A 2022-es évhez hasonlóan tavaly sem igazán írtam lemezkritikákat, de mivel 2010 óta egyik évben sem maradt ki a legjobb magyar lemezeket összegyűjtő listám, most is erőt vettem magamon, és pótoltam az év közben felhalmozott mulasztást. A mezőny ezúttal 12 tagú lett, valamint most először a cikk végén is felsorolok 5 további albumot kommentár nélkül, amit még érdemes meghallgatni (ez nem a „futottak még” kategória, csak a végül kiválasztott 12-höz képest itt úgy éreztem, kevesebb mondanivalóm lenne róluk, viszont teljesen mégsem akartam kihagyni őket). A felsorolás ezúttal is ABC-rendben van.
Bankrupt: Illiberal Holiday
Bár a punkrockot játszó Bankrupt több mint 25 éve alakult, igazi közönségsikert az alig másfél éve megjelent 
Keresett a Feri című számukkal értek el először. Azóta pedig teljes erővel ráálltak ennek hullámaira, és egymás után hozták ki az erősen társadalomkritikus, aktuálpolitikára reflektáló szerzeményeket. Ilyen például a beszédes című Viktorland vagy a Tóni Montana, de A hülyeség ára címmel a rekorder inflációról is írtak dalt. A Pekingi nyár pedig korábbi frontemberükről, a kanadai-magyar Michael Kovrigról szól, akit több mint 1000 napig tartottak fogva hamis vádakkal egy ablaktalan kínai börtöncellában. Ezeket a külön-külön is nagy médiafigyelmet generáló számokat szedték csokorba az Illiberal Holiday lemezen, amely tökéletes látleletet ad napjaink Magyarországáról, sőt kicsit a világpolitikáról is. (Meghallgatható itt.)
Carson Coma: IV
„A Carson Coma előtt fényes jövő áll, ha továbbra is ilyen iramban nő a népszerűségük. De abban csak
reménykedem, hogy az évek múlásával fokozatosan szűkülni fog a most még elég széles generációs szakadék, így jobban tudok majd azonosulni a dalaikkal.” A fentieket a 2020 őszén megjelent Lesz, ami lesz lemezről írtam, és szerencsére beigazolódott a reményem: már a soron következő album (Digitális/Analóg) is közelebb állt hozzám, az alig több mint egy évvel később megjelent IV pedig a zenekar eddigi legérettebb arcát mutatja. Igaz ez zeneileg is – tegyük hozzá, hogy az elmúlt pár évben berobbant produkciók közül egyedül ők játszanak rockot –, a szövegekre pedig különösen. A Feldobom a követ minden szempontból mestermű, de még több másik dal is van a lemezen, amire simán lehet mondani, hogy korszakos sláger. (Meghallgatható itt.)
Damara: Fény és boogie
A második lemezét kiadó Damara több szempontból is a Carson Comát juttatja eszembe: a tagok hasonlóan 
fiatalok és tehetségesek, a frontemberük pedig szintén félig olasz származású. Emiatt szerepel is egy olasz nyelvű dal az albumon, ezt leszámítva viszont kizárólag magyarul énekelnek – méghozzá egyáltalán nem közhelyesen, a kora huszonévesek mindennapjai életét és gondjait meghatározó témákról, amelyekkel viszont az idősebbek is gond nélkül azonosulni tudnak. A funkys-szintis hangzás ráadásul fülbemászó, és kifejezetten jól is szól (producerként Dióssy D. Ákos keze munkáját viseli magán az anyag). Tavaly már egészen sok fesztiválon lehetőséget kaptak, és az önálló lemezbemutató koncerten is szép számú közönség gyűlt össze az Akvárium Kis Hallban, szóval minden adott a következő szintlépéshez. (Meghallgatható itt.)
Galaxisok: Minket ne szeress!
