A38-tól a Zeneakadémiáig

2003 végén kezdtünk el együtt kísérletezgetni és dalokat rögzíteni. (Ennek eredménye hallható az általunk nulladiknak titulált Close Encounters of the Zero Kind lemezünkön.) Mi igazából nem soroljuk magunkat semmilyen stílusba. Mindenhonnan kilógunk kicsit, de ezzel együtt nagyon sok mindenre rímel is az, amit csinálunk. A rock bulikban mi vagyunk az elektro banda, az elektro bulikban a rockerek, az undergroundban a pop zenekar, a popban pedig az underground. A hangszerelésen és megközelítésen túl, nagyjából ez az eklektika jellemző a hangulatokra is.

Erre nehéz egzakt választ adni. Nagyon sok minden hatott ránk, a Beatlestől napjainkig. Sorolhatnánk, de mi persze nem soroljuk. Soha nem érnénk a végére, mert úgyis eszünkbe jutna még, hogy "ááá meg az is". A lényeg, hogy amit hallasz, az ilyen vagy olyan hatással van rád, még ha akkor rögtön fel sem tűnik.

Még annyira az elején, hogy akkor még R33 volt. Azért jöttünk ide, mert láttunk egy videót az indexen, ami az R33 ról szólt. Akkor megkerestük a srácokat, idejöttünk, bemutatkoztunk egymásnak Leóval, Pernyével és sok más arccal és gyakorlatilag mindegyikőnknek egyértelmű volt, hogy nekünk itt kell próbálnunk és alkotnunk. Ezután volt egy szétválás a hely életében és ebből született a Keleti Blokk és a következő generációs R33 azzal, hogy ők a Vágóhídhoz költöztek. Nagyon fontos nekünk ez a hely, mert gyakorlatilag pillanatok alatt ez vált az elsődleges közegünkké. Rengeteg jó ember, barátaink vannak itt, akik nem mellesleg nagyon jó dolgokat csinálnak. Sokat lehet tanulni és inspirálóan is hatnak emberek és dolgok egymásra. Itt készült a lemezünk is a Metropol Stúdióban, de lényegében nem csak konkrétan a stúdióban, hanem a Blokkban. Itt dolgoztunk rajta, egy részét már itt írtunk, ráadásul egy csomó haverunk erősítője vagy valamilyen hangszere szól a lemezen valamelyik dalban. Ha kellett valami konkrét hang, akkor ha nem volt semmink ami azt tudta volna igazán jól, akkor házon belül valakinek úgyis volt, aki simán kölcsönadta nekünk.

Az első lemezünk a Plan At Earth lassan pont egy éve, hogy megjelent, úgyhogy album szempontjából pont két aktualitás között vagyunk. Tehát dolgozunk a következőn. Az, hogy ez mikor fog megjelenni még nem igazán téma közöttünk, mert végre élvezzük, hogy új dolgokat csinálhatunk. A kreatív folyamatok kellős közepén vagyunk és még remélhetőleg maradunk is egy darabig. Ettől persze még időnként bele-bele mutatunk abba, hogy miken élvezkedünk mostanában. Van egy spaceshit.info néven található weboldalunk, ahol a meghallgathatóak a zenék és egy csomó információ van rólunk, többek között a koncertdátumok is. Ami biztos, hogy április 26-án játszunk az R33-ban a Colorstar és a Grabanc társaságában.

Írjatok pár szót magatokról: mikor alakultatok/mióta zenéltek, melyik stílushoz sorolnátok magatokat?

2010 decemberében volt az első próbánk így hárman, előtte sokat zenéltünk dob-gitár duóban az öcsémmel a salgótarjáni pincénkben. Elég eklektikus zenét csinálunk, amorf dalszerkezetekkel és sűrű szövegekkel, de alapvetően alternatív. Szilveszter mondta, hogy a punkok egyszerű zenét csinálnak, és punk életmódot folytatnak, mi meg egyszerűen élünk, és punk zenét csinálunk. De azért nem is élünk olyan egyszerűen.

Melyik hazai/külföldi előadók voltak rátok leginkább hatással?

Az a jó, hogy mindhárman szeretünk mindenféle zenét, ha az a stílusában jó. Ugyanolyan élvezettel játsszuk el a Killing in the name-et, mint a Riverside motherfucker-t, ha ránk jön az ilyesmi néha próbán... A saját zenei fejlődéstörténetemet tudom leírni, ami nagyrészt egyezik az öcsémével, és többé-kevésbé Szilveszterével is. Mikor alsós voltam, Eminemet, meg Sub Bass Monstert hallgattunk, aztán jött a System of a Down, Korn, Slipknot, az öcsém ekkor még ovis volt, és ilyeneket hallgatott. :) Tankcsapda, Junkies, aztán gimis lettem, Burzsoá Nyugdíjasok, Rancid, Static X, Million Dead (a kedvenc külföldi zenekarom), Nirvana, aztán beütött az alter, Hiperkarma, Kispál és a Borz, 30y. Queens of the Stone Age, Aphex Twin, Justice, és csak gimi után ismertem meg az Isten Háta Mögöttöt. A Mr. Bungle-t már Szilveszter mutatta, hogy hasonló hozzánk, csak radikálisabb. És sok Belgát idézgetünk.

Mikor kerültetek a Blokkba, mit gondoltok az itteni közösségről, mennyi pluszt ad számotokra az, hogy itt próbálhattok?

Fél évig próbáltunk óránként fizetős próbatermekben, aztán kábé másfél éve kerültünk a Blokkba. Inspiráló, hogy itt mindenkinek a zene a legfontosabb, és mindenfelől stúdiózásokról, meg koncertekről szóló beszélgetéseket lehet hallani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.