A kiskunhalasi származású, de egy ideje már Pécsen élő Kollarics Attila zenészcsaládba született: édesanyja, Bácsalmási Gabriella aktív résztvevője Müller Péter Sziámi Napidal Sziámival projektjének, aminek keretében gyerekeivel és férjével közösen is megmutatta már tehetségét. Attila pedig amellett, hogy évekig játszott a jelenleg szünetelő Pi Therapy nevű zenekarban, Anna nevű húgával is alapított egy duót Totoro néven, első daluk premierje szintén itt volt néhány hónapja. A fentieken túl szólókarrierjét is építgeti, ennek lenyomata a most debütáló instrumentális szerzemény, aminek születéséről ő maga mesélt.
„Az elmúlt időszak sok mindent felgyorsított, sok mindenre ráébresztett. Elsősorban arra, hogy a dolgok, lehetőségek, idők végesek. Ami van, azt meg kell írni, el kell játszani, ki kell adni. Hosszú érlelődés eredményeként jelent meg a második szóló szerzeményem, ami a portugál óceánparttól a magyar őszig ér. A tavasszal megjelent Dömdödöm után ez a második szóló szerzeményem, de az első olyan, amit rendes stúdióban vettem fel, mégpedig a Studio Lilyben, Kirschner Péter segítségével és masterelésével.
A Totoro zenekari dalszerzés, koncertek mellett az a tervem, hogy időről időre kiadjak egy-egy ilyen, elektronikus elemektől sem visszariadó szerzeményt, amit a saját csatornámra és a webáruházakba fogok feltölteni. Igyekszem mindig klippel együtt publikálni ezeket, mert azt gondolom, hogy a képi világ még egy plusz dimenziót tud adni a dalban megírt sztorinak. Az egyszerűség jegyében – ahogy a korábbi klipjeimet is – telefonnal veszem fel."