Hosszú évek óta szünetelő hagyomány támadt fel idén október 31-én: újjáalakulásával egy időben a hiperkarma zenekar visszavette a Gödör Klub hagyományos halloween-i bulijának házigazdai posztját. Mellesleg négy évvel ezelőtt éppen ezen a napon volt a leállás előtti utolsó koncert, így emiatt is szimbolikus a dátum. A júniusban visszatért csapat szokásosan remek bulit hozott össze, melyhez a csak erre az alkalomra felhelyezett díszletek, illetve a tagok külső megjelenése is nagyban hozzájárult.

A közönség soraiban is lehetett látni jó néhány érdekes arcot: legnagyobb számban a boszorkányok képviseltették magukat, de persze volt több véres hulla, illetve valamilyen furcsa okból kifolyólag még néhány bohócorrot és parókát viselő egyén is. Ők minden bizonnyal az előbbiek áldozatává váltak, mivel az est vége felé már nem találkoztam velük. Szembetűnő volt egyébként, hogy (nyilván a poszt-WestBalkán szellemiség jegyében) mennyire lekorlátozták a beengedhető emberek számát: annak ellenére, hogy elvileg már hetekkel előbb elkelt az összes jegy, módfelett szellős volt a tömeg – különösebb erőfeszítés nélkül előre lehetett jutni bármikor egészen a legelső sorokig.

Az estét a Stereomilk zenekar kezdte, akik szintén különleges fellépésre kerítettek sort: május közepén megjelent aZ című nagylemezük kissé megkésett, de azért még aktuális bemutatóját tartották a kávézószínpadon. A buli bemelegítésnek tökéletes volt, csak sajnos elég rövid: alig egy órát játszottak, ami bár egy előzenekarnál normálisnak számít, a lemezbemutató-jelleget tekintve talán mégis lehetett volna egy kicsit több. Nem is hangzott el az összes dal az albumról, igaz a Zöldhullámot – ami szerintem az egyik legjobb – most először eljátszották élőben. Dicséretet érdemel még a tagok remek arcfestése, illetve vokalistájuk, aki betegsége ellenére is vállalta a szereplést.

Az átvezetésnek szánt zenés-táncos performanszt követően 11 után néhány perccel – a helyhez képest meglepően pontos kezdéssel – lépett színpadra a hiperkarma. Vagy hogy pontosak legyünk, egy csapat zombi kúszott fel a deszkákra megfelelően teátrális zenei aláfestéssel, hogy aztán hangszereiket magukhoz véve, a töklámpásokkal és pókhálóval felturbózott környezetben rockzenészekké lényegüljenek át. A legjobb egyébként kétségkívül az a tök volt, amelyből a zenekar kijáratos logóját faragták ki.

Maga a koncert jó keresztmetszetét adta annak, hová jutott el a zenekar a nyár eleji újrakezdés óta. Egyrészt szembetűnő volt, hogy az új számok immár teljesen legitim szereplői a repertoárnak: a közönség ugyanakkora lelkesedéssel fogadta például a Szerinted?-et felkonferáló bevezető sorokat, mint ahogy a régebbi slágerekre tomboltak. De ugyanez volt a helyzet a Konyharegénnyel és a Látogatókkal, a Pont pedig garantáltan a rádiók játszási listáinak élét ostromolja majd. Annyi biztos, hogy a harmadik lemeznek is bérelt helye lesz a hazai underground legalapvetőbb alkotásai között.

A fentieken túl elhangzott egy teljesen új, még sosem játszott dal is, ami a Vagy-vagy címre hallgat. Szövege klasszikus hiperkarmásan sűrű, első hallásra szinte semmit nem értettem belőle, de Robi felvezetése szerint egyelőre egyébként is félkész állapotban van, úgyhogy minden bizonnyal fog még formálódni. A hangzás tekintetében mellesleg örömmel tapasztaltam, hogy Frenk szólamait egyre jobban ki lehet hallani a dalokból, így mostanra okafogyottá vált a visszatérő koncertről írt beszámolómnak az az állítása, miszerint új szerepkörében eléggé +1 főnek tűnik.

Általánosságban is elmondható, hogy az egész csapat nagyon egyben van: óriási energiákat sugároznak a színpadról, a közönség pedig abszolút vevő ezekre, aminek köszönhetően az első perctől az utolsóig óriási a hangulat a fellépéseken. Remélhetőleg hosszú ideig kitart majd ez a lendület, magában foglalva az új album minél előbbi kiadását is – ez végképp segítene feledésbe meríteni azt az agóniát, ami ha úgy tetszik, egyfajta elhúzódott halloween-i rémálomként vette kezdetét négy éve, mára viszont gyakorlatilag semmi látható jele nem maradt.

(Fotók: Gödör hivatalos – Nyitrai Dávid)