A járvány második évében koncertezni ugyan nem lehetett számottevően többet, mint tavaly, új megjelenésekben viszont ezúttal sem volt hiány. A legjobb magyar dalok a második részben következnek majd, a lemezek közül pedig az alábbi cikkben gyűjtöttem össze a szerintem toplistás tizenkettőt. Szokás szerint mindenhová linkeltem meghallgatási lehetőséget, és akinél készült, ott saját interjút. A kifejtéseknél a Magyar Narancsba írt lemezkritikáimra is támaszkodtam.
Abel Label: Nothing Matters
Mihalik Ábel a három évvel ezelőtti indulás óta minden évben kiadott egy nagylemezt Abel Label nevű 
szólóprojektjével, idén ráadásul kettőt is. A Nothing Matters szeptemberben jelent meg, a 70-es évek progresszív rockjának stílusában készült, az egészet egyben játszották fel, metronóm nélkül. Érdekesség, hogy most először vett részt a koncerteken is hallható zenekar a stúdiózásban, így voltaképpen ez nem is annyira szólólemez. A 10 dal egyik fele instrumentális, a másik pedig angol nyelvű, Ábel mellett Galambos Péter és a gitáros Lee Olivér hangját is hallhatjuk. Bár kifejezetten slágeresnek vagy fülbemászónak nem mondható (a legjobban talán még a címadó dalra illik a jelző), zeneileg a 2019-es Blues Overthought mellett ez az album áll a legközelebb hozzám a szerteágazó Abel Label-életműből. (Meghallgatható ITT, bővebben a dalokról ITT.)
Aron Andras & The Black Circle Orchestra: Changes
A ColorStarból és a Budapest Bárból ismert Keleti András mellett Áron András a másik magyar zenész, akinek két
projektje jobban nem is különbözhetne egymástól: a metált játszó Lazarvsban (korábban Apey & the Pea) sokszor inkább hörög, mint énekel, Apey néven viszont country-, folk- és bluesdalokat ad elő akusztikus gitárral és szájharmonikával kísérve. Utóbbit eddig egyedül csinálta, idén azonban zenekart szervezett maga köré The Black Circle Orchestra néven, a Blahalouisiana, a Qualitons és a The Pontiac tagjaiból. Már ebben a felállásban rögzítették a Changes című lemezt, és ez a lehető legjobb fejlemény, ami a szólóprojekttel történhetett. A dob és a basszus rengeteget tesz hozzá a hangzáshoz, valamint Schoblocher Barbara vokálszólamai is színesítik az összképet. Erre mondják, hogy hiánypótló. (Meghallgatható ITT.)
Barkóczi Noémi: Dolgom volt
Az animátorként is dolgozó dalszerző-énekesnő egy hosszabb alkotói válság után jelentkezett új albummal. A 
2017-es Linóleum EP-hez képest újdonság, hogy a hegedű kikerült a képből, viszont most először megjelent az elektromos gitár, ami egészen új színt hozott be az eddig tisztán akusztikus hangzásvilág mellé. A lemez a két szélsőség között egyensúlyoz, akad olyan szám, például a Szópárbaj, ami hangulatában teljesen a korábbiakat idézi, a Belső udvart viszont a dinamikus gitár és dob az eddigi legerősebb húzású dallá teszi. A szövegek terén is érződik az önazonosságra törekvés, a nyitódalt például a terhességi teszt eredménye miatti aggódás ihlette, de kapunk olyan sort is, hogy „az ember nem más, mint szargyártó gép”. Vannak ugyanakkor olyan ártatlan, játékosabb szerzemények is, mint a gyerekkori emléket megidéző Szombat, vagy a Zugló, amit egy szakítás utáni költözés ihletett. A fő védjegy viszont továbbra is Noémi összetéveszthetetlen, álomszerű énekhangja, ami első hallásra kiemeli őt a hazai underground-alternatív mezőnyből. (Meghallgatható ITT.)
Bohemian Betyars: Gubancos
A Bohemian Betyars a járvány előtt az egyik legaktívabban koncertező zenekar volt, az elmúlt két év azonban őket
is padlóra küldte. A tagok többek között biciklis futárként vagy pénzügyesként igyekeztek túlélni, de közben azért dolgoztak negyedik nagylemezükön is, ami négy évvel követte a 2017-es Csavargót, bár néhány single-t azért azóta is kiadtak. A Gubancos a tavaly tavaszi karantén idején, egy kis zalai faluba elvonulva készült, a szövegek ezúttal talán borongósabbak lettek, amit az album címe is szimbolizál. Saját bevallásuk szerint a mögöttünk hagyott időszakra is jól illik, elég sok nehézséggel kellett szembenézniük a vírustól függetlenül is. A 10 dal szinte mindegyike pörgős koncertsláger, érdekesség, hogy egy Villon- (Ellentétek balladája) és egy Janus Pannonius-feldolgozás (Élet és Hírnév) is szerepel köztük. Bónuszként pedig egy Parno Graszttal közös élő felvételt is kapunk, ez adja talán legjobban vissza az élő bulik hangulatát. (Meghallgatható ITT.)
