Idén nyáron megjelent, Menedék című lemezének kissé megkésett bemutatóját tartotta a Pluto november 11-én a Szeparé bisztróban. Az alkalom több szempontból is különleges volt, elhangzott az album összes dala, és még azok sem jártak rosszul, akik Tom Jones koncertje helyett választották a minőségi kikapcsolódásnak ezt az alternatíváját.
Felvezetésként a fronte
mber Nemes András Bérczesi Róberttel közösen adta elő kettejük nemrégiben alakult együttese, a Biorobot néhány dalát akusztikus változatban. Szerintem ki lehetett volna használni a lehetőséget az egész Biorobot előzenekarként való szereplésére is, azonban így is jó volt hallani a dalokat, Bérczesi pedig láthatólag kimondottan élvezte a szereplést, kettejük közül mindenképpen ő vett részt hangsúlyosabban a produkcióban, mind gitárjáték, mind ének tekintetében. Reméljük, visszatért előadói kedvét koncertlehetőségek is követni fogják.
A Pluto is egyike azoknak az alternatívnak bélyegzett (ez sajnos még mindig inkább negatív, mint pozitív jelző, bár azért az utóbbi időben történt némi elmozdulás) zenekaroknak, akik hiába rendelkeznek összeszokott, koncertképes felállással, illetve több lemeznyi repertoárral, mégis méltatlanul kevés szereplési lehetőséghez jutnak, ezzel egyfajta ördögi kört alkotva, mivel rajongótáboruk is nehezen bővíthető ilyen módon. Bár a Menedék egyöntetűen pozitív kritikákat kapott (még az egyébként szinte mindent lehúzó sajtótermékektől is), a Szilánk című dalhoz pedig videoklip is készült, illetve az MR2 is elkezdte játszani, megnövekedett érdeklődésnek koncertszervezői részről továbbra sincs jele: a mérleg szeptemberben mindössze két fellépés, októberben egy se, és novemberben is ez az 
egyetlen. Amikor azonban lehetőséget kapnak, messzemenőkig élnek vele. A Pluto ugyanis kiváló koncertzenekar: a számok jól szólnak élőben, a szövegek érthetőek és legtöbbször szellemesek is (talán az egyetlen kivétel a számomra kissé erőltetettnek ható hűtő ajtaját kitárom/kölcsönadom a gitárom rímpár), ritmusra pedig jól táncolhatók, vagy legalábbis ugrálni remekül lehet rájuk. Az együttes fő erőssége mégis Nemes András személye, aki az egyik legjobb frontember az ebben a műfajban utazó együttesek mezőnyében. Ő pontosan úgy rocksztár, hogy negatív allűrökben mindez egyáltalán nem mutatkozik meg, azonban hangszeres tudásából illetve színpadi viselkedéséből világosan látszik, megérdemli a jelzőt. Mivel a koncert napja épp Tom Jones Sportaréna-beli fellépésével esett egybe, a Pluto saját koncertjének beharangozásaként kiírta honlapjára (gondolom inkább viccből, mint komolyan): elhangzik majd a Sexbomb című méltán ismert sláger is. A koncerten aztán mindez mintha elfelejtődött volna, mígnem valaki a közönségből (konkrétan én) a vége felé közeledve számon nem kérte. A frontemberi válasz a következő volt: „Igazából a zenekar nagyon nem akarja velem eljátszani, de jól van, akkor elnyomom egyedül.” És így is történt, a zenekar többi tagja levonult, András pedig egy szál gitárral, reflektorfényben állva prezentálta a dalt, a görcsösség legkisebb jele nélkül. Szerintem ez az egészséges önbizalom az, ami az önmag
ukat rockernek nevező magyar zenészek nagy részéből teljesen hiányzik, és ez az, aminek a megléte egy produkciót valóban hitelessé tesz. A Pluto esetében, bár mindegyik tag becsületesen végzi a dolgát, mégis nyilvánvaló, hogy ez az egész a frontemberről szól, ő az együttes lelke, dalszerző-szövegíró-előadó mindenes, a többiek gyakorlatilag session-zenészekként asszisztálnak ehhez a one man project-hez. Mindez pedig teljesen rendben van, egészen addig amíg munkamegosztás nélkül is ötletes, stílusgazdag dalok születnek. Az eddigi eredmény igencsak biztató, már csak az a kérdés, a koncertszervezők mikor ismerik fel az asztalra letett, már most is tekintélyt parancsoló életmű jelentőségét. Én szurkolok.
Honlap, letölthető zenékkel: http://plutozenekar.hu
A fotókért köszönet spamdognak! (szorfdeszka.hu)
