A38-tól a Zeneakadémiáig

Hosszú kihagyás után jelentkezett új lemezzel Török-Zselenszky Tamás, az Eleven Hold egykori frontembere, aki az utóbbi időben egy szál gitáros estjeivel koncertezik országszerte. Budapesten régóta stabil és összetartó törzsközönséggel rendelkezik, de immár a vidéki helyszíneken is jellemzőek a visszatérő arcok. A Konstans című album megjelenésének apropóján arról is kérdeztem, láthatjuk-e még zenekarral fellépni, illetve mennyire találta meg a helyét Sopronban, ahová nagyjából egy éve költözött a fővárosból.

Nagyjából három és fél évvel ezelőtt beszéltünk utoljára interjú formájában. Hogy látod a pályafutásod szempontjából az azóta eltelt időszakot?

Rengeteg egyszemélyes estet tartottam, amelyek alkalmával megszólíthattam a kedves egybegyűlteket. Örömmel tapasztalom, hogy a legszebb hölgyek, a legrendesebb urak együtténeklő, koccintó közössége lettünk. Számomra nagyon fontos, hogy ne a falnak énekeljek, hanem értő szemlélők hallgassanak, akik szemében visszatükrözve láthatom az élményt, amit az esteken átélnek. Működik. A „pályafutásomban” nincs ami ennél fontosabb lenne.

Budapesten hosszú ideje megvan a törzsközönséged, az utóbbi időben viszont kimondottan sokat koncertezel más városokban is. Mennyiben különböznek ezek az estek a pestiektől? Vannak ott is állandó arcok?

Bizony, vannak. Alig érzem máshogyan magam más városokban. Talán a hálám intenzívebb, amikor azzal szembesülök valahol, hogy „jé, itt is otthon vagyok” a közönség kedvességének jóvoltából. Amikor az első akkordoknál már hangosabban énekelnek, akkor mosoly, mosoly, mosoly leszek magam is. Budapest persze Budapest. Mit is mondhatnék? Ezerkilencszázhetvennégyoktóbernégyhuszadikkerület. A neve legyen Tamás… foglalkozása csodálkozás.

Régóta nincs hír a Zselenszky zenekarról, pedig korábban beharangoztad, hogy próbáltok egy új felállással. Mi a helyzet ezen a téren?

Úgy kezdődött a szünet, hogy Ákos, az eredeti gitárosunk, családi okokból felfüggesztette egy időre a nálunk szereplését. Akik a posztjára jelentkeztek, feladták. Volt, aki mégsem tudta eljátszani a témákat, pedig azt hitte, tudni fogja… Volt, akinek megbetegedett az édesapja, és azt mondta, mégsem tud egy ilyen időszakban még egy zenekart vállalni. Amikor pedig megtaláltuk Mészit, aki csodás fazon, Zsoltinak, a dobosunknak begyulladtak az ízületei. Megjelent Ákos is, hogy visszatérne Mészi mellé, de a szünet azóta is tart, ráadásul jegyesség, miegymás ügyben elköltöztem Sopronba. Így tulajdonképp mára már teljesen kiszámíthatatlan lett a zenekar sorsa. Ha egyszer újra Pesten laknék, azonnal megkérdezném a srácokat, hogy mit szólnának a folytatáshoz. Addig viszont a magam útján járok. Tervezem, hogy pár év múlva egy többlemezes albumot rögzítek majd Velük, de ne kiabáljuk el.

A most lemezen megjelent dalok többségét jó ideje játszod már. Mennyit változtak, finomodtak az idők során, mire sikerült rögzíteni őket?

