A legjobb idei magyar albumokat összegyűjtő cikk után szokás szerint a dalok következnek. Ezúttal változtattam a koncepción, mivel eddig direkt csak olyanokat válogattam be, amik EP-n vagy single-ként jelentek meg az adott évben, tehát nem nagylemezen. Most viszont olyan erős volt a lemezes mezőny, hogy az onnan lemaradtak közül többet is átmentettem erre a listára, ha volt rajtuk egy kiemelkedően jó szám a többihez képest. A 10-ből 5 ilyen, a másik 5-nél pedig megmaradt a korábbi elv. Azokat a dalokat viszont kihagytam, amik deklaráltan egy jövőre érkező album beharangozójaként jelentek meg idén.
Bajnoq – Három perc
A tavalyi bemutatkozás után a Kozmosz-utódzenekar Bajnoq idén is kiadott egy EP-t, ezúttal három új dallal. Bár mindet számtalan alkalommal hallgattam, ide most a legkevésbé politikai ihletésűt válogattam be. Egyrészt azért, mert az általuk jobban megfuttatott Van-e mondás csupa olyan témát dolgoz fel, amelyek tavaly határozták meg igazán a közbeszédet, másrészt pedig mert ők maguk is hangsúlyozták már a megalakuláskor, hogy nem szeretnének kizárólag közéleti irányultságú, hatalomnak beszólogatós zenekarként élni a köztudatban. Hát tessék, rajtam igazán nem fog múlni, pláne, hogy ez itt tényleg egy tök jó punkrock szám.
The Carbonfools – Mindent eltakar
Két és fél év telt el azóta, hogy a Carbonfools új frontemberrel, nem sokkal később pedig új gitárossal ismét koncertezni kezdett. Idén pedig már második nagylemezüket adták ki ebben a felállásban, megmutatva, hogy múltidézés helyett nagyon is aktív alkotói munka folyik a zenekarban. A Carbonsun album több garantált koncertslágert is tartalmaz, de ezek közül kiemelkedik a Mindent eltakar, már csak a repertoárban párját ritkító magyar szövege miatt is. Jó lenne, ha minél több ilyen születne – előbb-utóbb akár egy egész magyar nyelvű lemezig eljutva –, mert az előző albumon lévő Sarki fény után már másodjára bizonyosodik be, milyen jól áll nekik.
Dalfutár – Van az úgy
Hajós András Dalfutárja az egyik leghiánypótlóbb színfolt a hazai könnyűzenében, az idén indult második évad pedig megmutatta, hogy a YouTube-ra is lehet tényleg színvonalas, tévéműsorral felérő produkciót gyártani. Rögtön az első adásban összejött az eddigi talán legerősebb felállás: Lovasi András zenéjére a korábban erről az oldaláról egyáltalán nem ismert Kőhalmi Zoltán írt szöveget, olyan instant klasszikus sorokkal, mint például "megkérném Coelhót, meg Oravecz Nórát, az összes receptjüket gondolják már jól át." A hangszerelés Linczényi Márk műve, énekesnek pedig Dallos Bogit kérték fel, így állt össze a dal, aminél jobbat egy évek óta összeszokott együttes is nehezen írhatott volna.
Gyík zenekar – Visszhang az útravaló
Az idei év nagy változást hozott a Gyík zenekar számára: hét év után úgy döntöttek, elhagyják eddigi, looperrel és beatboxszal fémjelzett hangzásvilágukat, és hagyományosabb felállásban, dobossal és basszusgitárossal kiegészülve folytatják. Első ilyen koncertjük januárban volt, tavasszal pedig stúdióba vonultak, hogy három új dalt rögzítsenek immár hatan. Az öreg Heinrich oszlopai című EP-ről a Visszhang az útravaló kapott elsőként klipet, és – bár nehéz volt a döntés, melyiket válasszam – talán ez a legslágeresebb is. Az újfajta hangszerelés nagyon rendben van, a szöveg szokásosan remek, és a női vokál is kifejezetten sokat ad hozzá.
Kiss Llászló & Barabás Béla – I'm Out
Kiss Llászló az Európa Kiadó alapítótagjaként évtizedekig a magyar underground alapembere volt, de miután 2012-ben kikerült a zenekarból, sokáig egyáltalán nem láthatta a közönség. Négy éve kezdett el újra rendszeresen hazajárni Ausztráliából, ma pedig már inkább kétlaki életet él. Eleinte főként a Müller Péter Sziámi AndFriends vendégeként lépett színpadra, idén viszont saját projektbe kezdett Barabás Béla gitárossal. Készülő lemezük első közzétett dala a punkos lendületű I’m Out, amit a bolygót fenyegető klímakatasztrófa miatt érzett egyre nagyobb elkeseredés ihletett, és egyetlen megoldásnak a globális sztrájkot látja. Bővebben itt lehet olvasni róla.
