Az újjáalakult hiperkarma június 18-án tartja visszatérő koncertjét, de frontembere addig se tétlenkedik: emléxel? címmel feldolgozáslemezt készített, amelyen a rá nagy hatást gyakorolt előadók szerzeményeit játssza el saját stílusában. A felhozatal igen széles: a múlt század ’30-as éveitől egészen a Kispál és a Borzig terjed. A 21 számos albumot a megjelenés előtt egyedül itt lehet meghallgatni, a kiadó kérésére mindössze két napig, tehát valóban exkluzív jellegű bemutatóról van szó. Kiegészítésként Robi mesél először az egész projektről általánosságban, majd pedig az egyes dalokról külön-külön, kitérve többek között arra, miért választotta őket és milyen személyes élményei fűződnek hozzájuk.

Ennek a lemeznek az ötlete már 4-5 éve érlelődött bennem. Összegyűjtöttem hozzá körülbelül 40 magyar dalt, amelyeket aztán a saját képemre formáltam: úgy alakítottam át a szerkezetüket és a tempójukat, hogy előadva olyanok legyenek, mint a saját számaim. Végül kiválasztottam közülük 21-et, ezeket sikerült lemezre rögzíteni most áprilisban, egyhónapos kemény munkával. Így jött létre az emléxel? című album, a projekt fedőneve pedig Én meg az Ének lett, amit már évekkel ezelőtt is használtam az egy szál gitáros fellépéseim jelölésére. Eredetileg Elfelejtett dalok lett volna az alcím, de végül mégsem emellett döntöttem, mert nem igaz mindegyikre a lemezre került számok közül. Az eredetiekhez képest a legtöbb dal rövidebb lett, a teljes anyag nagyjából negyven perces.

Az egészhez egyébként Johnny Cash egy hasonló albuma adta az alapötletet, amelyet a halála előtt néhány hónappal jelentetett meg, és tartalmilag teljesen vegyesfelvágott volt: Beatles-től Depeche Mode-ig minden szerepelt rajta. Mindegyiket egy szál gitárral játszotta fel, minimális hangszereléssel. Először nekem is ez volt a tervem, de aztán ahogy alakultak a dalok, fokozatosan rájöttem, hogy csak kell alá valamilyen ritmusszekció. Egyrészt úgy éreztem, hogy nincs akkora kisugárzásom, hogy egyedül el tudjam vinni ezeket a dalokat a hátamon, másrészt negyven percig egy szál gitáros pengetést és éneklést hallgatni talán még a nagymamám számára is unalmas lett volna – pedig elsősorban a családomnak készítettem ezt a lemezt. Így aztán a hiperkarma többi tagját kértem fel a közreműködésre, illetve számos vendégzenész is felbukkan az egyes dalokban. A technikásabb vokálszólamokat Andriel énekli, aki egyben a lemez hangmérnöke és producere is volt.

A hivatalos megjelenéssel egybekötött lemezbemutató koncert május 30-án lesz a Gödörben, teljes zenekarral és vendégekkel. Bemelegítésként a Panírozott Barikákkal is színpadra állunk. Ez egy minden szempontból különleges alkalom lesz, utána a közeli jövőben nem tervezünk további fellépéseket ezzel az anyaggal. A szólókoncertjeimen persze ezt követően is maradnak a repertoárban, mert nagyon szeretem őket és sokat tanultam belőlük – ha mást nem, számomra új akkordokat – de a zenekarral jelenleg elsődleges prioritást élveznek a hiperkarma-koncertek, illetve a harmadik lemez elkészítése.

