Nem mindennapi kísérletbe kezdett egy magyar zeneszerző, Col Legno. Otthontalan szerzők műveiből írt operát, amit a tervezek szerint május végén mutatnak majd be Budapesten. Az előadás anyagi hátterét adományokból szeretné előteremteni, a bevételt pedig teljes egészében hajléktalanok kapnák. A gyűjtés már több hónapja tart, de még mindig jókora összeg hiányzik a célkitűzéshez. A téma előzményeiről részletesen itt olvashattok. Az alábbiakban arról is kérdeztem az ötletgazdát, mik a legújabb fejlemények és milyen eszközökkel tervezi összegyűjteni a még hiányzó pénzt.
Kezdjük azzal, hogy honnan ered a művészneved?
Egy szimfonikus zenekar koncertjére elmentem, az egész program alatt ennyit írtam le egy papírra: col legno. Nem tudtam mi az, de kimondtam hangosan és megtetszett. Szerintem teljesen mindegy, hogy név szerint ki csinál valamit, inkább az érdekes, hogy mit csinál.
Ha jól tudom, félig-meddig autodidakta zeneszerzőnek tartod magad. Mit értesz ezalatt?
A zenei alapokat - mint mindenki - állami zeneiskolában tanultam meg, bár viszonylag későn, 17 éves koromtól kezdődően. Akkor kezdtem szaxofonozni. Pont amiatt, hogy saját elhatározásra iratkoztam be, sokkal gyorsabban haladtam. A jazz tanszakra végül nem mentem el felvételizni, de elég jól elsajátítottam hangszerem alapjait. Amint két értelmes akkordot le tudtam fogni a zongorán, dalt írtam reggae zenekarra. Aztán elsodort az élet a zenétől, vagy hagytam magamat elsodortatni: mérnökként, majd közgazdászként dolgoztam. Hamar rájöttem, hogy nem az a "sorba beállós" és a "sorát kivárós típus" vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy mindenen és mindenkin átgázolok, hanem azt, hogy ma már megtalálom a magam útját különösebb segítség nélkül és azon haladok.
Részlet az opera zenei anyagából:
Eddig reggae és jazz stílusokról beszéltél. Hogy került képbe az opera?
Igen, általában csapongok a beszédben. Ennek több oka van, például a mondanivalóm mennyisége :) 30 éves koromban döbbentem rá, hogy a klasszikus zenét is nagyon szeretem. Azt gondoltam/gondolom ma is, hogy én is tudok írni olyan típusú zenéket, amiket elkezdtem tudatosan hallgatni. Nem feltétlenül azonnal, de megvan ennek a csírája bennem. Megírtam az első vonósnégyesemet, majd egy vonószenekari művet, aztán egy nagyszimfóniát (4 tétel=40 perces) és egy szimfonikus költeményt.
Persze készítettem szimfonikus zenekari átiratot is kedvenc reggae zenekarom egyik slágeréből. Ezekből a vonósnégyest és a szimfonikus költeményt mutatták be eddig. Mivel szociálisan mindig is érzékeny voltam - diplomamunkám közgazdász vonalon is szociális témát feszegetett elérkezettnek tartottam az időt egy szociális-zenei műhöz. Akkor még nem sejtettem, hogy egy ekkora, grandiózus projekt lesz. Szóval opera készült hajléktalan emberekről. Zseniális, otthontalan művészemberek írásainak beépítésével a szövegkönyvben.
Lesz operaelőadás?
Mindenképpen. 2015. május 29-én 19 órakor a Duna Palotában a Duna Szimfonikusokat Antal Mátyás vezényli, a hajléktalanokat a Nemzeti Énekkar alakítja. Bándi János a címszerepben, Csereklyei Andrea a szociális munkást és Mikecz Kornél a polgármestert alakítja. Az AHA Hajléktalan színpad is részt vesz a produkcióban többféle szerepben.
Hogy áll a gyűjtés, és milyen módokon lehet hozzájárulni?
A mai napig 41 %-a van meg a pénznek, viszont rengeteg vas izzik a tűzben pénzszerzés kapcsán most is.. Számszerűen magánszemélyek adományoztak legtöbben, egyenként 2 ezer és 500 ezer Forint közötti összegeket). Egy alapítványnak, egy cégnek és egy állami pénzforrásnak köszönhetően pedig további egymillió Ft jött eddig össze. Hozzájárulni a következő csatornákon keresztül lehet:
Valamint a XIII. kerületben a Gyöngyösi utcai metrókijáró Babér utcái részéhez közel árusítunk mindenféle ajándéktárgyat adomány ellenében. Én magam is készítek saját kezű ajándéktárgyakat, fotós barátaink fényképeiket ajánlották fel a nemes cél érdekében, van aki horgolt, hogy legyen mit eladnunk. Óriási! Ez a stand pontosan itt található:
Végezetül egy kreatív ügynökséggel is felvettük a kapcsolatot a napokban. Cél: az operaelőadás népszerűsítése megfelelő marketingkommunikációs eszközök igénybevételével. Február 19-én egyébként tartunk egy élőzenével egybekötött beszélgetést az operáról a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei szekciójában, ahol szintén várjuk az anyagi felajánlásokat. Részletek a Facebookon.
Milyen zenei projektjeid vannak még ezen kívül?
Egy nagyon izgalmas szimfonikus költeményt írok, amelynek komponálására a Nemzeti Kulturális Alap-től nyertem is pénzt. "Julianus III. útja" címmel az őshaza megtalálására vállalkozó szerzetes I. útjának nyomvonalát követve a zene által mutatom be a történéseket. Amikor nem "statikusan" az utazást írom meg a zenében, akkor olyan pihentető részeket iktatok be, mint: Julianus morfondírozik magában (Kellett nekem ezt a nagy feladatot magamra vállalnom? Egyáltalán megtalálom ezt a helyet? Mindenféle kétségeket fogalmaz meg, amelyek a zenében szépen megjelennek.), a térben ugrás is történik a műben, azaz a Vatikánban járunk (A pápa érdeklődik a bíborosoknál, hogy mi hír már Juliánusról, a kereszténység keleti terjesztésének lehetőségeiről.
Itt latin zenei motívumok jelennek meg), aztán van egy beszélgetés a mongol követtel (A Mongol Birodalom kialakulásának egy kulcsmomentumát mutatom be, a Kalka-menti csatáról folytat Julianus és az említett követ egy képzelt beszélgetést.).Végül megvan már az a rész, amely arról szól, amikor Julianus megérkezik a célba és látszólag érthetetlen módon olyan dolgot művel, amihez nem ért, mégis ezt teszi örömében: táncra perdül. Julianus tánca címmel egy nagyon kellemes, már-már slágeres tánczenét írtam.
