A Mocsok 1 Kölykök zenekarról először tavaly decemberben, Galla Miklós koncertje kapcsán írtam: nagyrészt ők töltik be ugyanis az újjáalakult GM49-ben a kísérő zenészek szerepkörét. Bár ezt az együttműködést jó poénnak tartják, igyekeznek minél élesebben elválasztani a csapat fő irányvonalától. A négy tagot – Csekő Ádám (gitár), Demeter Zozi (basszusgitár), Molnár Kristóf (dob), Pulius Tamás (ének, billentyű) – többek között arról kérdeztem, mit takar ez pontosan, mit kell tudni nemrégiben elkészült első lemezükről, illetve milyen útját-módját látják közönségük bővítésének.
Ádi: Igazából leginkább poprock, bár rocknak túl poppos, popnak meg túl rockos. Az is probléma, hogy ez a jelző idehaza elég pejoratívnak számít, sokan a gagyi szinonimájaként tekintenek rá.
Tomi: A fő koncepció az volt, hogy olyan dalok szülessenek, amiket akár egy szál gitárral, tábortűz mellett is el lehet énekelni. A dal a váz, a hangszerelés meg olyan, ami nekünk épp tetszik. Valamikor rockos, máskor kic
sit diszkóba hajló, és még sorolhatnám. A lemez is eléggé váltakozó benyomásokat kelthet a hallgatóban: van teljesen pimasz, már-már punkos, nagyon zúzós darab, és van egy szál zongorával eljátszott, bizonyos nézőpontból már-már csöpögősnek mondható szám. Szóval eléggé tág az egész.
Tomi: Az igazat megvallva minket még nagyon kevesen ismernek. Azok az emberek járnak Mocsok 1 Kölykök koncertre, akik valamelyikünk előző, vagy ezzel párhuzamos zenekarának rajongótáborából szivárogtak át. Vannak olyanok is, akik kifejezetten ezt az együttest szeretik, de a toborzásban sokat segített az, hogy melyikünk hol zenélt ezelőtt. Mi még most gyűjtjük a közönségünket, egyelőre abban a stádiumban vagyunk, hogy egy A38-at például nem tudnánk megtölteni, de kisebb klubokat igen. Próbálunk minden helyszínen jó bulikat tartani, hogy a közönség szájról-szájra vigye a hírünket, és így minden alkalommal egyre többen legyenek. Ezen az úton haladva mondjuk egy év múlva talán már az A38 sem lesz elérhetetlen. Ehhez persze szükség van egy nagyon jó menedzsmentre, illetve arra is, hogy minél gyakrabban nyomják a rádiók a zenénket. Az utóbbi tekintetében remélhetőleg rövidesen várható előrelépés, az új lemezt több helyre is elküldtük.
Meséljetek kicsit az új lemezről: hogy készült, mik az előzményei, milyen dalokat tartalmaz?
Tomi: 11 dal található rajta, ez nagyjából az utóbbi két év termése. Mint minden zenekar esetében – legalábbis az általam ismertek közül –, nálunk is a szövegek megírása vette el a legtöbb időt.
Zozi: Na igen, ez az egyik oldala a dolognak, de más részről
meg amikor ott voltunk a stúdióban, és az volt, hogy holnap ezt meg ezt a számot fel kell énekelni, de még nincsen rá szöveg, akkor egyből gyorsabban ment a dolog.
Tomi: Valóban, a zenék általában kifejezetten hamar megszületnek, mert nagyon egy húron pendülünk ilyen téren. Ha megakadunk valamiben, egyikünk biztos mindig felhoz egy mentő ötletet. Aztán kint állunk utána a próbaterem előtt, hogy „na, már megint a legjobb számunkat írtuk meg, kamu angollal”… Utána nagyon sokáig így is játsszuk, aztán amint közeleg valamilyen határidő, hirtelen begyorsulnak a dolgok. Nemrégiben például nyertünk PANKKK-támogatást április elsejei határidővel, és február elején úgy vonultunk stúdióba, hogy öt számra nem volt meg a szöveg. Akkor aztán tartottunk néhány intenzív, pálinkázással összekötött ötletelést, és a végére sikerült összehoznunk. Az utóbbi három hónapban gyakorlatilag több számot raktunk össze, mint azelőtt másfél éve…
A Galla művészúrral való együttműködéseteknek mi a története?