Megáll az idő

Ezt választottam nyitódalnak, mert úgy gondolom, hogy jól passzol a lemez címéhez. Eredetileg Hollós Ilona énekli, és azt hiszem, valamikor az ’50-es évek környékén születhetett. Én viszont először nem az ő előadásában hallottam, hanem Gothár Péter hasonló című filmjének betétdalaként – itt az egyik kocsmai jelenetben egy szintetizátoros játszotta, viszonylag gagyi zenei alapokkal. Valahogy megfogott ennek a romantikája, úgyhogy rákerestem az eredetire, ezután pedig megkértem jó barátomat, Sztivit (aki a hiperkarma gitárosa, illetve gitártanár is egyben), hogy segítsen leszedni nekem az akkordjait. A lényeg, hogy ez a dal engem mindig a Megáll az időre fog emlékeztetni, ami szerintem a valaha készült egyik legjobb magyar film. Vendégművészként Nemes Zoltán zongorázik, illetve Lőrincz György szaxofonozik.

Szállodák pálmafák

A Trabant együttes dala. Mikor először meghallottam, rögtön azt gondoltam, hogy ez egy olyan szám, ami sokkal jobban szóló hangszerelést érdemelne. Annak idején ugyanis a zenekarnak nem volt lehetősége stúdióban rögzíteni (mint ahogy egyik szerzeményüket sem), ezért ha jól tudom, Víg Mihály lakásán vették fel egy négysávos magnó segítségével. Megdöbbentem azon, hogy mennyire jó dal, fénykorában mégsem figyelt oda rá senki, a Trabantot pedig nem engedték be a profi hangstúdiókba. Én az egészet felgyorsítottam, a szöveg utolsó sorát lehagytam, amúgy viszont csak minimális mértékben változtattam rajta. A fő különbség inkább abban áll, hogy elvittem egy jól felszerelt stúdióba, mert ennyit szerintem mindenképp megérdemel. Remélem, hogy az eredeti előadók és szerzők tetszését is elnyeri majd.

Álmodom

Bródy János dala, az életművében viszonylag új, talán 1994-es. Volt egy Van Gogh kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ennek a megnyitójára szerveztek egy egy szál gitáros estet, amelyre Jánost és engem is meghívtak fellépőnek. Mindenkinek egy dalt kellett előadni, én is eljátszottam valami őrületet – akkor még nem igazán voltam magamnál –, utánam pedig János következett ezzel a számmal. Ott hallottam először, azelőtt csak egyetlen lemezét ismertem tüzetesebben, az 1980-as Hungarian Blues-t. Ez a dal rögtön megtetszett, úgyhogy utána még sokszor meghallgattam. Van hozzá egy remek videoklip is, ami azt hiszem, a dolgozószobájában játszódik. Elkezdtem leszedegetni az akkordokat, egy ponton nem boldogultam vele, ekkor felhívtam őt és elmagyarázta. Ezen a dalon elég sokat változtattam: a tempóján kicsit gyorsítottam, írtam hozzá egy gitárszólót, illetve egy vonósnégyes-szólamot is, ami végül füttyszóló formájában került feljátszásra. Anyukámnak ez a kedvence a lemezről.

A szavak eltalálnak

A Szerelem második vérig című film egyik betétdala. Nagyon szeretem ezt a filmet, először még Komlón láttam az ottani moziban. Mindkét rész betétdalai egytől egyig nagyszerűek, a Szerelem első vérig című szám például minden idők egyik legszebb szerelmes dala szerintem. Azt is megtanultam, de valahogy úgy éreztem, hogy nem tudom hitelesen előadni, ezért inkább egy másikat választottam a filmzenei cd-ről. Az eredeti címe Ne higgy nekem, de ez nem tetszett, így inkább A szavak eltalálnak lett belőle – a youtube-on fellelhető egyik verziót nevezték el így, onnan vettem. Egy-két szót átírtam a szövegben, például giccses képeslapból kincses képeslap lett, gyermekek helyett gyertek most, illetve te légy a sírom helyett legyél a sírom. Az egyik Biorobot-szám ennek a dalnak a refrénjével kezdődik, csak úgy finom utalásféle képpen, hogy koszorús költőt idézzek. Azt hiszem, ezzel a feldolgozással nem sikerült überelni az eredetit – ha valaki mindkettőt meghallgatja, valószínűleg jobban fog tetszeni neki az. Először duettnek terveztem Natival, de sajnos ő a felvételek idején épp az Óperentzia zenekarral stúdiózott, így nem tudott beugrani. Emiatt végül magammal éneklek duettet, mivel hogy az eredeti is az (Gombóc és Bery Ari duettje).

