A pécsi származású, de már négy éve Budapesten élő Takáts Eszter a magyar zenei élet egyik legszínesebb egyénisége. Női gitáros-énekes-dalszerző-szövegíróként eleve párját ritkítja, de szólóestjei mellett számos más projekthez is a nevét adja. Az utóbbi időben főként akusztikus zenekarával hallatott magáról, nemrégiben viszont igazi „hangos” formációt hozott össze Kirschner Péter közreműködésével. Ez lett a Takáts Eszter Beat Band, melynek élén május 30-án lesz az első fellépése az A38 hajón. Ebből az apropóból kérdeztem őt a helyzet újszerűségéről, pályafutásának eddigi alakulásáról, illetve a szerepei között fennálló egyensúlyról.
Az előző kísérleted egy hangos fesztiválzenekar összehozására tavaly történt, ez volt a Müller Péter Sziámival közös Catsandox. Elég nagyratörő tervekkel indultatok, mégis alig pár hónap után befejeztétek a közös munkát. Mi volt ennek az oka?
Leginkább az, hogy nagyon alá kellett volna rendelnem a többi saját projektemet ennek a közös produkciónak. Ezt pedig az akkori helyzetemben nem szerettem volna, mivel úgy éreztem, hogy még nem éltem ki megfelelő mértékben magam ahhoz, hogy bárkinek is „örök hűséget” esküdjek szakmailag. Bár 70-80 százalékban a saját dalaimat vihettem, de az a helyzet, hogy Péter jóval erősebb színpadi karizmával rendelkezik, így sokkal inkább éreztem magam kísérőzenésznek mellette, mint egyenrangú énekesnek. Ezt meg is mondtam neki és nem volt harag köztünk az elválás kapcsán, de nekem azért komoly tanulságot jelentett olyan téren, hogy bár szívesen kooperálok bárkivel, mégis szívesebben vagyok inkább önálló főhős egy produkcióban. Legalábbis egyelőre, hiszen most élem a kiteljesedős időszakomat, ami leginkább arról szól, hogy hányféle különböző irányba tudok elmozdulni zenészként.
Röviden fel tudod sorolni, milyen formációkban vettél részt eddig?
Először volt egy akusztikus bandám, a Pavilon, aztán jött hangos zenekarként a Gumizsuzsi. Ezek pécsiek voltak, majd Budapestre költözésem után ismét lett egy akusztikus, Takáts Eszter és zenekara néven. Ezután következett a Catsandox, ami az eddigi leghangosabb volt, most pedig a Beat Band, ami nagyjából átmenetet képez a halk és hangos spektrumok között. Emellett vannak még az egyszálgitáros szólóestjeim, a templomi koncertjeim, illetve Góbi Rita kortárstánc-művésszel közösen is fel szoktam lépni. Nemrég a Rájátszásban való részvételre is felkérést kaptam, ennek az első koncertje szintén nemsoká lesz. Végül pedig van a Pille projekt, ami tipikus szobazene, számítógépen veszem fel és küldöm tovább az ötleteimet a többieknek, élő fellépést egyáltalán nem tervezünk.
Miben különbözik a Beat Band az eddigiektől?
Nagy könnyebbséget jelent, hogy Kirschner Péter lett gyakorlatilag a zenekar próbavezetője. Ő koordinálja a dolgok többségét, amivel nagyon sok terhet levesz a vállamról, mert így rám gyakorlatilag csak a művészi koncepció alakítása hárul. Ráadásul ő elég karakán személyiség, úgyhogy tényleg komoly munka folyik a próbákon. Az egész egyébként akkor indult, amikor még javában zajlott a Catsandox, de megkértem őt, hogy a templomi koncertjeim által ihletett Elhajol című dalt segítsen rögzíteni stúdióban, mert klipet szeretnék forgatni hozzá. Rábólintott és ennek kapcsán szóba került, hogy akkor már néhány további dalom hangszerelésében is közreműködhetne. Ebből nőtt ki a Hét remény, szeretet című album, ami után már egyenes út vezetett oda, hogy kettőnkön túl további tagok beszervezésével élőben is megszólaltassuk az anyagot.
Korábbi dalaidat is meghangszereltétek, vagy csak az új lemezre koncentráltatok?
Néhány régebbit is belevettünk, főleg azokat, amiket játszottak a rádiók. Ilyen például a Nyári dal, a Drága idő, vagy a Postás, emellett a Catsandox repertoárjából is átmentettünk pár számot. Egyelőre olyan 13-14 darabból áll a repertoárunk, ezekre lehet számítani a bemutatkozó koncerten is, de emellett folyamatosan készülnek az újabb szerzemények.
Számos vendégzenész szerepel a stúdiófelvételeken, élőben is lehet majd hallani őket?
