Giuseppe di Stefano egyike volt a XX. század legnagyobb lírai tenor énekeseinek. 1921. július 24-én, a szicíliai Anastasia városában, Catania mellett látta meg a napvilágot, édesanyja szabó, apja pedig varga volt. Első énekóráit a svájci tenortól, Hugues Cuénod-tól vette, majd miután sorkatonaként szolgált az itáliai hadseregben, 1946-ban debütált Reggia Emilia városában Massenet Manon című operájának férfi főszerepével. Egy évvel később szintén Des Grieux-ként meghódította a milánói Scala közönségét is. Ekkora indult di Stefano csodálatos karrierje.

1948-ban lépett fel előszőr a Metropolitanben, a Rigoletto mantovai hercegét énekelve. Ezt követően rendszeres vendége volt a New York-i dalszínháznak.

Egy 1950-es élő rádióközvetítés alkalmával Gounod Faust című operájában a címszereplő híres kavatínában a kétvonalas C-hangot előszőr fortéban, majd egészen pianissimóig decrescendálva szólaltatta meg, melyet a Met akkori igazgatója, Sir Rudolf Bing, az általa valaha hallott legszebb emberi hangnak titulált.

Di Stefano máig tartó népszerűsége tehetsége mellett nagy számú CD-felvételeinek is köszönhető. 1953-ban az EMI a leghíresebb olasz operák felvételeihez Maria Callas partnerének választották, ezáltal biztosították számára a kvázi halhatatlanságot. Ezek az '53 és '57 között készült felvételek máig a legjobbak közt vannak.

1973-től egy éven keresztül újra Callassal énekelt, az énekesnő utolsó fellépésein, elképesztő sikerrel. A tenor utolsó operaszerepe a Turandot Altoum császára volt 1992. júliusában.

2008. március 3-án hunyt el itáliai otthonában.

Giuseppe di Stefano szárnyaló, fényes, a magas regiszterben is biztosan csillogó hangja nem véletlenül váltott ki rajongást a kor operalátogatóiból. Bár bizonyos kritikusok szerint a technikája nem volt tökéletes, ezt ellensúlyozta magával ragadó egyénisége és gyönyörű hangszíne. Az operairodalom legnagyobb lírai-, illetve spinto tenorszerepeit mind elénekelte: Nemorino, Don José, Cavaradossi, Rodolfo, Kalaf, Alfredo, Des Grieux, Manrico, Turiddu, Canio, Edgardo, és a sort még hosszasan lehetne folytatni. Ezek nagyrészéről készült felvétel, tehát mindenki számára adott a lehetőség, hogy megismerkedjen az előző század egyik legnagyobb művészegyéniségével.

(A cikk eredetileg az operavilag.hu oldalon jelent meg.)