A38-tól a Zeneakadémiáig

Független és maximálisan szubjektív koncertbeszámolók, interjúk, miegymás. Néha egy-egy komolyzenei téma, mindez teljesen rendszertelenül. Ha két hónapig nincs egy poszt se, aztán egy héten belül jön kettő, ne lepődj meg, ez a blog így működik :)

Címkék

30y (5)
(1) a38 (6) abel label (3) acidbenci (1) ajánló (18) akvárium klub (2) alias (1) amen (1) amorf lovagok (1) amorf ördögök (1) amor ördögök (1) andfriends (2) anez (2) annabarbi (1) anselmo crew (1) audio-szelfi (1) aurevoir (1) az zenekar (1) a kutya vacsorája (8) babarci bulcsú (2) backpackers spring festival (1) bad religion (1) bajnoq (3) baksa soós attila (2) balaton (3) balaton és méhes marietta (1) baltazár színház (1) bánkitó (1) bankrupt (1) barba negra music club (1) bardo (1) bartók béla (1) beatles emlékest (1) behavazott plusz minusz (1) bélaműhely (2) belga (1) belvárosi betyárok (1) ben frost (1) bérczesi róbert (7) bever (1) billy idol (1) billy talent (1) biorobot (7) birkaember (1) black out (1) blahalouisiana (2) bob geldof (1) bogaras szuperegyüttes (1) bogoz (1) bohemian betyars (10) boogie mamma (7) bors (6) braindogs (2) brautigam gábor (1) bréma (1) bródy jános (1) budapesti fesztiválzenekar (2) cabaret (1) calcium (1) campus (1) cappuccino (1) carson coma (3) catsandox (1) charlie winston (1) che sudaka (1) circus hungaricus (1) code civil (1) colombre band (16) colorstar (1) col legno (1) compagnie malabar (2) concerto budapest (1) cowbox junkies (1) creep (1) crescendo (3) csaknekedkislány (2) csalamádé fesztivál (1) császári gergely (2) császári pillanatművek (1) csaszi (1) csaszi pillanatművek (1) cseh tamás emlékest (1) cserkúthy balázs (1) csibor (2) csizmazia zsolt (1) csókolom (1) czitrom ádám (1) czk sebő (1) dal (5) dalfutár (2) dalpremier (13) damara (1) dánielfy gergő (1) darvas benedek (2) depeche mode (2) depresszió (1) derültégből (1) dévényi ádám és az átmeneti kabát (1) dióssy ákos (1) diszkrét báj (1) dózsa györgy (1) drastik putto (5) edda (1) efott (1) egyetlen hajléktalan (1) egyszer volt (1) ék (1) eklektika (1) elefánt (8) elevenkert (2) eleven hold (4) emléxel? (1) ep-premier (7) erik sumo band (6) erkel ferenc (1) esti kornél (3) európa kiadó (7) évforduló (2) ezer erdő (1) faith no more (1) fedélzetre (1) fekete jenő (2) fekete város (1) felső tízezer (4) feszteger (1) fesztivál (44) fezen (1) fishing on orfű (17) fleming (1) flogging molly (1) foo fighters (1) fran palermo (1) frenk (4) frozen steak (1) galapagos (1) galaxisok (1) gesztivál (1) geszti péter (1) giulia este otthon marad (1) giuseppe di stefano (1) gm49 (1) gödör (10) gödör kemping (1) gogol bordello (1) gombocz bence (1) goran bregovic (1) gorillaz sound system (1) grabanc (1) grabovski (1) grammnyi lélek (1) grb (1) guns n roses (2) gutting revue (2) gwar (1) gyík zenekar (13) halál orgazmus (8) hamburgerkovács (1) hang-art (1) hangácsi márton (3) hangmás (4) haydamaky (1) hetedik ég (3) hey honey (1) hiperkarma (20) hisztéria (1) hobo (5) hobo blues band (1) hóember (1) hurts (1) húsevő (1) ian siegal (2) illuzio (9) indigó utca (1) innergarden (4) inspector cluzo (1) interjú (97) interjú middlemist red (1) intim torna illegál (26) irie maffia (1) irie rocktrio (1) isten háta mögött (1) ivan & the parazol (1) jamie winchester (1) jimlemon (2) jóindulat (1) jónás vera experiment (1) judas priest (1) juhász tomi vaklárma (3) junkies (6) jurij (2) kafkaz (2) kákettők (2) kaláka (1) kalef (1) kamikaze scotsmen (1) kapolcs (3) kapunyió (1) kardos horváth jános (2) kasabian (1) kaukazus (4) kékszakállú herceg vára (1) kék nyúl hammond band (2) kelet nyugat (1) kéményseprők (1) kenedi (1) kerekdomb (2) kerekes band (1) kettős tamás (2) kettő kettő tánczenekar (1) kézi chopin (4) kickout (1) kilian (1) kiscsillag (10) kísérlet (1) kispál andrás (3) kispál és a borz (16) kiss llaci (3) kistehén (4) klippremier (20) kollarics attila (1) kolorádó (2) kolozsvári magyar napok (1) költészet napja (1) komoly (10) koncert (52) kontraszt (1) kontrolaltr (4) kontrollzé (5) konyharegény (1) korai öröm (2) korinn (2) kórusok éjszakája (1) kosbor (1) kovács kati és a qualitons (2) kowalsky meg a vega (2) központ (1) központi