Szabó Benedek zenekara eddig szinte mindegyik nagylemezével egy teljesen új arcát mutatta meg. A hetedik album is folytatja ezt a hagyományt, ezúttal a nyolcvanas évek újhullámos előadói voltak legnagyobb hatással a
zenei stílusra. A frontember ebből adódóan egyáltalán nem gitározik az albumon, kizárólag szintetizátoron játszik, ami mind a nyolc szám hangzására rányomja a bélyegét. Ahogyan az is, hogy az anyagot egyben, a próbateremben rögzítették, és az apróbb hibákat is benne hagyták, hogy még autentikusabb legyen az eredmény. Ezzel együtt kifejezetten könnyen befogadhatóak a dalok, több refrén is első hallásra megragad. Nehezen jutottam el idáig, hiszen sokakhoz hasonlóan én is a Galaxisok korai időszakában váltam rajongóvá, de a mostani, 5-6-7. nagylemez anyaga által dominált repertoár már egészen felér számomra az első három album idején játszott koncertprogramhoz. (Meghallgatható itt.)
Grabovski: Egyszer volt egy mi
Talán a Grabovskira illik legjobban az idei mezőnyből az „alternatív rock” műfajbesorolás, de szerencsére túltolt 
bölcsészkedésről szó sincs az esetükben. A szövegek költőiek és mély mondanivalójúak, akad is olyan köztük – ahogy az előző albumon is volt –, ami eredetileg versnek készült, és meg is jelent nyomtatásban. A zenei körítés pedig egyszerre fülbemászó és táncolható, mind a 7 dal potenciális koncertsláger. A csapat frontembere, Hadik Ákos kifejezetten szuggesztív előadó, színpadi megjelenése kicsit Szendrői Csabát juttatja eszembe, bár nála azért visszafogottabb. A Grabovski egyelőre ugyan még a kisebb klubok szintjén tart, de bennük is abszolút megvan a potenciál az áttörésre. (Meghallgatható itt.)
L.A. Suzi: L.A. Suzi
Szalai Anna és Dorozsmai Gergő időközben L. A. Suzira elkeresztelt duójánál váratlanabb stílusváltásra aligha
volt példa eddig: 2021-es bemutatkozó albumukon még szinte kizárólag egy szál zongorás sanzonok szerepeltek, a két és fél évvel később megjelent második lemeznek viszont már nagyjából csak az egyharmadát teszik ki ezek a dalok, a többiben a ‘80-as évek diszkóhangzását idézik meg. A legnagyobb meglepetés pedig az, hogy a kettő ugyanolyan jól áll nekik. Némi fejvakarást ugyan okozhat az egyszeri hallgatónak, hogy első benyomásra a lemezen és a koncertprogramban is elég rendszertelenül vegyítik a két műfajt, így a hangsúlyoknak még mindenképpen alakulniuk kell, ahhoz viszont nem fér kétség, hogy ez jelenleg az egyik legizgalmasabb produkció a hazai undergroundban. (Meghallgatható itt.)
Lidérc: Budapesti halottaskönyv
Ha a Guns N’ Roses-féle Chinese Democracy-val nem is vetekszik, a Lidérc első lemeze minden bizonnyal egyike 
a zenetörténelem leghosszabb ideig készült lemezanyagainak. A dalok nagy része már 2008-ban megvolt, ekkor azonban az alapító gitáros, Dénes József „Dönci” halála miatt felfüggesztették működésüket. Nyolc évvel később álltak össze újra a frontember, Legát Tibor kezdeményezésére, 2018 elején elkezdték rögzíteni az anyagot, de a felvételek egy évig, a keverési munkálatok pedig további négy évig húzódtak el. Most azonban végre valahára megjelent, így stúdióverzióban is hallhatók a koncertekről már jól ismert dalok, komoly űrt töltve be. Hamarosan pedig, ha minden igaz, a folytatás is érkezik, ennek anyagát már szintén jó ideje játsszák élőben. (Online egyelőre nem hallgatható meg, a CD a Hunnia Bisztróban és a Wave lemezboltban kapható.)
Müller Péter Sziámi Andfriends: Szeretetszédelgő
Müller Péter Sziámi zenekara nem arról híres, hogy egymás után ontanák magukból a nagylemezeket, 12 éves
fennállásuk alatt mindössze a harmadik albumuk jelent meg nemrég. Ezeken viszont eddig egyszer sem mérték szűkmarkúan a dalokat: a Szeretetszédelgőn sem kevesebb, mint 18 szerzemény kapott helyet. Közülük 12 új szám, rákerült továbbá a Pesszimista biciklista jazzes remixe – amit a HERSELF-ből ismert Bótyik Borostyán énekel –, valamint 5 már korábban megjelent, de most újrakevert dal. Kirschner Péter ezúttal is feszes és sallangmentes hangszerelés hangszerelést alkalmazott, a dalok többsége simán elférne a koncertprogramban is, ha az óriási Sziámi-repertoár miatt nem kellene különösen figyelni arra, hogy ne boruljon fel a régi és az új szerzemények aránya. (Meghallgatható itt.)