Várj míg felkel majd a nap

A koncepcióm az volt, hogy a 21 dalból 4 mindenképp rövid, alig félperces legyen, egyfajta átkötést adva. Egyenlően osztottam el őket: ötödikként, tizedikként, tizenötödikként, illetve tizenkilencedikként kerülnek sorra. Ez az első közülük, egy V’Motorock szám záró része. Maga a dal nagyszerű, de szintén olyan volumenű, hogy nem tudnám hitelesen előadni – Rózsit azért nehéz lenne utolérni. Így csak a záródallamát emeltem ki 30 másodpercben, a lemez címére reflektálva (emléxel-e, mi ez?).

Jelvény nélkül

Ez egy Kispál és a Borz szám, a Tökéletes helyettes című első demójukon szerepelt, illetve azt hiszem, hogy az Ül című sorlemezükre is feltették bonus track-nek, de alapvetően egy viszonylag ismeretlen dal. Befeleztem a tempóját, tettem bele egy hegedűszólamot (Gazda Bence játssza), a szövegen csak minimális mértékben változtattam. Mikor már a lemez elkészülte után azon gondolkodtam, miért is csinálom ezt az egészet, akkor találtam ki, hogy tulajdonképpen a lemezen szereplő alkotók múltbéli énje üzen a jelenlegi önmagának, általam. Például a Jelvény nélkül esetében az akkori Lovasi üzen a mostaninak, hogy „nem írok semmit magamra”.

Vidám dal

Egy kevésbé ismert Bonanza Banzai szerzemény. A dalszerkezetet alaposan átdolgoztam, eredetileg egy lassú, már-már gyászos hangvételű szám, én viszont sokkal tempósabbra vettem. Így négypercesből másfél perces lett, a szövegéhez nem nyúltam. Ez is az előbb említett üzengetésre példa: a múltbéli én, nevezetesen Kovács Ákos üzen jelenlegi önmagának.

Használt dal

A Bizottság együttes szerzeménye. Annak idején A.E. (Albert Einstein) Bizottság néven adhatták csak ki, mert a bizottság szó akkoriban még teljesen más tartalommal bírt, így nem kaptak engedélyt a használatára. Most viszont, mikor ef Zámbó Istvánt megkérdeztem, hogyan kerüljön fel a zenekar neve a lemezre, azt válaszolta, legyen Bizottság. Őt egyébként vendégművésznek is meghívtam, két hatalmas orgonaszólót nyom le a dalban.

Eső előtt eső után

Ez, úgy emlékszem, egy 1991-es dal, Zorán az eredeti előadója, a szerzői pedig Gerendás Péter és Dusán. Nagyon lassú ballada, de én teljesen felgyorsítottam. A szövegén nem változtattam, viszont írtam hozzá két szólót. Személyes élményként annyit tudnék hozzáfűzni, hogy az egyik komlói jó barátom állandóan ezt a számot játszotta. Az ő előadásában hallottam először, így leginkább a gimnáziumi éveket, a közös balatoni utcazenéléseket, illetve más hasonló emlékeket idéz fel bennem.

Az idő urai

Ez a második szösszenet, egyperces instrumentális átkötés. Andriellel elvokálozzuk ennek a magyar–francia koprodukcióban készült 1982-es rajzfilmnek a végefőcím-zenéjét. Aki látta, biztosan az a véleménye, hogy ez egy félelmetes rajzfilm. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, rám nagyon nagy hatással volt.

Lövölde tér

Kern András dala, anyukám másik kedvence. Még gyerekkoromból emlékszem a Kern-bakelitlemezre, amit nagyon sokszor meghallgattunk, főleg ezt a számot. A tempóján gyorsítottam, mert az eredetit kicsit lassúnak éreztem, így négypercesből kétperces lett. A végére beillesztettem egy gitárszólót, illetve Andrielnek van egy nagyon szép vokálszólama. Nekem is ez az egyik kedvencem az összes dal közül, abszolút a gyerekkoromhoz köt. Eredeti szerzője egyébként Másik János, szövegét pedig Kern András és Horváth Attila írták.