hatalom (1) krea7ív (1) Kronoszinklasztikus Infundibulum (2) kubalibre (9) kultúrfürdő (1) kultur shock (1) kvíz (1) laár andrás (1) la fanfare en pétard (1) lemez (39) lemezpremeir (2) lemezpremiel (1) lemezpremier (18) leningrad (2) lennonádé (1) lensky mob (1) les hurlements d leo (1) le debout sur le zinc (1) lidérc (1) ligeti gyuri álomgyára (1) lista (4) little g weevil (1) live large (1) lóci játszik (1) long play 33 1/3 (1) lovasi andrás (5) lukovich andrás (1) lyapis trubetskoy (1) l a suzi (1) madness (1) madrapur (1) magashegyi underground (7) magic mosquitoz (1) magyar alter mémek (2) magyar császári pillanatművek (1) magyar dal napja (1) magyar rádió szimfonik live (1) magzat (1) malacka és a tahó (2) malomfesztivál (1) malter ego (1) manökken proletarz (8) mantra porno (2) manu chao la ventura (1) marble mist (1) marge (1) maria callas (1) marlboro man (3) maróti dániel (1) maszkura (5) mavanama (1) melodisztik (1) menhely (1) menyhárt jenő (2) mesekaszinó (6) metropolita (1) mezítláb (1) mihalik ábel (4) millenáris (2) mindenkinek igaza van (1) mirtse kori (1) mocsok 1 kölykök (4) mono (1) monostorapáti (1) mordái (1) mörk (1) morrisons (1) motörhead (1) moto magamura (3) müller péter (1) müller péter sziámi (15) mulligan (3) mumford and sons (1) muse (1) művészetek palotája (8) művészetek völgye (9) muzsik és volkova (1) my bloody valentine (1) n&sk (1) negyvenkettő (1) nemereszt (4) nemes andrás (1) nemjuci (1) nesze zen (1) nevem senki (2) nick cave (1) nils (3) no seatbeltz (3) nunki bay starship (3) nyereményjáték (11) óbudai kulturális (1) omega (1) ónodi eszter open pub (1) opera (7) ördögkatlan (1) óriás (2) örvényeshegy piknik (1) osonó poszáták (1) óvodakert (2) paganza (3) pajor tamás (1) palya bea (2) pál utcai fiúk (10) panírozott barikák (3) papp lászló sportaréna (1) parov stelar band (1) paso (2) penis attack (1) péterfy bori & love band (2) peter bjorn & john (1) péter dávid (1) peter ogi (2) petruska andrás (11) picsába az űrhajókkal (1) piramis (1) plastic heaven (1) platon karataev (3) pluto (14) podlovics péter (2) ponyvalegény (1) porondszínház (1) premier (2) presszó tangó libidó (6) psycho mutants (1) public image limited (1) püspöki péter (2) puszi (2) quimby (13) r33 (2) rackajam (2) ráday kupola (1) rájátszás (1) raklap (1) random trip (2) redred (1) red hot chili peppers (1) renée (1) révész sándor (3) riccardo chailly (1) ricsárdgír (5) rigoletto (1) ripoff raskolnikov (1) rocklitera (1) roots & routes (1) rotfront (2) rühös foxi (1) run over dogs (2) sajnarana (1) sajnosbatár (1) sajnos batár (1) scorpions (1) scout niblett (1) shima (1) shortbus circus (1) simple resistance (1) siniak (1) ska cubano (1) ska p (2) skyhős (1) soerii & poolek (3) sonar (1) sorbonne sexual (1) spaceshit (1) staff benda bilili (2) stereomilk (4) stikli (1) stukker (2) sweet jane (1) sz4p (1) szabad az á (2) szabó balázs (1) szabó balázs bandája (8) szabó benedek és a galaxisok (5) szalonna és bandája (1) szeder (4) szegedi marci (2) szekeres andrás (5) szeparé (3) szesztay dávid (1) sziget (15) szilárd (2) szimpla kert (1) szívbemarkoló (1) szűcs krisztián (1) tai chi teacher (12) takáts eszter (3) takáts eszter beat band (1) take it easy hospital (1) taliándörögd (5) tango with me (1) tankcsapda (1) taxi (1) therapy? (1) the arbat (1) the bits (1) the carbonfools (2) the gomb (1) the hives (1) the kilimanjaro darjkazz ensemble (1) the rolling stones (2) the stripped (1) the twist (1) tintás barnes (1) titanic filmfesztivál (1) tommy emmanuel (1) tom waits (1) törzs (3) tosca (1) tóth bálint (1) totoro (1) tövisházi ambrus (1) toy dolls (1) tükezoo (1) tündértantra (1) tű fokán (3) tv manci (2) ubikfarm (3) újrh (1) üllői úti fuck (1) umami fétis (2) uriah heep (1) űrlénykirály (3) utcazenész (2) vadszamarak (1) váray lászló (4) varga livius (1) vasárnapi gyerekek (3) velőrózsák (2) velőrózsák zenekar (6) verdi (1) verőköltő (3) veszprémi utcazene (2) vhk (1) világveleje (3) világveleje nyár (2) virtuózok (1) vodku (1) volt (4) wakachuka (7) wasabi kht (1) yellow spots (7) zaják és társa (3) zakopower (1) zarathustra (1) zeneakadémia (1) zeropozitive (1) zoo (1) zselenszky (7) Címkefelhő