Pluto: Ismeretlen magyar költő
A lassan 20. születésnapját ünneplő Pluto erőteljes stílusváltáson esett át az utóbbi egy-másfél évben: több 
tagcsere után végül triófelállásban működtek tovább, az új hangzást pedig a bariton szaxofon, illetve a ritmus- és basszusgitár funkcióját egyaránt betöltő bariton gitár határozza meg. A szövegek fanyar, nagyvárosi stílusa változatlanul megmaradt, ennek eredménye a 7 új számot (köztük egy Újzenekar-feldolgozást), valamint a korábban már kiadott Szálloda a Holdon újra rögzített verzióját tartalmazó, kifejezetten szerethető Ismeretlen magyar költő album. Bár végig koncerteztek, volt néhány év, amikor úgy lehetett érezni, hogy a csapatból némileg elfogyott a lendület. Ezzel az anyaggal és az új felállással viszont új erőre kaptak, majdnem minden hónapban fellépnek valahol Budapesten, szóval minden adott ahhoz, hogy még sokáig az underground stabil szereplői maradjanak. (Meghallgatható itt.)
Raklap: Alicsdmeafoldetmertleakrokszalni
A saját műfaját – kicsit talán a kötelezően elvárt beskatulyázáson is élcelődve – „neo-pszichedelikus progresszív
alternatív székely post punk”-ként meghatározó Raklap alig egy éve robbant be az erdélyi mellett a magyarországi könnyűzenei életbe is. A jórészt még mindig tizenévesekből álló csapat Sepsiszentgyörgyön alakult 2021-ben, rögtön a legelső közzétett dalukat maga Lovasi András ajánlotta követőinek figyelmébe, majd meghívta őket a Fishing on Orfűre, sőt a Kispál és a Borz egyik Budapest Parkos koncertjén is lehetőséget kaptak előzenekarként. Teljes joggal, hiszen tényleg iszonyúan tehetségesek: bemutatkozó albumuk zeneileg és szövegvilág terén is párját ritkítja. Valószínűleg sokat fogunk még hallani róluk. (Meghallgatható itt.)
Ricsárdgír: Kill the Koala
A magyar underground talán legszürreálisabb sikersztorija zárult le a Ricsárdgír feloszlásával: a zenekar, amire 
kezdetben még a tagok barátai se voltak kíváncsiak, utolsó koncertjén telt házat csinált a Budapest Parkban. Előtte pedig még kiadtak egy búcsúlemezt, aminek a dalait alig 3-4 alkalommal játszották csak el élőben. Nagy kár érte, azért viszont egyáltalán nem, hogy elkészült, ugyanis a 2019-es Rise of the Koala mellett ez lett a csapat legkiforrottabb albuma, zeneileg mindenképpen. Ha máshogy alakul, hosszú távon is minimum 5-6 potenciális koncertsláger nőhetett volna ki róla, így viszont legalább stúdióverzióban megmaradtak az utókornak. (Meghallgatható itt.)
Szekeres András: Funkcionális ámokfutás
A Junkies frontembere jó ideje tartja magát ahhoz az
alapelvhez, hogy saját, inkább a slágeres-britpopos irányhoz közelebb álló ötleteit saját neve alatt valósítja meg és adja ki. A Funkcionális ámokfutás a harmadik szólóalbuma, amit ezúttal nem egyedül hozott össze: a szövegek formába öntésében legrégebbi szerzőtársa, Barbaró Attila segített neki, a hangszeres részek nagy többségét pedig a Junkies jelenlegi basszusgitárosa, a multiinstrumentalista Gravel Shores játszotta fel. Zongorán Tempfli Erik is közreműködött, például Az őszben, ami egészen a köztévés Dal c. műsor döntőjéig jutott. A lemez mind a 10 száma fülbemászó, potenciális koncertsláger, remélhetőleg teljes zenekaros felállásban is hallhatóak lesznek majd élőben. (Meghallgatható itt.)
Még 5 album 2023-ból, amit érdemes meghallgatni
Kispál és a Borz: Beszorult mondat
