Bő fél évvel a Szigeten tartott búcsúkoncert után mutatkozott be a Kispál és a Borz gitárosának új zenekara. A Velőrózsák tagjai szeretnének teljesen tiszta lappal indulni – bár tudják, hogy az összehasonlítást nem lehet elkerülni, a céljuk minél előbb saját jogon ismertté válni. Első fellépésük délutánján Kispál Andrást és Pavlicsek László énekest kérdeztem, aki szövegíróként is kiveszi a részét a közös munkából. Érdekesség, hogy az utóbbi hónapokban erre az együttesre kerestek rá legtöbbször azok, akik a google segítségével találták meg a blogot. Ebből a szempontból fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az interjú közkívánatra készült.

Pár óra van hátra az első koncertetekig – milyenek a várakozásaitok, mennyire érzitek felkészültnek magatokat?

Laci: Rendkívül, főleg hogy két hetünk volt az egész felkészülésre, én ugyanis ennyi ideje csatlakoztam a zenekarhoz… (mosolyog) De ez a két hét annál intenzívebben telt, gyakorlatilag leköltöztem Pécsre – amúgy budapesti vagyok –, a próbákon remek volt a hangulat, úgyhogy kíváncsian várjuk a fogadtatást.

András: Én bízom benne, hogy sikerül megvalósítani a terveinket, mert elég sok újszerű elemmel egészítettük ki az alap beat-es hangzásvilágot – különböző hangminták és egyéb elektronikus motívumok is vannak a dalokban, mivel szerettünk volna haladni a korral, elvégre mégiscsak 2011-et írunk. Ez nekem régi célkitűzésem volt, és most végre úgy tűnik, össze tudtuk hozni.

Az énekeskeresés nem ment zökkenőmentesen, többen is betöltötték a posztot hosszabb-rövidebb ideig. Hogy alakult ki a végleges felállás és mik az előzményei?

András: A többi taggal már a legelején megbeszéltük, hogy mindenképp Pécsen szeretnénk tartani a próbákat, így az első szűrő a jelentkezőkkel szemben ennek az elfogadása volt. Számos tehetséges énekest kipróbáltunk, egyik barátunk meg is felelt volna minden követelménynek, de mivel ő egy nagy cég igazgatója, az ezzel járó elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni. Laci úgy került képbe, hogy az egyik dalkezdeményünkre küldött egy demót, ami nagyon tetszett nekünk, de szorosabb együttműködésre nem mertük felkérni. Neki ugyanis van egy másik működő projektje, és nem akartuk azt, hogy adott esetben elvonjuk ettől az energiáit. Óriási megtiszteltetés nekünk, hogy végül elvállalta – úgy érzem, hogy vele együtt igazán kerekké vált a zenekar.

Laci: A történet úgy kezdődött, hogy először szövegírásra kértek fel, ehhez küldtek nekem egy énekdallam nélküli instrumentális demót. Miután elkészültem vele és visszaküldtem, tök váratlanul felhívtak, hogy ha van időm, lemehetnék a következő próbára – ez épp azokban a napokban történt, mikor kiderült, hogy az előző énekes végül nem tudja vállalni a posztot. Vele egyébként nagyon jóban váltunk el, én egy iszonyú nagylelkű embert ismertem meg benne. Egyből odaadta a szövegeket, segített a megtanulásukban… Valószínűleg ma este is itt lesz majd megnézni minket.

Mennyire nyomasztanak titeket a rátok nehezedő előzetes elvárások?

Laci: Tudod mi az érdekes? Mikor két héttel ezelőtt lekerültem Pécsre, nagyon szégyelltem magam, hogy nem vagyok elég képzett a Kispál és a Borzból: összesen ismerek talán két számot. Mondtam is Kispinek, hogy nagyon sajnálom, minél előbb be fogom pótolni. Ő meg csak annyit válaszolt, hogy ne. Aztán ennyiben maradtunk – szerintem ez is segíti azt, hogy tiszta lappal indulhassunk.

András: Nézd, ez egy teljesen más zenekar, más felállással és elképzelésekkel. Az egész élet arról szól, hogy összehasonlítják az embert másokkal – ezzel vagy nem foglalkozol, vagy belehülyülsz. Az előző 23 év elmúlt, lezártam magamban békességgel és nyugalommal, innentől pedig csak előre tekintek. Ennyi, többet erről nem is szeretnék beszélni.

Az egykori tagokkal azért tartod a kapcsolatot?

András: Igen, teljesen korrekt a viszony közöttünk. Főleg a Dióssyval vagyok szoros kapcsolatban, rendszeresen beszélünk telefonon, sőt az egyik számunkhoz még ötleteket is adott, amikor elakadtunk egy ponton. Amúgy pedig mindenki éli a maga életét, a saját – nagyrészt nyilván zenei – dolgaival a középpontban.

Nehezebbé vált a dolgod azáltal, hogy zenekarvezetővé léptél elő?

András: Tulajdonképpen nem tudom, mit is jelent az, hogy zenekarvezető… Én bízom benne, hogy nem csak velem azonosítják az együttest az emberek, mert az alapelvünk az, hogy ebben a csapatban mindenki egyenrangú. És ez nem pusztán afféle üres frázis, hanem valóban így gondolom. Ami a dalszerzést illeti: a tőlem származó ötletek nyilván rám jellemzőek, de egyedül nem tudnék összerakni egy komplett számot. Sok helyen hangoztattam már azt a véleményemet, hogy egy zenekar közösségre épül. Ha valaki mindent egymaga akar csinálni, az jelentessen meg szólólemezt. Fogalmazhatnék úgy is, hogy van egy tál, amit én megtöltök levessel, de az ízesítés már a többieken múlik. Ha pedig megvannak az elképzelések mindenki részéről, onnantól nincs probléma.