Összesített beszámolók 1. rész: A Rackajam, az Intim Torna Illegál és az Illuzio koncertje

2010.02.15. 22:22 - L. D.

Címkék: koncert illuzio rackajam morrisons szabad az á intim torna illegál szimpla kert

Az eddigi gyakorlatom az volt, hogy leginkább a valamilyen szempontból különleges koncertekről írtam, nagyobb terjedelemben: lemezbemutató, visszatérés, stb. Mivel azonban ilyenekre nem kerül sor minden héten, mostantól effajta jelzőkkel nem bíró programokat is sorra veszek időről-időre, alkalmanként hármat-négyet. Mostani alkalommal a Szimpla Kert, a Morrisons Opera és a Szabad az Á… egy-egy fellépője a kiválasztott.

   Ferenczi György zenekarát, a Rackajam-et Apáti Ádámon keresztül ismertem meg, akinek a Paganza mellett ez a másik együttese. Ha egy szóval kéne jellemezni stílusukat, az minden bizonnyal a népzene lenne. Ezt támasztja alá a felállás is,

amelyet - bár ez nem mindig volt így - csupa akusztikus hangszer alkot: kürt, szájharmonika, melodika, akusztikus gitár, mandolin, illetve a dobot helyettesítő, hifi-hangszóróhoz hasonlító cajón. Adott tehát az alaphelyzet egy szokványos népzenei együtteshez, közelebbről megvizsgálva azonban közel sem ilyen egyszerű a helyzet. A csapat repertoárjának jelentős részét ugyanis megzenésített versek alkotják, ám az "ortodox" feldolgozásokhoz képest sokkal elrugaszkodottabb módon. A képletet leginkább a Zuboly által meghonosított recepthez tudnám hasonlítani: vegyél egy ismert szöveget (legyen az akár népdal vagy vers), add elő szokatlan hangszereléssel, és mosd össze egy-egy ismert slágerből vett részlettel. Itt is pont ez a helyzet, így fordulhat elő, hogy Petőfi Ki vagyok én? Nem mondom meg kezdetű költeményének két versszaka közt hirtelen Fatboy Slim, illetve Bob Marley egy-egy sorával találjuk szembe magunkat. Ady Endre Fekete zongorája pedig depresszív alaphangulatával teljesen ellentétes, vidám dallamot kap, virtuóz hegedűszólammal kiegészítve.

