A38-tól a Zeneakadémiáig

Bő három évvel a 2010-es Kell ez e levegő után készült el második nagylemezével a Wakachuka zenekar. A győri székhelyű csapat soraiban azóta több tagcsere is történt, a dalokban eddig markáns szerepet betöltő szaxofont trombita váltotta fel. A tizenegy új dalt tartalmazó, többnyire swinges, néhol hiphopos lüktetésű, de a torzított gitárokat sem nélkülöző albumot az alábbiakban lehet először végighallgatni, Szilágyi Balázs frontember kommentárjainak kíséretében. A megjelenés utáni első koncert is az ő akusztikus szólóestje lesz Győrben, december 30-án.

„Első nagylemezünk megjelenése óta a zenekar több változáson is keresztülment. Elsőként egykori szaxofonosunk, Pálffy Karesz távozása után egy kiváló trombitás, Vértes Marcell került a bandába. Hoffer Pétert, vagyis Hofit Sülecz Roland váltotta basszusgitáros poszton, valamint egy spontán együttmuzsikálás eredményeképp csatlakozott a Wakachukához Karácsony Balázs perkás. A lemezre került dalok még a régi felállásban íródtak és a stúdiómunkálatok már akkor elkezdődtek, ezért volt, amit újra kellett venni az új tagokkal. Ha az legelső hangsáv felvételétől számítanánk, bő másfél év alatt készült el a lemez, de igazából ebben volt egy jó nagy szünet, amíg az új tagok beilleszkedtek a zenekarba. Hangzásunk – egyrészt az új tagoknak köszönhetően, másrészt egy tudatos koncepció mentén, és a Wakusztik műsorunk hatására – némileg közvetlenebb megszólalás irányába változott. A Grammnyi lélek album is ezt tükrözi.

A felvételeket alapvetően saját magunk követtük el; a basszusgitárt Deák Gábor barátunknál (Colombre Band) vettük fel, aki a lemez keverését és masterelését is végezte, a trombita Marcinál, az ütőhangszerek, gitárok és az ének nálam és a próbatermünkben kerültek rögzítésre. A dobfelvétel Győrben, a Hangrafik Műhelyben készült. A produceri teendőket én vállaltam be.

Ócska bárka
Nyitásként az egyik legkülönlegesebb dalunkat választottunk, némi bárzenei beütéssel, finom tremolós gitárral, egy kis tangóval a közepén. Egy szürreális metaforára felépített történet, ami nagyjából arról szól, hogy hajótöröttként egy ócska bárka is hét árbócos hajónak tűnhet. Jó lesz vigyázni! :D

Árnyék és fény
Pozitív kicsengésű (legalább is annak szánt :)), hiphop-os lüktetésű, szövegelős dal, türelemről, készenlétről – és arról, hogy jó ha van kihez fordulni, ha úgy érezzük, nem találjuk a helyes irányt.

Befejezetlen fejezet
Pattogó ritmusú, enyhén swinges dal, amit a végére jól felpörgettünk. Ősrégi szöveg, egy film ihlette, de teljesen más lett belőle, mint aminek indult, ami nálam abszolút normális :)

Dagály
Az egyik kedvenc dalom a lemezről, súlyos, lassú funkos lüktetés, finom kis „trombita jazz"-el beoltva, a legutolsó próbálkozásról és elengedésről.

Egy kis pokol
Hátradőlős popdal. Ez a legeslegelső verzió amit levittem a próbaterembe, és hát nem mindenkinek tetszett, a zene egyszerűsége és popularitása miatt. Aztán készült belőle egy vad funky, amit játszottunk egy darabig koncerteken és a stúdiómunkálatok elején fel is vettünk. Amennyire jól működött koncerten, annyira nem jött át lemezen. Végül is úgy döntöttünk, hogy ne kerüljön az albumra. Közben szépen visszacsempésztem a műsorba az eredeti verziót, először csak egy szál gitárral, aztán teljes zenekarral. Mindenki megszerette, azóta koncerteken is ezt a verziót játsszunk, és a lemezen is meglett a helye.

Délibáb
Jó kis lendületes koncertdal, ízes trombitával, lemezen kissé puhított verzióban, de koncerten mindenképp mozgásra késztet. A főhős a teraszon ül egy üveg borral és szép lassan meggyőzi magát, hogy "de jó neki" :)

Rozsda ősz
Ringató, 6/8-os dal, amiben a főhős szép lassan ébred rá, hogy a nők mennyivel előrébb járnak gondolatban, mint mi férfiak, ha egy kapcsolatról van szó, de mire leesik neki a tantusz, már tök mindegy :)

Foltokban
Szerethető, egyszerű kis dal, a végén jól felpörgetve, Marci (trombita) hadd „fújja ki magát" :) Mikor legelőször merült fel az igény „egyszálgitáros" megnyilvánulásra, szépen sorra vettem az akkori repertoárt, de kevésnek éreztem az akusztikus gitárra átültethető dalokat, ezért kifejezetten erre az alkalomra írtam meg pillanatok alatt. Legelőször Krisz (dob) ütőhangszeres segédletével adtam elő, végül aztán meghangszereltük a bandával és beépült a repertoárba.

Képregény
A zenekar nagy kedvence. Finom gitárdallam keveredik a trombitaszólammal, beoltva egy kis latinos lüktetéssel és a levezető részben beindul a sodrás, amit trombitaszóló kísér végig. Párkapcsolati tréning. :) Két egymástól eltávolodó ember bontogatja az időközben közéjük emelkedett falakat.

Grammnyi lélek
Egy önfeledt, swinges lüktetésű dal, főként a nyughatatlanságról és az emiatt hátrahagyott dolgokról szól. Koncertzáró dal, némiképp kilóg a többi közül, de ez is mi vagyunk, nagyon szeretjük játszani, mert ilyenkor már mindenki happy :).

Pihenő
Melankolikus, de pozitív kicsengésû szám, jó kis 6/8-os lüktetéssel és rém egyszerû üzenettel. Koncertműsorba már nem nagyon tudjuk beilleszteni, de nekem mindenképpen az egyik nagy kedvencem."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.