A Nemereszt zenekar 2011-ben alakult az Illuzio feloszlása után, annak három egykori tagjából (Demeter Ádám – dob, Herman Péter – basszus, Lukács Balázs – gitár), akikhez rövid átmeneti időszak után Borza László csatlakozott énekes-gitáros-szövegíróként. Később Örökös-Tóth István személyében egy billentyűssel is kiegészültek, ebben a felállásban adták első koncertjüket 2012 őszén. Bemutatkozásként eddig egy négydalos EP-t tettek közzé, ezt követi most a Fújják, zúgják című nagylemez 11 dallal, amely az alábbiakban hallgatható meg elsőként, a zenekar kommentárjainak kíséretében.
"Mivel a zenekarból senki nem ér rá túlzottan, illetve a felvételeket, keverést, és masteringet is az utolsó szögig mi (92,5%-ban a dobos, Ádám) csináltuk, a lemez eléggé a Luca székéhez hasonlatosan készült. Pár nap híján egy év telt el az alapkőletétel óta, amikor is a márciusi tél beszorított négyünket egy aldebrői házba pár száz üveg házi hárslevelű társaságában (egyikünket meg távol tartotta, sajnos). Az ott született alapokat felhasználva készült el a dalok többsége, otthon, illetve a próbateremben. Ádám közmegegyezéssel megkapta a produceri címet is a végső megszólalás kialakításáért. Jól szól, szeretjük.
Valahol/Márciusi hó (Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Jó kis folkos hangvételű dal, markáns intró miatt jó kezdőszámnak tűnt. A háttérben Ádám kutyája, Süti ugat, ő sajnos nem érte meg a lemez megjelenését. A szerző azt hitte, hogy lopta valahonnan a főtémát, tudta is, hogy honnan, de senki nem hallotta ki rajta kívül a hasonlóságot.
A Márciusi hó nevű kis apróság az utolsó hangig próbatermi égéstermék, száz százalékban improvizált darab. Éppen jól sikerült egy felvétel, és a lelkesedés drónszerű őrjöngésbe hajszolta a jelenlevőket. Össze van nőve a Valahollal.
Nincs hang, nincs kép (Herman Péter-Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Ez egy nagyon különböző verzióban már fenn van a youtube-on, azóta lett plusz három versszak hozzá. A szöveg nagyon ritmusorientált, kántálós, egy egyszerre boldog és zaklatott lelkiállapotot tükröz, és jelképekkel dobálózik felelőtlenül. A zene igazi összjáték, egy bólogatós grúv, aztán egy másik, meg a riff, ami elhangzik vagy ezerszer, és így eléggé meghatározza a dal arculatát.
Fújják, zúgják (Herman Péter-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Vézna kis akusztikus gitáros dalocskaként indult, de a próbateremben villámgyorsan átalakult, és egy elég impozáns, nagyobb ívben hömpölygős darab lett belőle. Isu egy szoba méretű, száz éves fekete zongorát simogat. Boldog, szerelmes dal, bár nem éppen egy klasszikus vallomás.
Jobb híján (Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Bluesos megfejtés, akár Ádám és Borzas közös bluespunk bandájába, a Frozen Steak-be is befért volna. Régen született, jelentése a homályba vész, a költő alighanem másnapos és/vagy reményvesztett lehetett akkoriban. Borzas rezonátoros gitáron dúsít, az az a szép vasbetétes, fémes hangú fajta, ami olyan jól mutat régi fotókon.
Közjáték (Demeter Ádám-Herman Péter, szöveg: Herman Péter)
Rövidke hangulatfestő, Ádám egyedül játszotta fel némi mellotronozást leszámítva, Péter írt hozzá énekdallamot és szöveget is. Éjféli, magányos dalocska, a szerző asztalán álló olvasólámpa az egyetlen világosság az egész széles völgyben, ami a világ. Vagy mi.
Fenn a dombon (Herman Péter-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Ha ezért nem kapjuk meg a Beatles-nyúlás vádját, akkor semmiért. Aranyos szerelmes dal, talán a legfülbemászóbb az egész lemezen, a hangszerelés igazi kollektív teljesítmény, Ádám öccse trombitán közreműködött.
Asterion (Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Jóval a Nemereszt előtti dal, eredetileg jóval lassabb és szállósabb, bár ezt mostanra sem veszítette el teljesen. Az elején szép, aztán valami megborul, egy rövid időre pedáns rend lesz, aztán minden összedől, recsegés, ropogás, emberhalál. A szöveg egy Borges-novella alapján készült, a Minótaurusz története a szörny szemszögéből. Igen, a mesékben is a farkasnak szurkoltunk.
Love On The Beach (Lukács Balázs-Herman Péter-Nemereszt, szöveg: Herman Péter)
Teljesen szabályos bulizene, volt egy jó hangulatú próbatermi jam, erre készült egy félig nonszensz angol szöveg és egy énektéma. Amikor van közönségünk, ezzel szoktuk őket megénekeltetni.
Tűz van (Demeter Ádám-Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Hipnotikusan lüktető funkos rejtély, folyamatos izommunka a zenekarból legalább három embernek, dülöngélős abajkodással refrén helyett. A szöveg egy lelkiállapot körülírása erős és kevésbé erős mondatokkal.
Az Üllőin (Borza László-Nemereszt, szöveg: Borza László)
Ennek a dalnak az alapriffjét egy új gitárpedál írta, szóval egészen pontosan meghatározható, hogy mennyibe került (hatezerbe). A szöveg a nők elleni erőszakról szól, de kampányolásra alkalmatlan. Dögös, zakatolós hangszeres betétet kapott.
Utoljára (Herman Péter-Nemereszt,szöveg: Borza László)
Két sláger egy dalban; két, nagyon elütő részre oszlik szövegileg is, az első fele nagyjából a gyerekkor elmúlásáról, a világ varázstalanodásáról szól, furcsa módon mégis boldogan, a második felében azt nyugtázzuk, hogy valaminek vége van, de úgy igazán, és végleg. Ahogy a lemeznek is."