Nyilván nem kevesen vannak olyanok, akik ennek hallatán felhördülnének, mondván micsoda dolog így beletiporni évszázados irodalmi örökségünkbe. Nekem azonban az a véleményem, hogy manapság minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy az új generációkból minél szélesebb rétegekhez eljusson ez az örökség. Ha pedig ilyen köntösben többen fogékonyak rá, akkor nincs semmi probléma. Annak pedig hogy ez a helyzet, legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy az MR2 is felkarolta a csapatot: szerepelnek a játszási repertoárban, illetve az Akusztik című műsorban is felléptek. A fentiekhez kapcsolódóan meg kell jegyeznem, hogy a klasszikus értelemben vett versfeldolgozások között is akad jó pár kedvencem - lásd pl. a Hobo Blues Band számos József Attila-megzenésítését -, azonban ezúttal külön örömömre szolgált a felfedezés, hogy mindezt ennyire máshogy is lehet. Mindehhez pedig hozzájön Ferenczi György személye, aki remek frontember: amellett hogy énekel, hegedűn és szájharmonikán is játszik, hangterjedelme pedig egészen bámulatos. Nagyon jól áll neki ez a stílus, nagyrészt ennek köszönhető, hogy - holott a "hej babám, kisangyalom" jellegű szövegeket előadó csapatok jelentős hányadára ez igaz - a Rackajam zenéje egyáltalán nem mondható modorosnak. (Honlap: http://www.rackajam.hu)


   Második koncertjét adta a teljesítményét tekintve több szempontból is rekordvárományosnak tűnő Intim Torna Illegál a Morrisons Operában. Tudni kell, hogy repertoárjuk a szűk három héttel ezelőtti bemutatkozó fellépés óta legalább négy újabb szerzeménnyel bővült – bár ha belegondolok, esélyes hogy többel is, az egyik szám ugyanis a „most egy viszonylag új dal jön: ez mai” kísérőszöveggel lett felkonferálva. Igaz, a velük készített interjúm során is kimutatott óriási lelkesedésük okán kevés kétely merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy mindehhez megfelelő színvonal is társul, azért kicsit aggódtam. Valóban lehetséges bő egy hónap alatt egy teljes lemezanyagra elegendő dalt összehozni a semmiből, mindezt úgy, hogy egyetlen rosszul sikerült se legyen a sorban? Ilyesmire eddig egyszerűen nem láttam példát - fokozott érdeklődéssel vártam hát február 10-ét. Még egy adalék a munkatempó jellemzésére:

a csapat már rögzítette első dalát, a Hipnotizőr király című slágergyanús szerzeményt, ez azon melegében be is került az MR2 repertoárjába, emellett pedig a szintén frissen beindult honlapjukon is elérhetővé tették. Hamarosan klipforgatás is várható. Hát, ennyit az örökbecsű „mindent lehet, csak akarni kell” mondás igazolására.

A Morrisons-t, mint koncerthelyszínt sohasem kedveltem. Nyilván nagyrészt az ingyenes belépés, illetve talán a hely úgynevezett trendi mivolta játszik szerepet abban, hogy az esetek legnagyobb részében rengetegen vannak. Ehhez járul a közönségtér szűk keresztmetszete, tehát összességében lépni nem lehet. Ezúttal kicsit jobb volt a helyzet, valószínűleg azért, mert a Morrisons Operában csak a közelmúltban indultak be az élő fellépések, illetve alapból kevesebben járnak ide, mint a Honvéd utcai nagytestvérbe. Ezen kívül az együttes mozgósító ereje sem olyan nagy még, mint mondjuk egy Bëlgának vagy egy Irie Maffiának, ezért volt csak bő félház. Utóbbi tényt azonban célszerű az ellenkező oldalról is megvizsgálni: ugyanis ez a bő félház is száz feletti nézőt jelentett, ami több mint tisztességes látogatottság egy néhány hete létező együttes második fellépése esetén.