Én meg az Ének: Napidalok
Müller Péter Sziámi a páratlan Napidal Sziámival projekt keretében egy teljes évig mindennap közzétett egy 
dalvázlatot, amire bárki beküldhette a saját kidolgozott verzióját. Közel kétszázan tettek így, de az egyik legszorosabb együttműködés Bérczesi Róberttel alakult ki, akivel azóta már a 60. közös dalon is túl vannak. Ezek közül választottak ki tizenkettőt, amelyeket Péter 70. születésnapjára időzítve lemezen is kiadtak. A Napidalok egy éven belül a második album, amit Bérczesi az Én meg az Ének alteregója alatt jelentet meg, de sokkal emlékezetesebb lett, mint a tavalyi Karanténlemez, amely nemcsak a kevésbé mély szövegek, hanem a fúvósokkal és hegedűvel poposított hangzás miatt is lefelé lóg ki az életműből. Ezúttal viszont újra letisztult rock n’rollt kapunk, az akusztikus alapokat Kis Tibor Sztivi gitárszólói dobják fel, és még a gépi dob miatt sincsen hiányérzete az embernek. A Sziámi-szövegek pedig a lehető legjobb helyre kerültek ezzel a zenei körítéssel. (Meghallgatható ITT, interjú ITT.)
Ivan & The Parazol: Budai Pop
A 11 éve alakult zenekarnak eddig csak néhány magyar nyelvű dala volt, de a Ha megnyitod a szíved és a Jól áll nekem az élet népszerűsége is borítékolta, hogy előbb-utóbb jobban el fognak mozdulni ebbe az irányba. Idén jött
el a pillanat, hogy egy teljes albumot szenteljenek az anyanyelvüknek. A szövegeket Vitáris Iván énekes és Balla Máté gitáros jegyzi, sokszor soronként rakták össze őket, a végeredmény mégis koherens. A Budai Pop a címéhez méltóan kevésbé karcos, mint a korábbi lemezek, érződik rajta, hogy a rock mellett számos más műfajból merítettek. Modernebb szintihangzásokkal is kísérleteztek, a Van aki úgy szeret például teljesen billentyűközpontú dal, amire eddig nemigen volt példa. A végeredmény egy minden eddiginél fülbemászóbb anyag lett, még ha a fentebb említettekhez, vagy épp a Take My Handhez fogható sláger ezúttal nem is került rá. Azért viszont nagy kár, hogy Iván csak néhányszor (például a Mik ezek a hangok refrénjében és talán még a Mást vártamban) engedi ki igazán a hangját, pedig ez a Parazol egyik legnagyobb erőssége. (Meghallgatható ITT.)
Konyha: 5
Szepesi Mátyás zenekara számára A Dal 2019-es kiadása hozta meg az országos ismertséget: Százszor 
visszajátszott című számuk azóta önálló életre kelt és már a 12,5 millió lejátszást is meghaladta. Bár ezt azóta még csak megközelíteni se tudták, így is jó néhány fülbemászó slágerrel álltak elő. Ötödik lemezük saját bevallásuk szerint a számmisztika és az időutazás jegyében született: az első öt dal öt évtizedet fog át zeneileg, a ‘70-es évek funkjától (San Francisco) a ‘80-as évek szinti-szőnyegen táncoló szomorú-diszkóján és a ‘90-es évek elektronikájával kacérkodó rockzenéjén keresztül jut el a mai, modern popzenéig. A Kikövet című szám különösen erős lett, közreműködik benne a főként billentyűsként ismert Szebényi Dániel, aki nem először bizonyítja be, hogy énekesként is érdemes számolni vele. Az album második felében a megjelenést megelőző másfél év során már kiadott dalok szerepelnek (Napjaink lapjai, Még csak szavak, Mindig idebent, Mire vársz?), ezek bármelyikének is helye lehetne az országos rádiók rotációjában. (Meghallgatható ITT.)
Mayberian Sanskülotts: Rekult II.
Ez a lemez eredetileg tavaly jelent volna meg egy dupla album másik feleként, de a járvány miatt akkor végül csak 
a Rekult I-et adták ki, ami a zenekar korai duó korszakának újravett dalait tartalmazta. Önmagában kevéssé volt létjogosultsága, ezzel együtt viszont már azt is jobban lehet értékelni. A Rekult II-nek pedig külön is helye van az év legjobbjai között, mivel ez mutatja meg legjobban, hol tart most az azóta hatfősre bővült tagságú zenekar. A hangzás – Dorozsmai Gergő gitáros-producer érdeme – ezúttal is hibátlan lett, még inkább így érezhetjük akkor, ha meghallgatjuk a dalok eredeti, recsegős kazettás magnón felvett, gyakorlatilag élvezhetetlen változatát. Tizenegy szám került fel a lemezre, ezek között több olyan van, amelyeket az évek során már játszottak zenekari felállásban, de végleges formájukat most nyerték el, és olyanok is akadnak, amiket már rég elfelejtettek. Meghallgatható ITT.)