Tomi: Abban Ádi nincs benne, egy másik Ádámmal helyettesítettük. (Nagy Ádám a Roy&Ádám zenekarból – L.D.) Egy nagyon jó barátunk és segítőnk, Fehér Csilla hívott fel minket múlt nyáron, hogy Galla Miklós szeretne újra koncertezni, pont egy miénkhez hasonló felállású zenekarra lenne szüksége, és esetleg vállalnánk-e. Mi pedig hárman igent mondtunk rá, egyfajta poénnak fogva fel az egészet.
Mennyiben különbözik ez a normál zenekari munkától?
Tomi: Neki elég határozott elképzelései vannak arról, mit szeretne. A zenei szabadságunk ebből kifolyólag elég szűk. Ami megszületett az ő fejében, az úgy van, hiába mondjuk esetleg, hogy mi lenne ha ezt vagy azt kicsit másképp játszanánk. De hát ő egy színpadi ember, ez az egész produkció úgy is épül fel, hogy a stand-up részeket váltják a zenei betétek, és az egész tulajdonképpen rá van kihegyezve. Ilyen szempontból mi gyakorlatilag session-zenészek vagyunk, de ettől függetlenül vicces dolog, az időnkbe is belefér, szóval miért ne csinálnánk?
Azt elképzelhetőnek tartjátok, hogy a jövőben ez a felállás népszerűségében felülmúlja az alap zenekart? Például az MR2 akusztik műsorba is meghívást kapott már a Galla-féle produkció.
Tomi: Én ezt minél kevésbé szeretném összemosni a Mocsok 1 Kölykökkel, mert azért elég sok mindenben különbözik a kettő. Utóbbit azért mindannyian komolyabban is vesszük.
Zozi: Teljesen más úton jár a kettő, nem lehet minket összevetni egy olyan emberrel, akinek már 30 éves színpadi múltja van, és benne van a köztudatban a 80-as évek közepe óta…
Tomi: A mi esetünkben egy induló zenekarról van szó, ezért se nagyon lehet a kettőt egy lapon említeni. Ezen kívül a GM49 koncertek sokkal inkább kabaré-jellegűek, a Mocsok 1 Kölykök pedig egy rockzenekar, lehet rá ugrálni, énekelni a szövegeket, illetve minden ilyesmi.
Ketten közületek – Tomi, Zozi – több zenekarban is játszotok, van-e felállított fontossági sorrendetek ebben a tekintetben?
Tomi: Én a Belmondóban játszom emellett. Nagyon szeretem, tök jól megértjük egymást a többi taggal. Mivel viszont a Mocsok 1 Kölykök nekem bizonyos szempontból saját gyermekem, például én írom a szövegeket is, nyilván jobban magaménak érzem. Egyébként ez a szerzői oldal mind a négyünk részéről jobban érvényesül a Mocsok 1 Kölykök esetében, mint az egyéb zenekarainknál. A Belmondóban például Zoli írja a szöveget meg a zenét is, és bár várja az ötleteket, azért úgy gondolom, ez jobban én vagyok. El is mondtam nekik, hogy ha hosszabb távon esetleg majd választani kell a kettő közül, mert a Mocsok 1 Kölykök annyira kinövi magát, akkor számomra nem lesz kérdéses a döntés. Zozinál más a helyzet, ő egy nagyon sokrétű zenész, és ahhoz hogy egyben legyen, szüksége van egy ilyen meg egy olyan zenekarra is. Sokkal tágabb zenei keretben mozog, amibe éppúgy belefér a Magashegyi Underground vagy az AZ stílusa, mint az általunk képviselt. Valószínűleg ugyanolyan szinten is vannak ezek a szemében, valahogy úgy, mint mikor egy anyát megkérdezel, melyik gyerekét szereti jobban.