A felállással kapcsolatban még egy előítélet volt bennem, amit egyébként mindig megfogalmazok, ahányszor egy zenekarnak külön dobosa és ütőhangszerese van. Ez utóbbi szerepkör nálam mindig előhoz egyfajta feleslegesség-érzetet, mondván mi szükség két emberre, akik ugyanolyan kategóriájú ritmushangszereken játszanak. Tudom, tipikus laikus hozzáállás, de ettől függetlenül ismerek együtteseket, akiknek az esetében ez igenis megmutatkozik. Jelen esetben egyáltalán nincs így: Nádasdi Janó egyrészt tekintélyt parancsoló hangszerarzenállal rendelkezik (konga mellett bongo, kolompok, csörgődob, és még számos egyéb), másrészt a dalok többségében vokálozik is, illetve színpadi jelenléte is az előadás szerves részét képezi. Ezen kívül Gálos Ádám dobolási stílusa a szokásosnál jóval karakteresebb, agresszívabb, így ketten jó ellenpontot alkotnak.

Mivel a tagok is lezárták pályafutásuknak azt a részét, jelen írást lehetőleg minél kevésbé szeretném a Kistehén zenekar stílusával való összehasonlításra kihegyezni. Azonban teljesen ki se hagyhatom, néhány közös pontra mindenképpen ki kell térnem. Az első ilyen már a koncert kezdetén szembetűnik, ugyanis megmaradt a felvezetőintro. Jó döntés volt megtartani, a hangulatfokozásban remek szerepe van, amikor pedig a tetőponton egyből belecsapnak az első dalba, az egészen zseniális. Ez a szám (Ha neked így a jó) szintén sok hasonlóságot mutat az előző együttes dolgaival: szövegvilágára éppúgy a mantraszerűen ismételgetett egysoros refrén a jellemző. Utóbbi egyébként több másik dalban (Test vagyok, Hipnotizőr király, Kedvenc mindenem, Vágjál lyukat a kádba) is megjelenik, és részemről először némi aggodalomra adott okot, nem ez-e a felturbózott alkotói folyamatok magyarázata. Azonban hamar kiderült hogy nem, mivel a refrének közti szövegrészek jóval komplexebbek, ráadásul az esetek többségében összefüggő egészet alkotnak. Nagyrészt hiányzik a vicces/idióta (hozzáállás kérdése) vonal is – lásd: Feri elvitte a kabátom / ezért ő már nem a barátom, és hasonlók. Amúgy ez engem nem zavart különösebben, mivel a dalok egészében nézve jók – értsd: tempósak, táncolhatóak, magával ragadóak – voltak. Ez pedig az Intim Torna Illegál esetében sincs másképp, komoly fejtörést okozva nekem, hogy sikerült ennyi idő alatt mindezt megalkotni. Ezek a srácok tényleg tudnak valamit, hogy ösztönösen képesek ilyen teljesítményre. A jövőjük ennek tudatában biztosítottnak látszik, mind klubokban, mind fesztivál(nagy)színpadokon, sőt akár tovább is – külföldi turné, ilyesmik. Talán az egyetlen dolog, amit negatívumként felróhatok, az a közönséggel való kommunikáció majdnem teljes hiánya: az egész koncert alatt alig volt összekötőszöveg a számok között, az esetek legnagyobb részében amint az egyiknek vége lett, egyből kezdték a következőt. Ha ezen változtatnak – hiába ítélik el sokan az ódákat zengő pozitív kritikákat –, csak jót tudok majd róluk írni. (Honlap: http://intimtornaillegal.hu, videók itt)


   Még ugyanaznap este, de szerencsére kis időbeli eltéréssel került sor az Illuzio zenekar koncertjére a Szabad az Á-ban. Erről a helyről tudni kell, hogy örököse a ’90-es évek kultikus szórakozóhelyének, a Tilos az Á-nak, melyet az utóbbi években Frank Zappa fellépésének emlékére Zappa Caffénak hívtak, és pár hónapja kapta meg a nagy elődre emlékeztető újabb elnevezését. Sajnos nem tudhatom, az eredeti berendezés hogy nézett ki, mivel akkoriban még túl fiatal voltam afféle hívságokhoz, mint underground együttesek koncertjeire járás, azonban a hely mostani hangulata igencsak kedvemre való. Gyakorlatilag teaházihoz hasonló környezet fogadja a belépőt, szőnyegekkel, babzsákokkal, matracokkal. Az egyetlen probléma ezzel, hogy egy-egy lendületesebb produkció alkalmával igen nehéz ülve maradni, azonban ezt is meg lehet oldani, ha a közönség néhány lelkes tagja csak azért is feláll, és közvetlenül a színpad előtt ugrálva mutat követendő példát a többieknek.