A színpadon most nem lesznek ott, mert nem akartuk ezzel is bonyolítani a dolgot, hiszen eleve új a felállás és a repertoár. Valamint közrejátszott az is, hogy én ezt a nagyobb volumenű koncert dolgot elsütöttem a tavalyi születésnapomon, amit egy kvázi életmű-fellépéssel ünnepeltem az Akváriumban. Ott szinte mindenki jelen volt az eddigi zenésztársaim közül, aki valamiért mégse, az a kivetítőn szerepelt. Ez az egész elég jelentős szervezőmunkát igényelt, amire fél éven belül nem volt még egyszer kapacitásom, de valamikor a jövőben még sor kerülhet rá. Ahogy lemezeket is nagyjából kétévente szeretek megjelentetni, a nagy koncertek között is jobb, ha eltelik bizonyos idő.
Dalszerzés terén mik inspirálnak mostanában?
Az biztos, hogy sokszor kell hozzá egy adott indulati faktor, ami beindít egy kattogást az agyamban és ezt tök jól fel tudja oldani, ha írok róla. Leginkább abból a szempontból fejlődtem, hogy régebben mindig érzelmi válságokról, konfliktusokról írtam – volt belőlük bőven –, mert ezáltal tudtam kijönni belőlük. Olyan volt, mintha csináltam volna magamnak egy ajtót, amin kimentem, majd behúztam magam után és a probléma ezzel megoldódott. Ilyen téren mostanában szerencsére rendben vagyok, így sokkal inkább az egyes emberekkel folytatott kommunikációból, illetve gyakran az álmaimból merítek. A képzeletemet is többször használom, a szövegeim viszont talán kevésbé metaforikusak, jóval direktebbek, mint régen.
A pécsi zenei élettel képben vagy mostanában, ismered az újonnan indult ígéretes csapatokat?
A Punnany-s srácokat nagyon gyakran hallgatom otthon, annál is inkább, hiszen volt zenésztársaimról van szó, így különösen érdekel a sorsuk. A kevésbé befutottak közül is többeket követek, ilyen például a Golestan zenekar, amiben pedig egykori Pavilonos zenészek játszanak és a perzsa népzene van leginkább hatással a stílusukra. Gyakran utaznak ki klipet forgatni a Közel-Keletre és mivel ezt a kultúrát eleve kedvelem, tök jó nézni a videóikat.
Könnyebb érvényesülni itt Budapesten, mint Pécsen volt?
Nagyon más az egész, mivel Pécs egy sokkal kisebb város, így a zenei élet is jóval belterjesebb, mint itt. Gyalog megközelíthető távolságban élsz szinte mindenkitől, akivel szakmai kapcsolatod van, míg Budapesten sokkal nagyobb szervezést igényel összehozni mondjuk egy találkozót. Az viszont komoly előny, hogy többféle dolgot lehet csinálni, de tartozni egy adott körhöz nem olyan egyszerű.
Mik a terveid a következő pár hónapra?
A Beat Banddel jelenleg is zajlik a szervezési fázis, ami biztosnak tűnik, az egy augusztus eleji dátum a Kobuci Kertben. Ha minden jól megy, nyár végén Erdélybe is kijutunk. Ezeken kívül lesz egy-két szólókoncertem, illetve Góbi Ritával is van kilátásban pár közös produkció. Az akusztikus zenekarommal sem álltam le teljesen, velük például a Hegykő fesztiválon játszunk július közepén. A Rájátszásban Karafiáth Orsit kaptam párnak, első fellépésünk június 9-én lesz a Vörösmarty téren – ezt is nagyon várom már, a próbák remekül sikerültek, nagyon inspiráló a dolog. Egyébként az összes fix dátum elérhető a honlapomon, ami szintén mostanában fog megújulni, mert szeretném kicsivel átláthatóbbá tenni annak a sok dolognak a felsorolását, amihez közöm van.
Nem érzed azt, hogy túlzottan felaprózod magad, meg tudod találni az egyensúlyt a projektjeid között?
Szerencsére olyan csak ritkán van, hogy egy napra több különböző jellegű fellépés is jut. Általában úgy alakul, hogy az egyikkel ekkor hívnak, a másikkal meg máskor, így nem okoz nagy nehézséget az átállás. Illetve ezekhez jön még hozzá az, amikor nem színpadon állok, mondjuk a Pillével való alkotás, vagy az egyéb zeneszerzői felkérések. Most például egy filmzenén dolgozom. Összességében mindig van mit csinálnom, sőt még kertészkedésre is jut időm a zene mellett, úgyhogy szerencsésnek mondhatom magam. Annyi bizonyos, hogy az aktív pihenést szeretem, a semmittevés nem az én műfajom.