Szél hozott szél visz el

Ez egy Judy Fisher (vagyis Halász Judit) nóta, zenéjét Bródy János írta, Szabó Lőrinc versére. Az eredetije is másfél perces, én szintén hasonló hosszúságúra vettem. Szvingesítettem rajta kicsit, Andrielnek itt is van egy szép vokálszólama, emellett pedig Szűcs Krisztián Qka trombitál, illetve Korb Attila pozanozik a középrészben.

Csak egy este

Európa Kiadó szerzemény. Sokáig gondolkodtam, melyik dalt tegyem tőlük a lemezre, mert valamelyiket mindenképp akartam. Végül egy olyan szám mellett döntöttem, ami nem Menyhárt Jenőhöz, hanem a basszusgitáros Kiss Lacihoz fűződik. Ő talán négy-öt dalt írt a zenekar története során, ez az egyik. Azért esett rá a választásom, mert nagyon jó a szövege, talán a legjobb a lemezre került összes szám közül. Eredetileg ötperces, én kétpercesre vettem vissza. Amúgy nem sokat változtattam rajta, a refrént kicsit dallamosabbá tettem.

Faképnél történő hagyás

Eredetileg a Z’zi Labor dala. A középrészében van egy reppelés, amit én kivettem, ennyivel rövidebb lett. A Panírozott Barikákból Bencze Alma és Haragonics Sári énekelnek nekem válaszvokált, Pribojszki Mátyás pedig egy fergeteges szájharmonika-szólóval ajándékozott meg ebben a dalban, ami igazán jól sikerült.

Futrinka utca

Gyerekkorom egyik fekete-fehér bábfilmje. Azokra az időkre emlékeztet, amikor még falun laktunk (hatéves koromig), és emlékszem, az ABC-t Ágas-bogas Centrumnak hívták. Nagyon szomorú, melankolikus főcímzenéje van, Bergendy István szerzeménye. Ebből emeltem ki egy félperces szösszenetet, harmadik átkötésként.

Nagyvárosi farkas

Talán ez a kakukktojás a lemezen – a Beatrice zenekar csöveshimnusza, Nagy Feró szövegével és Lugossy László zenéjével. Eredetileg iszonyú metálban, hatalmas elánnal van előadva, ezt én kicsit visszafogottabbra vettem, hogy csak a refrénben robbanjon ki igazán, de torzítót a lemez egészéhez hasonlóan itt se használtam. Feró az eredetiben elég keményen odanyomja a szöveget, én viszont inkább történetmesélősen mondom el („egyszer volt, hol nem volt, a külvárosi tengeren is túl…”), ettől kicsit más színezetet nyert. A dal szövegében valahol magamra ismerek, akár rólam is szólhatna.

Pirosmadár

Ez volt az első szám, ami megnyitotta számomra a kaput a magyar dalok felé. Sok személyes emlék köt hozzá, egy nagyon kedves barátom kedvence volt, és a temetésén is eljátszottam. Először egy Másik János koncerten hallottam a Gödörben és annyira belemászott a fülembe a dallama, hogy utána akárhányszor találkoztam Jánossal, mindig ez jutott róla eszembe. Egy idő után meg is kérdeztem tőle, hogy mi ez, és azt válaszolta, hogy a Kex együttes dala Baksa-Soós János szövegével. Ez a zenekar 1969-től ’71-ig volt aktív, utána az akkori rendszer ellehetetlenítette őket, mert enyhén szólva lázadók voltak. Baksa-Soós Berlinbe emigrált, azóta is ott él Január herceg néven. Mikor tavaly kint jártunk az Úton című Biorobot-dal klipforgatásának apropóján, meglátogattuk őt és engedélyt kértünk a feldolgozásra. Azt felelte erre, hogy „ha titeket még érdekel ez a fiatalkori szösszenetem, csak nyugodtan”. Gazda Bence hegedül ebben a dalban, a szövegét változatlanul hagytam, a tempóján gyorsítottam egy keveset, Ádám pedig egy tamokra épülő dobkíséretet tett alá. Kicsit indiánosra vettük.