Az Illuziót a Zöld Pardon 2008-as tehetségkutatója után ismertem meg, ahol különdíjasok lettek. Azóta kedvenceim közé tartoznak, és igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy élőben lássam őket. Stílusukat a sokszor meglepő jellemzéseket közlő Pesti Est a következőképp írja le: „szimatszatyros alternatív indierock bölcsész-szakos hallgatóknak”. Nos, a szimatszatyrosról nemigen tudok véleményt mondani, viszont az biztos, hogy nem indierockról van szó. Egyrészt a hangzásvilág teljesen egyedi, semmilyen angolszász klisé nincs benne, másrészt pedig a – kizárólag magyar nyelvű – szövegek is mentesek a fenti stílusban utazó bandák elcsépelt közhelyeitől (tisztelet a kivételnek). A zeneszerző-szövegíró frontembert, Huszti Gergőt polgári foglalkozása is az irodalomhoz köti, nem meglepő hát, hogy zenei munkásságában is jelentős szerepet kapnak a metaforák, szokatlan jelzős szerkezetek, és hasonlók. Tempóra nézve is rendkívül változatos a repertoár, ugyanúgy akadnak gyors, pörgős-zúzós rakkenroll darabok, mint lassú, melankolikus, magas érzelmi töltéssel rendelkező szerzemények. Főleg az utóbbiakra épül a néhány hónappal ezelőtt indult Illuzio Kisszoba kezdeményezés, ami akusztikus koncerteket takar a Hunnia mozi kávézójában, Huszti Gergő mellett a billentyűs, Murányi Norbert részvételével. Ezeknek is, és a zenekaros szerepléseknek is külön hangulata van, mindegyik más okokból szerethető. Utóbbinál kiemelném a csapat másik meghatározó egyéniségét, Lukács Balázs gitárost, akinek teljesen egyedi színpadi mozgáskultúrája valahol félúton helyezkedik el Kispál András előre-hátra, illetve Bérczesi Robi jobbra-balra dülöngéléséhez képest.

Állandó elem a koncerteken a közönségénekeltetés: a Kicsikém című dal ismertségében kiemelkedik a többi közül – mondhatnánk, ez a csapat slágere –, ezt pedig ki is használják, az ilyenkor kieszközölt félhomállyal együtt igazán különleges hangulatot teremtve. Mellesleg a fülbemászó dallam és szöveg valóban adja is magát. Hogy aztán ez lesz-e az a szerzemény, amelynek köszönhetően az Illuzio nevét az erre fogékony rajongók nagyobb tömegei is megismerik, egyelőre nem dőlt el – az esély mindenesetre megvan rá. (Honlap: http://illuzio.net, néhány videó itt)

A bejegyzés trackback címe:

https://ldkritika.blog.hu/api/trackback/id/tr901762162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sitrep 2010.02.16. 23:52:33

"színpadi mozgáskultúrája valahol félúton helyezkedik el Kispál András előre-hátra, illetve Bérczesi Robi jobbra-balra dülöngéléséhez képest."
Ez akkor azt jelenti, hogy egy helyben áll, vagy esetleg fel-le ugrál? :)

Szerintem, mint minden hasonló agyonjátszott a slágernél általában a zenekarok, a Kicsikémnél is azért énekeltetik a közönséget, mert ők már annnnnnyira unják.. de lehet rosszul látom.

L. D. · http://LDkritika.blog.hu 2010.02.17. 09:57:17

@Sitrep: Talán inkább átlósan mozog... De nehéz megfogalmazni, videókon jól látszik.

Énszerintem annyira azért még nem unják a Kicsikémet, elvégre olyan sok koncertjük nincsen, hogy agyonjátszottnak lehessen mondani (alapból kábé minden repertoáron szereplő dalukat eljátsszák mindig). Inkább csak kihasználják, hogy ismertségében kiemelkedik a többi közül.

Sitrep 2010.02.17. 18:37:39

De azért ez a legrégebb óta játszott számuk, az első inkarnációja még valamikor 2005-re tehető talán. Azóta az egész repertoár lecserélődött már nem is egyszer, de ez még mindig él.

Sitrep 2010.02.17. 20:46:16

@L. D.: De azért ez a szám már elég régóta van a repertoárjukban, első inkarnációjá már talán 2005-re tehető, s míg ezt még mindig játsszák, a többi szám már rég lecserélődött a koncertprogramban, nem is egyszer.


süti beállítások módosítása