Az ANEZ név Szalai Anesz és Demeter Zoltán közös együttesét takarja, amely jelenlegi formájában alig egy éve létezik, bár előzményei hosszabbra nyúlnak vissza. A mostani kétfős felállás a közelmúltban egyszerre két lemezzel is előállt, az egyik magyar, míg a másik angol nyelvű – utóbbit elsősorban a külföldi piacra szánják. A magyar nyelvű anyagot az alábbiakban hallgathatjátok meg először (letölteni majd a duó honlapjáról lehet), körítésként pedig egy interjút is olvashattok Anesszel és Zozival, amelyből többek között kiderül, mi adta nekik az inspirációt arra, hogy egy elsőre kimondottan nehezen befogadható produkciót hozzanak létre..jpg)
A közös zenélést AZ néven kezdtétek pár éve, akkor még Ujj Zoltán is része volt a felállásnak elektromos dobokkal. Most viszont már csak ketten vagytok, és az élő hangszerek is szinte teljesen eltűntek. Mi okozta a stílusbeli éles váltást?
Zozi: Idén februárban elutaztunk két hétre Asszonyvárra egy vályogházba, hogy megírjuk az új dalokat. Lényegében ez változtatott meg mindent, mivel ketten voltunk a kis házikóban, így az összes számra rányomta a bélyegét, hogy azokat az eszközöket használtuk, amiket éppen értünk. Amiatt is nem olyan jellegű ez a lemez, mint hagyományosan, mivel maga az elkészülési folyamat sem volt olyan. Tehát nem az volt, hogy a zenekartagok lementek a próbaterembe és ott összerakták a dalokat – a felállás is azért más, mert úgy szeretnénk előadni a számokat, ahogy megszülettek. Nincsen hagyományos dob, vagy élő basszus, sokkal inkább zajok és zörejek. Talán leginkább a live act jelző illik arra, amit csinálunk, bár ezt a kifejezést sem szeretem, mert úgy gondolom, hogy ez annak ellenére élő produkció, hogy csak ketten vagyunk benne és elektronikus eszközöket használunk. A fő dolgokat így is élőben próbáljuk megszólaltatni: van zongora, szinti, a sampleren meg nagyon sok a hibalehetőség, nem csak annyiból áll az egész, hogy megnyomunk egy gombot.
Hasonló okokból vettünk egy szalagos magnót az Ecserin: például írtam két számot fúvósnégyesre, akik nyilván nem tudnak ott lenni az összes jövőbeni koncerten, bár a december 16-i lemezbemutatóra eljönnek. Tehát azt akartam elkerülni, hogy lenyomok egy gombot a laptopon, ami erre lejátszik egy sávot – a magnóra rendesen feljátszottuk a vonósszólamokat, így azért szerintem sokkal viccesebb. Sőt, a fuvolaszóló teljesen élőben szól: Márfi Eszter prezentálja, mivel ő szereti annyira ezt a műfajt, hogy rendszeresen eljön velünk. Megpróbálunk minél innovatívabbak lenni, újabb és újabb eszközöket használni – egyelőre még közel sem vagyunk ott, ahová el szeretnénk jutni, de folyamatosan dolgozunk rajta. Két lemez készült, egy magyar és egy angol, nagyjából ugyanazokkal a számokkal, de azért nem teljesen. Emellett már a következő anyagon is elkezdtünk dolgozni.
Külföldön szerintetek nagyobb a kereslet erre a stílusra?
Zozi: Szerintem sokkal nagyobb kultúrája van az egésznek. Bár műfajilag is nagyon nehéz behatárolni, mi leginkább alternatív elektronikus zenének nevezzük. Ezzel a jelzővel az a helyzet, hogy Magyarországon nagyon erősen egybeforrt a gitárzenekarokkal, holott nekünk az az alapelvünk, hogy jóval tágabb körben is működhet. Egyébként érdekes, hogy a visszajelzések többsége azt mutatja, mennyire nehezen befogadható a zenénk, mi viszont ezen rettentően csodálkozunk – ugyanis nyilván már százszor hallottuk az egész anyagot a munkafolyamatok során, így néha-már már arra gondoltunk, talán kicsit túl slágeres lett… Miközben aki először hallja, annak nem túl valószínű, hogy ez a véleménye. Valahol a kettő között lehet az igazság. A lényeg az, hogy nagyon sok zenekartól hallhatsz gitáralapú hangzást, ami alapvetően teljesen rendben van, sokan nyomják ezt jól, mi mégis úgy gondoljuk, hogy újítani is kell. Külföldön egyébként már egész sokan csinálnak hasonlót – emiatt is örülünk annak, hogy bár elsősorban mi sem Magyarországra szánjuk ezt az egészet, kicsit talán fel tudjuk rázni vele az alternatív zenét.