A dalszövegeitek kihez fűződnek?

Laci: Egyrészt én hoztam néhányat, aztán elővettünk olyan szövegeket is, amiket a Kispi még 18 éves korában írt, de ezt sosem fogja elárulni. (nevet) Ami engem illet, egészen friss élményekből is merítettem már ötletet: az egyik szövegem például úgy jött, hogy rögtön az első Pécsen töltött estén elhagytam a szállásom kulcsát. Ekkor már fél 2 volt, nem akartam felhívni senkit, úgyhogy egész éjjel a városban sétáltam – Pécs mellesleg igazán gyönyörű. Ezen az éjszakán az események által megihletve született egy komplett szöveg, a dalt ma már játszani is fogjuk. Volt olyan is, hogy leültünk ketten meginni egy pohár sört, és azalatt jött egy ötlet, amit aztán könnyen tudtunk tovább csiszolni. Megemlíteném továbbá Püspöki Péter barátunkat is, aki két potenciális slágerünknek – legalábbis én bízom benne – írta a szövegét. Ő egy elég hihetetlen figura, az a típus, aki mindig két lépéssel a föld felett jár. Amúgy egy gyorsétteremben dolgozik, a Hamburgerkovács című szám róla szól. Nagyjából ezek a források, mindent egybevéve szerintem sikerült megtalálnunk egy sajátosan egyéni hangot, ami jól passzol a zenei világhoz.

Hány számotok van jelenleg és mikor állhat össze lemezzé a repertoár?

András: Ha minden jól megy, őszre szeretnénk egy lemeznyi dallal kijönni. Itt ma azt mondták, 50 percet játsszunk, hiszen fesztivál van, de folyamatosan jönnek az új ötletek – Laci közreműködésével most már nagyon gyorsan haladunk.

Mennyire érzitek rögösnek az utatokat így a legelején?

András: Hát, hazafelé elég rögös lesz az utunk, mert elromlott a fékmunkahenger… Amúgy meg ez egy olyan dolog, hogy nyilván nem lehet előre tudni. Igazság szerint arról szól a történet, hogy iszonyúan szeretjük egymás társaságát, maximálisan összerázódtunk már most, ez pedig szerintem nagyon megkönnyíti a dolgunkat.

Laci: Ahogy az előbb is említettem, van két potenciális slágerünk, amelyek akár a rádiós rotációt is simán kivívhatják maguknak. Az egyik az Ébren című szám, a másik pedig az Igaz sem volt, amit pont emiatt Popi néven szoktunk emlegetni. Mindkettő könnyen emészthető és populáris, de mégis a sajátunknak érezzük. Tudod, erre szokták azt mondani, hogy „ha ez nem jön be, akkor semmi”. Ezzel együtt azért próbálunk megmaradni a saját mondanivalónk és zenénk mellett, de ettől a két daltól én nagyon sokat várok.

Hogy alakul majd a következő néhány hónapotok és mik a távolabbi terveitek?

András: Úgy néz ki, hogy néhány fesztiválra eljutunk majd – játszunk a Fishing on Orfűn, a Pannónia Fesztiválon, illetve további helyszínek is szervezés alatt vannak még. Ősszel pedig szeretnénk egy önálló turnét összehozni, hogy az ország minél több pontján bemutatkozhassunk. Ha addig elkészül az albumunk, akkor lemezbemutatónak is lehet majd hívni.

Koncert után feltett kérdés: Hogy éreztétek magatokat, milyennek láttátok a fogadtatást?

Laci: Én nagyon jól éreztem magam. Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy a többség a Kispál és a Borzot fogja várni tőlünk, ehhez képest semmi ilyesmi bekiabálást vagy egyéb jelzést nem kaptunk. Remek volt a közönség, nem hallottam egyetlen rosszindulatú megjegyzést sem, végig lelkesek voltak. Ez pedig nagyon nagy dolog, főleg annak fényében, hogy nem volt könnyű a feladatunk: egy olyan emberrel szemben, mint a Kispi, aki már 23 éve színpadon van, nyilván magasak az elvárások. Ha pedig nem olyat kapnak, amit hallani szeretnének, annak komoly következményei is lehetnek. Ez nekünk most tök jól jött ki, aminek én nagyon örülök – illetve nyilván a többiek is.

András: A magam részéről én is nagyon élveztem az egészet, de tulajdonképpen már a próbákkal ez volt a helyzet. Nagyon nagy motivációt adott ennyi év után egy teljesen új zenei környezetbe kerülni – más emberekkel játszom, más hatások érnek, ettől pedig van egy olyan újdonság-érzetem, amitől én magam is meg tudok újulni. Remélhetőleg le is jött valamennyire a közönség felé, hogy mennyire megváltoztam ezzel a zenével. Tele vagyunk ötletekkel, nagyon jó a hangulat, én pedig még közel sem akarom magamat eltemetni: úgy érzem, hogy ettől a mostani zenekartól kaphatok annyi örömet, hogy ha újabb 23 évig nem is, de még egy kicsit zenélgessek.

Interjú fotók: Kékes Szaffi (http://koncertfotok.blog.hu) – Az együttes honlapja itt, facebook-profilja itt.

A következő koncert április 21-én lesz a Corvintetőn.