Központi Hatalom – Németh Szilárd
Mocskosul alpári, egyáltalán nem polkorrekt szövegek magyar celebekről és politikusokról, első hallásra dallamtapadást okozó zenével párosítva – nagyjából így lehetne összefoglalni a Központi Hatalom munkásságát. A tagjainak valódi kilétét érthető okokból nem reklámozó punkzenekar évekig tartó hallgatás után idén tért vissza, ismét egy instant slágerrel. Hiába hangzanak el oltári nagy taplóságok ebben is, egyszerűen lehetetlen nem röhögve hallgatni, hacsak nem vagyunk egybites kormánypárti szavazók. És az eddigi 672 ezer megtekintés, valamint a 12 ezer pozitívhoz arányló mindössze 360 negatív reakció azt mutatja, szinte mindenki vette a lapot, aki találkozott a dallal.
Moto MagaMura – Amit nem tudok
Kiss Sándor szólóprojektje tavaly mutatkozott be egy ötszámos EP-vel (Minden Út), amit idén tavasszal egy nagylemez követett. Erre időzítve összeállt az élő zenekar és elindultak a koncertek, azóta pedig már egy újabb EP (Éjszakák Nappalok) is megjelent. A Magam Ura című albumról az Amit nem tudok a legjobb szám: a dallamos zene fülbemászó refrénnel párosul, ráadásul profi klipet is forgattak hozzá a nógrádi várban és környékén, szép drónfelvételekkel felturbózva.
Petruska – Égi gangon
Tavasszal jelent meg Petruska harmadik nagylemeze, ami a Reláció címet kapta, és az első album magyar népzenei, valamint a második angolszász beütése után ezúttal az afrikai dallamvilág volt rá legnagyobb hatással. A felállás is alaposan átalakult, ugyanis az egyszemélyes zenekaron, illetve a gitáros-hegedűs duón túllépve ezt már dobossal és basszusgitárossal kiegészülve vették fel. A hangszerelésen érződik a kísérletezés, kevés dalban mutatkozik meg igazán a dob és basszus ereje, de az Égi gangon kivétel: ez a legrockosabb szám az egész lemezen, és nagyon jól is áll neki. Szövegét Grecsó Krisztián írta, több popkulturális kikacsintás is került bele, a Kispál és a Borztól Stingen át az Illésig.
SZ4P – Zacher Gábor
A budapesti tömegközlekedés nem hivatalos himnuszává nemesült Pótlóbusz után az SZ4P újabb sláger- és mémgyanús dallal állt elő, amit az ország leghíresebb toxikológusa ihletett. A szöveg (amiből a zenekar legutóbbi lemezének címét is kölcsönözték) tele van olyan szállóigékkel, mint a „Zacher Gábor a védőszentünk, a józanság az ott él bennünk, csak ő kell ahhoz, hogy felszínre is hozza”, vagy „Bármit mondjon, holtbiztos, arra részegen is emlékszel, mert három szava is többet ér mint a szakdolgozatod kétszer!” A hozzá forgatott klip pedig még zseniálisabb: visszafelé lejátszva mutat be egy rosszul végződött estét, így megnézhetjük, amint a főszereplő, Volkova Kriszti a detoxban ébred, a mentősök visszaviszik egy klub bejárata elé, a biztonsági őr bedobja a helyre, ahol egyre józanabb lesz, majd végül hazamegy.
Verőköltő – Mibajavanabácsinak?
A legbelső félelmeinkkel való kényelmetlen, de annál szükségesebb szembenézésről szól a Verőköltő eddigi talán legjobb dala, ami az Eltévelyedés című negyedik nagylemezükön jelent meg. A sötét hangulatú szöveghez szuggesztív zene társul, de az egész a még ezeknél is nyomasztóbb, fekete-fehér klippel együtt működik igazán. Ezt a szentkirályszabadjai szellemváros kihalt, romos épületeiben forgatták egy kisfiú és a címbéli "bácsi" szereplésével, és ahogy nézzük, az éles vágások révén is egyre fokozódó feszültség mellett a végére már tényleg nehéz eldönteni, hol van az álom és a valóság határa.
Folyt.köv. az év legjobb koncertjeivel hamarosan!