Más együttesek közül kikkel vagytok szorosabb kapcsolatban, tehát kik a haverzenekaraitok?
Tomi: A Belmondo a fentiekből adódóan abszolút, a Supernem is, aztán Mester Tamás és zenekara, az Irie Maffia Rocktrio… Ők mind régi barátok, de állandóan köttetnek új ismeretségek is, mindannyian régóta benne vagyunk a hazai zenei életben, úgyhogy ebből kifolyólag elég sok mindenkit ismerünk.
Az elején említettétek, hogy sokféle hatás ér benneteket. Tudnátok kicsit konkretizálni, kik azok akiket példaképnek tekintetek, vagy akik befolyásolnak benneteket az alkotói folyamatok során?
Zozi: Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom például a Red Hot Chili Pepperst – bár ez pont nem hallatszik annyira. Egyébként hármunknak – Kristófot kivéve – már ezelőtt is volt egy zenekarunk, a '90-es évek derekán Kecskeméten, ami leginkább a funky-diszkó kategóriába tartozott. Mellesleg előbb kezdtük el ezt a stílust játszani, mint a Back II Black. Ebből is látszik, mennyi hatás ért bennünket az idők során.
Kristóf: Ez most remek alkalom, hogy elmeséljek egy témába vágó sztorit. Egy kecskeméti stúdióban rögzítettük a lemezünket, és a stúdiósnak egyik alkalommal el kellett mennie hangosítani egy koncertet. Ez egy Kalapács-koncert volt, és elhívott minket is, hogy ne legyen egyedül. Elmentünk vele, olyan előzetes elképzelésekkel, hogy biztos végigröhögjük az egészet. Ehhez képest úgy játszottak, hogy leégették a hajunkat. Minden ki volt találva, semmit sem bíztak a véletlenre, szóval le a kalappal. El is gondolkodtam rajta, hogy csináltatok egy Kalapács-tetkót a hátamra… Szóval ilyen hatások is érnek bennünket.
Mik a terveitek a közeljövőben, nyári fesztiválfellépések, közönség bővítése, illetve ehhez hasonlók terén?
Tomi: A fesztiválok közül néhány lehetőség még nyitva áll, a szervezőnk nagyon munkálkodik, hogy minél több helyre benyomjon minket. Én személy szerint a Szigeten nagyon szeretnék ott lenni, ami nagy eséllyel így is lesz, csak az nem biztos, hogy játszani is fogok… Emellett vannak szabadtéri szórakozóhelyek, ezek közül is biztos be tudunk férni egy-kettőbe.
Ádi: Az internet adta lehetőségeket is jó lenne minél nagyobb mértékben kihasználni, gondolok itt elsősorban a különböző közösségi portálokra. Pénz híján ez a legjobb eszköz a zenekar népszerűsítésére.
Tomi: A közeljövőben forgatunk majd egy klipet, szintén PANKKK-támogatásból. Ezt is lehet majd tolni, emellett pedig a rádiókon keresztül vezet a legegyszerűbb út az ismertség felé. Remélhetőleg egy páran elkezdik majd játszani, ez pedig – legyenek akár vidékiek, akár budapestiek – biztosan sokat javít majd a helyzetünkön.
Ádi: A gerillahadjárat mindig elég nehéz feladat, ezért is lenne jó, ha marketing szempontjából valaki szervezetten mögé állna a zenekarnak. Egyébként volt egy-két hét, amikor úgy tűnt, hogy ez megvalósul: a Neo rádió indulásakor kifejezetten sokat játszotta a számainkat. Aztán ennek sajnos hamar vége lett, de talán lesz még folytatása. Majd elválik…
(Fotók: Havas Eszter - honlap: http://m1k.hu - Videók itt)