Ónodi Eszter & the Open Pub: Amikor összegyűrtük az eget
Ónodi Esztert a tavaly tavaszi karantén idején kereste meg Kirschner Péter, hogy készítsenek egy közös dalt, ami 
annyira jól sikerült, hogy zenekart alapítottak. Az őszi újabb lezárás pedig arra is lehetőséget adott, hogy összerakjanak egy nem kevesebb, mint 15 számos lemezanyagot. A szövegek felét Karafiáth Orsolya jegyzi, emellett Egressy Zoltán, Vető János és Högenwarth Richárd egy-egy versét is megzenésítették, két teljes dalt pedig Szabó Balázstól vettek át (ezek közül főleg a Maradjunk mára viseli magán Balázs stílusjegyeit, még a hangját is könnyen oda lehet képzelni, miközben hallgatjuk). Egy Bródy- és egy Trabant-feldolgozás is került az albumra, ezeket szintén jó érzékkel választották ki, tökéletesen passzolnak Eszter előadói stílusához. Hangulatában egyfajta bárzenei elegancia jellemzi a lemezt, basszusgitár helyett elektromos nagybőgőt használnak, a gitársávoknál pedig jóval hangsúlyosabbak a zongoraszólamok. Különleges színfolt, nemcsak Eszter rajongóinak érdemes meghallgatni. (Meghallgatható ITT, bővebben a lemezről ITT.)
Pluto: Dob 69
Az év legelső napján adták ki a Pluto hatodik albumát, ami ráadásul majdnem 8 év kihagyás után követte az
előzőt. A lemezt a hangmérnök-producer Szabó Balázs Zalánnak ajánlották, aki hosszú betegség után tavaly novemberben halt meg, így a megjelenést sajnos már nem érhette meg. A cím is az ő belvárosi lakására utal, ahol a munkálatok nagy része zajlott a járvány első hullámának idején. A Dob 69 sokszínű anyag lett, vannak rajta eredetileg a Biorobotnak szánt dalok is, zeneileg pedig lendületes rock n’ roll (Megmaradsz, Neonfényes mennyország, Védtelen rét), hip-hopos groove Zaják Péter rapbetétjével (Takaró), kocsmapunkosra hangszerelt orosz dalfeldolgozás (Az ember és a macska), sőt még evangélikus vallási ének is, a végén minikórussal. Ráadásul ezen a lemezen hallható utoljára Martinkó Tamás gitározása és Dudás Zsombor dobolása, azóta mindketten elhagyták a zenekart. (Meghallgatható ITT.)
Szalai Anna és Dorozsmai Gergő: Senki nem beszél
A Mambo Rumble 22 éves énekesnője tavaly nyáron indította el szólóprojektjét, amelyben egészen más arcát 
mutatja: punkos kiabálás helyett minimalista hangszerelésű, életunt és kiábrándult balladákat énekel erős népzenei áthallással. Társa ebben fentebb már emlegetett Dorozsmai Gergő, aki ezúttal zongoristaként hallható, és kifejezetten élvezetes a játéka. Gitár csupán egyetlen számban van (Szökés a nyugdíjasházból), de ezt a laza jazzes téma és a szürreális szöveg egyből a lemez egyik legjobbjává teszi. Hasonlóan erős a nyitódal is (Feri és a lányok), amelyben Kollár-Klemencz László vendégszerepel – nála tökéletesebb duettpartnert el sem tudnék képzelni ehhez a stílushoz. Az igazi csúcspont viszont a 20:07, aminél jobban nehezen lehetne összefoglalni a kijárási tilalom által keretezett előző tél nihilista hangulatát. Alapvetően a zenekaros felállások híve vagyok, ebben az esetben viszont egyáltalán nem hiányzik a többi hangszer, pont jól szól így, ahogy van. (Meghallgatható ITT.)
Szesztay Dávid: Iderejtem a ház kulcsát
A Kiscsillagban is játszó multiinstrumentalista zenész első szólóalbuma 2018 végén jelent meg Dalok bentre címmel, majd tavaly májusban követte a három számos Határtalan EP. Utóbbi leginkább a nyugtató hatású,
repetitív zongora- és énektémái miatt szerethető, ami a második nagylemeznek is erőssége: egyszerűen jól esik hallgatni, stresszoldásra is kitűnően alkalmas. Az EP irányvonalát – visszafogott, halk kezdés után egyre hangosabb és intenzívebb folytatással jutunk el a katartikus csúcspontig – legjobban a hatpercesnél is hosszabbra nyújtott Újhold viszi tovább. Hasonlóan indul a Nagyvad is, ez azonban mégis kilóg a sorból, mivel a második versszak után kifejezetten zaklatottá válik. Még elektronikus hatások is kerültek bele, ráerősítve a szövegben megjelenő üldözöttség-érzetre. Dobminták helyett ezúttal is élő dobot használtak – Klausz Ádám szólaltatja meg, az összes többi hangszeren Szesztay játszik –, ez rengeteget lendített az összképen, sokkal dinamikusabb így a hangzás. (Meghallgatható ITT.)
