Hosszabb kihagyás után újra itt egy összesített ajánló, amelyből a hazai zenei színtér egyelőre kevésbé ismert, de annál ígéretesebb öt szereplőjét ismerhetitek meg. A stílusbeli felhozatal szokás szerint széles, a világzenétől a stoner rockon át a dallamos popzenéig terjed. Mint mindig, most is azt javaslom, hogy amennyiben valamelyik csapat bemutatkozása felkeltette az érdeklődéseteket, hallgassátok meg a dalaikat, illetve lehetőség szerint nézzétek meg őket élőben is – kivétel nélkül megéri.
Az alig egy éve alakult Fran Palermo zenekar stílusa igazi olvasztótégely – ugyanúgy megtalálhatóak benne balkáni, cigányzenei (lásd Gogol Bordello), reggae, ska motívumok, mint a funky, a kelta punk (pl. Flogging Molly), és még hosszan lehetne sorolni. A csapat sodró lendületű koncertjeinek hamar híre ment, így népszerűségük rohamtempóban emelkedik: júliusban különdíjasok lettek a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, és azóta is minden fellépésükre tömegek járnak. Jelenleg is több koncertdátumuk aktuális, emellett megkezdték első lemezük munkálatait, amely várhatóan január végén jelenik meg, hogy aztán külföldi helyszíneket is magában foglaló turnéra induljanak vele.
(Fb-profil itt, ide kattintva pedig több teljes koncertfelvétel is elérhető.)
A Kamikaze Scotsmen zenekar 2011 nyarán indult útjára három régi barát munkájából. Koncepció nélkül, jammelések során alakult ki a csapat hangzásvilága, melyben egyaránt előfordul a post, pszichedelikus, illetve progresszív rock is. A zenekar élőben minden energiáját kiadja magából, emellett szeret elragaszkodni a spontanitás világába. Debütáló koncertjük november elején volt a Szabad az Á-ban, ami remek hangulatban zajlott és nagy sikert aratott. Legközelebb terveik szerint december végén állnak színpadra két nagyobb bandával, de ez egyelőre még nem hivatalos, csak annyi biztos, hogy az idei évben még várható egy koncert Budapesten. (Kiegészítés: időközben eldőlt az időpont, december 28-án az R33-ban!) A zenekar életében jelenleg a legfontosabb feladat táboruk gyarapítása, emellett 2012 elején egy kislemezt is szeretnének kiadni.
(Fb-profil, két meghallgatható dallal itt.)
A KILIAN zenekar egy négytagú, friss budapesti formáció, melynek zenéjére leginkább a stonerrock, grunge jelzők aggathatók. Főként saját, magyar nyelvű dalokat játszanak, néha Pearl Jam, vagy éppen Down nótákkal kiegészítve. A csapatot az ex-Nils gitáros Jacsó Miklós hozta össze, aki régóta gyűlő dalaihoz keresett megfelelő embereket. Hosszas keresgélés, próbálkozás után a dobos posztra ajánlott Gál Dániellel és egy régi baráttal/zenésztárssal, Bálint Áron basszusgitárossal sikerült megalapítani a KILIAN-t. A banda egy darabig trió felállásban próbált és így is adta első koncertjeit. Részt vettek egy remekül sikerült Queens of the stone age-tribute esten, majd úgy döntöttek, inkább külön énekessel, négyen szeretnék tovább folytatni a zenélést. Ez a kérdés szerencsére alig pár óra le is zárult, mikor egy próba utáni mulatás alatt felmerült György Imre neve. Ő Miki középiskolai osztálytársa és legjobb barátja volt és a többiek is ismerték, így nem kellett túl nagy összeszokás, egyetlen próba után már közösen léptek színpadra. Ezután egy nagyon jó koncert következett: a csapat meghívást kapott a Dürer Kertbe, ahol a nagyteremben tartott „Back to ’91” elnevezésű minifesztiválon léptek fel. Erre az estére minden zenekar 1991-ben megjelent lemezekről játszott, a KILIAN saját dalai mellé a Metallica fekete albumáról és az első Pearl Jam anyagról válogatott össze dalokat. A koncert remekül sikerült, nagyon pozitív visszhangokkal zárult. Néhány hét után stúdióba vonultak, rögzíteni az első kislemezt. A 4 dalt tartalmazó EP Philipp László kezei alatt készült, az Abnormal stúdióban.
(A Bohém Erdő EP meghallgatható a zenekar fb-profilján, illetve letölthető innen.)
A leginkább talán alternatív punkrock kategóriába sorolható, Gyuláról származó Madrapur zenekar 2010 nyarán nyerte el mostani felállását és kezdte meg tevékenységét. Első, 6 számos próbatermi felvételünket ekkor készítették kölcsönkért eszközök segítségével, melynek eredménye a fülszaggató, de őszinte Fehér Eper demó lett. A hidegebb hónapokban vidékről Budapestre helyeződött át a próbák és a klubkoncertek helyszíne, ami motiválóan hatott a zenekarra. Megírt dalaik száma idővel 15-20 közé emelkedett, így közel háromnegyed órás csapatást hallhatott a főleg barátokból és azok barátaiból álló, de folyamatosan bővülő hallgatóság. 2011 nyarán kedvezőbb technikai körülmények között vették fel a Felhők Közt, Sorokban című kislemezünket, amin két már eddig is hallott szám szerepel egy új társaságában.
(Zenehallgatás itt, fb-profil itt.)
A Zoo zenekar 2010 elején alakult egy budapesti luxuspanellakásban. Az alapító trió tagjai Bodó László (gitár), Pirisi László (billentyűs hangszerek) és Szekeres Péter (ének) – utóbbi a Junkies és a Stereomilk frontemerének, Szekeres Andrásnak öccse. Együttműködésük érdekessége abban rejlik, hogy míg Pirisi László több magyar mainstream előadó zenekarában töltött dolgos éveket (Nova Kultúr zenekar, Fenyő Miklós zenekara), addig a másik két tag az underground szcéna különböző formációiban tűnt fel az elmúlt évtizedben (Galapagos, Stereomilk, Hiperkarma). Vagabund neohippiségüket Pirisi László élére vasalt klasszikus zenei műveltsége zabolázza meg, ugyanakkor számára is vonzó kihívást jelentett/jelent ez a regresszív popként aposztrofálható zenei kaland. A trió 3 számos lemezek egymásutáni megjelentetését tervezi, melyekkel a honi zenemédia prominensei és szerkesztői figyelmét reméli felkelteni, illetve fenntartani a jövő év folyamán. … és hogy mit hoz a jövő? „Szabad a gazda!”