Minden csak komédia

Egy színész, Ajtay Andor által előadott dal, talán a ’30-as-’40-es évek környékéről. Nagyon lassú és szomorú hangulatú, én a változatosság kedvéért felgyorsítottam és lerövidítettem, mintegy kiemelve belőle az esszenciáját. A dalszerkezet összeállításában a Barikák segítettek, akikkel egyébként szintén játsszuk a koncertjeinken. Vokáloznak is benne, emellett szaxofon-, trombita- és pozanszólam van még, a fentebb említett vendégművészek előadásában. A szövege nagyon elgondolkodtató – azt hiszem, nincs olyan rapper, aki ennél durvább szöveget tudna írni, bármilyen káromkodást is tenne bele.

Macskafogó

Ez szintén egy szösszenet így a végére, minden idők egyik legjobb rajzfilmjének finálézenéje, amikor a macskák főnöke, Mr. Gatto kijelenti, hogy az egereknek ezennel végük, viszont megjelennek a bőregerek Lusta Dickkel, legyőzik a macskákat és elkezdődik a tánc. Kazuval játszottam fel, utána pedig az egészet felgyorsítottuk, hogy olyan legyen, mintha egerek énekelnék.

Engem nem lehet elfelejteni

Világos volt, hogy ez a szám pont alkalmas egy ilyen című lemez utolsó dalának. Mikes Évához kötődik, pontos évszámot nem tudok mondani, körülbelül a Megáll az idővel lehet egyidős. Persze felgyorsítottam, valamint szintén vannak benne trombita- és pozanszólamok. Nagyon tetszik a vagány szövege, szerintem tökéletes záródal. A Barikákkal is játsszuk.

Mackódal

Mindig az a mániám, hogy a lemezeimre kerüljön egy bonus track, ami elkülönül a többitől, leginkább az előadó tekintetében. Például az első hiperkarma-albumon ilyen az Erdő című szám, amit Szekeres András írt és énekelt. Most is van egy ilyen, aminek az eredeti címe Elszegődnék Budapestre mackónak, de Mackódalként került fel a lemezre. Ez egy gyerekdal, Gálcsiki János az előadója, és ebben a verziójában Maróti Dani barátom énekelte fel. Ő régebben a Műszaki Hiba nevű zenekar frontembere volt, de azóta programszervezésre adta a fejét. Dani mindig is nagyon szerette ezt a dalt, gyakorlatilag ő Mackó. A lemez összes dala közül ennek van a legbonyolultabb akkordmenete: szinte minden szótagra jut egy akkord. Ismét Sztivit hívtam segítségül a megfejtéséhez, de ez volt az egyetlen, amivel ő sem boldogult. Úgyhogy végül 300 forintért letöltötte nekem egy honlapról a kottáját, ezt alapul véve sikerült megtanulnom nagy nehezen. Nyilvánvaló volt, hogy ha rákerül a lemezre, mindenképp Daninak kell énekelnie. Ezzel zárul voltaképpen az album, de ha valaki a végén nem kapcsolja ki egyből a lejátszót, még egy rejtett tracket is hallhat, ami nem más, mint az Elvarázsolt Dollár című Bujtor-film egyik betétdala, a Fúj már a tavaszi szél. Ez a film szintén egy gyerekkori élményem, még Komlón láttam a moziban. Mondjuk most lelőttem a poént, de nem baj – aki végigolvasta a cikket, nyugodtan megtudhatja.

(A május 30-i koncert 1500 forintos belépődíja magában foglalja a lemez sorszámozott és dedikált példányát, úgyhogy emiatt is érdemes lesz elmenni.)