Müller Péter Sziámi is írt néhány szöveget a lemezre, milyen támpontokat adtatok neki ehhez?
Anesz: Odaadtuk neki a zenei alapot, de ezen túlmenően nagyrészt rábíztuk magunkat – én már dolgoztam vele ezelőtt, így elég jól ismerjük egymást. Persze nem tudhattuk, hogy pontosan mi fog belőle kisülni, de nagyon érdekes, hogy csomószor olyan volt, mintha telepátia működne közöttünk. Például több alkalommal előfordult, hogy éppen fel akartam őt hívni, mire megcsörrent a telefon, és persze ő keresett. Egyik éjszaka pedig álmodtam valami nagyon nagy összevisszaságot, ő meg pont másnap küldött egy szöveget, amiben gyakorlatilag ez az álom volt kibogozva és leírva – hihetetlennek tűnhet, de tényleg így történt. Tehát látszik, hogy abszolút sikerült egymásra hangolódnunk, de persze azért azt is kérdezte, hogy milyen dolgokat szeretnénk érinteni a dalokban.
Zozi: Néhány számot ál-angol mankóénekkel kapott meg, hogy legyen egy kis segítsége a tagolásban, emellett pár szöveget én is összehoztam. Utóbbiak mind angol nyelvűek, és érdekes, hogy ezeknek a Péter által írt magyar párja teljesen különbözik az enyéimtől, egyáltalán nem fordítás. Így aztán a két lemez valóban eltér pár ponton.
Fizikai formátumban meg fognak jelenni?
Anesz: A Mavanama című lemez ingyenesen letölthető lesz az oldalunkról, az angol nyelvű talán megjelenik Dust néven, ha sikerül hozzá kiadót találnunk.
Zozi: Szeretnénk kiküldeni minél több helyre és nagyon kíváncsiak vagyunk a visszajelzésekre. Az egésszel nem a haszonszerzés a célunk, hanem egyszerűen csomó tapasztalatra van még szükségünk, amelyekhez a legkönnyebben úgy tudunk hozzájutni, ha a lehető legtöbb hazai és külföldi helyen lehetőséget kapunk a fellépésre. Persze külföldön sem ez a legpopulárisabb zene, de azért jóval szélesebb réteget képes megérinteni..jpg)
Az eddigi dalaitokat fogjátok még játszani, vagy innentől csak az újak alkotják majd a repertoárt?
Anesz: Egy dalt áthoztunk, az Erdőt, ezen kívül viszont nagyjából lezártuk azt a korszakot. Persze szeretjük a régi számokat is, de most az új név, hangszerelés és felállás egy teljesen új helyzetet is teremtett, amelybe már nem annyira férnének bele.
Zozi: Én már nagyon vágytam arra, hogy a jelenlegi gondolkodásunkhoz jobban illő számokat játsszunk. A régiek többségükben még a hagyományos dalszerkezeteket követték, a fejünkben pedig eközben már tök más dolgok jártak, és a kettő nehezen fért össze. Visszatérve még arra, hogy ketten vagyunk: mi csak a magot alkotjuk, a szándékunk az, hogy körülöttünk állandóan cserélődjenek a vendégzenészek. Most például dolgozunk a Márfi Eszter vezette fúvósnégyessel, de simán a következő lemezhez másokat hívunk majd. Szerintem ez az, ami egy zenekart igazán túlélővé tud tenni, illetve tartósan frissen tud tartani.
Anesz: Az ötleteink nem feltétlenül személyekhez kötődnek – bár nyilván barátok is vannak és lesznek a közreműködők között – hanem sokkal inkább a hangszerek válogatják meg, kivel dolgozunk együtt. A stabil pont megmarad, minden mást viszont az aktuális elképzeléseink határoznak meg.
Mikorra lehet szerintetek valami a külföldi karrierből? Megbíztok vele valakit, vagy magatoktól próbáljátok intézni?
Zozi: Ilyesmit még sosem csináltunk, ezért valószínűleg kell majd hozzá némi segítség – például kiadók elérhetőségei – de ezen túl első körben próbálunk magunktól boldogulni. Ha nem sikerül, akkor esetleg keresünk egy promótercéget, de ennek nyilván anyagi vonzatai is lennének.
Anesz: A fő célunk mindenképp az, hogy minél több helyre eljusson az anyag – ha ezerből akár csak két hely összejön, már megérte a dolog.
Az egyik Ausztráliából, a másik Amerikából, és akkor máris nyert ügyetek van.
Közösen: (nevetnek) Igen, utána már csak ki kell tölteni a közte lévő helyeket…
(Az Dust című angol lemez bemutatója december 16-án lesz a Gödörben. Honlap: http://anez.hu, fb-profil itt.)