A legtöbb banda felvesz egy lemezt, majd megturnéztatja a dalokat. Nálam úgy van ez, hogy egy korszak szétjátszott dalait rögzítem egy albumba, hogy meglegyenek azoknak, akik megtiszteltek, és ott voltak velem abban a korszakban. Több oka is van ennek. Egyrészt amikor megírok egy dalt, nem tudom titókban tartani, hanem azonnal rendelkezésre bocsátom. „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!” Másrészt, mivel sajátzseb bété vagyok, mire összejönnek a felvételek, addigra este lesz… Szóval így megy ez. Akik az albumaimat vásárolják, abban segítenek, hogy a következő album is létrejöhessen. Amíg segítenek benne, a kedvükért nem csak fellépni fogok, hanem lemezt is készítek minden korszak megkoronázásaként. Hálám jeléül.

Terveztél egy 100 dalos életmű-válogatást, amiből egyelőre talán 7-8 készült el, ezek többsége is felkerült a mostani albumra. Lesz azért még folytatás? Ha igen, nagyjából milyen ütemben?

Ember tervez, ugye. Amikor a százdalost elhatároztam, akkor jó volt a széljárás. Utána megfordult a szél. Természetesen szeretném a dolgot, mert rengeteg rosszminőségű demo szemét kering a tyúbon, amiket olyan dalírós, félkész fázisukban vettem csak fel belső használatra. Ezek helyett szeretnék hallgathatóbb verziókat minden eddigi szerzeményemről. Mindent meg tudok oldani magam, ahogy az aktuális Konstans című lemezt is az albi kisszobában vettem fel egymagam. Az akadály egyelőre a megfelelő computer meglétének hiánya. Ha az angyalok megdobnak eggyel, azonnal neki kezdek a missziónak… és remélem nem csak száz, hanem sok száz dalos lehet a végén!

Nemrég Sopronba költöztél, mennyire sikerült beilleszkedned, akár a helyi zenei életbe, akár magánemberként?

Nem török babérokra. Nem vagyok cimbizős, jópofizós típus. Egy-két igazi barát fontosabb, mint a társasági népszerűség. Szeretem Sopront, az egy-két valódi barátom pedig megvan. Fellépés is akad. Itt megállok.

Hogy bírod a gyakori ingázást a nyugati határszélről, például Debrecenbe vagy hasonló messze eső helyszínekre? Mivel utazol és vannak-e állandó kísérőid a "turné" során?

A hitvesemért vállaltam be, hogy az Ország közepéből a szélére költözöm. Vonattal közlekedek, és az utazás óráit jegyzetelésre, mélázásra használom. Vannak barátaim, akik rendre velem tartanak az utazásaim során. Nem célállomás függő. Inkább attól függ ki jön, hogy van-e kedve ide is, oda is velem tartani. Társaságkerülő vagyok. Csak olyanokkal szeretek együtt lógni akik mellett idétlenkedhetek is.

Mik a terveid a most megjelent lemezzel, várható-e hozzá klip, vagy nagyobb szabású lemezbemutató?

A Belül tágasabb c. dalra készült egy hivatalos klip, és a Horizont-ugrók címűre pedig egy slideshow jellegű videó. Kint vannak a Tecsőn. A Zugzwang c. dalra terveztünk egy filmecskét a vasvári központú művész barátaimmal. Időpontot nem tudok ígérni. Úgysem játszaná le egy tévé sem, ezt mondanom sem kell.  Lemezbemutatót Kaposváron tartottam. Nem tervezek újabbat, csak játszom a dalokat, ahogyan eddig is tettem. A terveim? Eleven Hold Tribute Band... Vicceltem. Fellépések, sok száz dalos válogatás, új szerzemények új közreműködések. Egy könyvet is írok, most nem a fióknak. Szuperhős gyorstalpaló kézikönyv lesz. Nem komoly, de ki kell írni az elejére majd biztosan, hogy kormozott üvegen keresztül szabad csak olvasni

Fotók: Horváth Luca (1., 3.); Rácskay Zoltán (2.) – a zenelejátszó eredetileg itt szerepelt. Bővebb infók a http://zselenszky.blogspot.com oldalon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.