a közös pont a '80-as évek rockzenéivel, de igyekszünk minél több funky-t, bluest és egyéb stílusokat is belekeverni, tehát összességében feldobni a dalokat.
Hogy zajlik nálatok a dalszerzés?
Gézu: A dalszerkesztés elég érdekes módon folyik nálunk. Többnyire a zenei riffekkel kezdünk, majd ezekre próbál Gergő ráénekelni valamit. Ezután pedig újra elkezdjük összerakni, pillanatnyilag csak így tudjuk megcsinálni, de szerintem egyelőre így is elég.
Ábris: Általában úgy születnek az ötletek, hogy Gézu elkezd játszani egy alapot dobon, a többiek erre jammelnek rá, majd az eredményt otthon még mindenki tökéletesíti. A saját részünket megírjuk Guitar Pro-ban, szétküldjük a többieknek, a végleges változatot pedig begyakoroljuk a következő próban.
Hány számból áll a repertoárotok jelenleg?
Gézu: 9-10 körül lehet, ehhez jön hozzá két feldolgozás. Ez nagyjából elég egy 60 perces koncertprogramra, mert a szokásosnál hosszabbak a dalok (5-6 perc az átlag), illetve a ráadásban meg is szoktunk ismételni egyet-kettőt.
Nemrégiben rögzítettétek az első demólemezeteket a Keleti Blokkban. Hogy sikerült, milyenek a tapasztalataitok?
Bence: Nagyon meleg volt, kicsit szenvedtem is az egyik számmal, de mindenképp megérte. A technika is profi volt, illetve említsük meg azt is, hogy más zenekarok hetekig vesznek fel egyetlen dalt, mi pedig négyet rögzítettünk egy nap alatt.
Gézu: Rendkívül pozitívak a tapasztalataink a Sonar Recordsszal, végig segítőkészek és támogatók voltak, látszik rajtuk, hogy profik és már évek óta nyomják ezt. Egyből tudták, mit akarunk és hogy lehetne az ötleteinkből a legtöbbet kihozni.
A közönségtől milyen visszajelzések jöttek eddig?
Gergő: Az első fellépésünkön még másik dobosunk volt, akkor még nem is igazán voltunk összeszokva, kicsit megmosolyogtató volt a dolog. Gézu áprilisi csatlakozása volt a fordulópont, az első vele játszott koncert után számos pozitív véleményt kaptunk. Illetve egy elég komoly hangkártya is érkezett egy névtelen támogatótól – ezt beépítettük a keverőbe, sokat javítva a hangzásunkon. A felvételekről is pozitív a visszajelzések többsége, egyetlen dolgot vélnek hiányolni többen: azt, hogy még nem feltétlenül vagyunk elég következetesek.
Tehetségkutatókon terveztek indulni a jövőben?
Gergő: Igen, például Szegeden most indul egy AmaTours nevű tehetségkutató, 21 banda vehet rajta részt, 2010 októberétől jövő áprilisig tart majd, és egy befutott zenekarral közös turnét lehet nyerni rajta.
Mik a további terveitek? Folytatjátok a dalszerzést, vagy a meglévőeket tökéletesítitek?
Gergő: Ez egyelőre még műhelytitok, de azt tervezzük, hogy a meglévő négy számunk mellé felveszünk még legalább hatot vagy hetet, és ezekből még az idei évben összehozunk egy nagylemezt. Koncertek tekintetében pedig szeptembertől beköszönt a klubszezon, főleg a Filter, After Music és Rézmál klubokban tervezünk fellépéseket. Illetve szóba jöhet még a Mania Music Stage, a Rocktogon, és a hasonló, kezdő zenekarok számára lehetőséget kínáló helyek.
Gézu: Ezen kívül tervezünk egy hatalmas születésnapi koncertet decemberre, ez a Gödör Klubban lesz, és szeretettel várunk rá minden volt, jelenlegi és jövőbeni rajongónkat!
Gergő: Ennek még nincs pontos dátuma, de egy nagyon kedves hazai blues rock zenekarral, a Fat Cat Banddel kollaborálunk, ők hívtak meg minket játszani a Gödörbe, mi pedig ezt egyéves születésnapi bulinak fogjuk tekinteni. Az első koncertünk tavaly december 18-án volt, úgyhogy ennek környékén lehet rá számítani.
(Fotók a facebook profilról - myspace oldal itt)
