Török-Zselenszky Tamást az Eleven Hold frontembereként ismerte meg az ország a 2000-es évek elején. Három lemezt készítettek közösen és hatalmas rajongótáboruk lett, 2007-ben mégis elváltak útjaik. A csapat ezután sokáig tetszhalott állapotban volt, majd egy erősen vitatható döntést hozva új énekessel folytatták tovább, addigi irányvonaluknak teljesen hátat fordítva – mégis ugyanazon a néven. Repertoárjukat ma szinte kizárólag új dalok alkotják, így a klasszikus nagy slágereket jó ideje csak a Zselenszky-szólóesteken lehet hallani egy szál gitárral.
Tamás azonban nemrég teljesen formabontó lépést tett: elfogadta a Hetedik Ég nevű feldolgozás-zenekar meghívását, hogy csatlakozzon hozzájuk énekesként saját régi dalainak élő előadására. Így valószínűleg ők az első tribute-banda a történelemben, akik az eredeti frontember részvételével játsszák egy másik együttes számait. A nem mindennapi vállalkozás hátteréről először Tamást kérdeztem, majd az ő válaszai alatt a többi tag nézőpontját is elolvashatjátok.
Hogy ismerkedtél meg a zenekar tagjaival és mikor kaptad a felkérést?
2014 tavaszán, egy a szombathelyi Magházban tartott fellépésem után kopogtatta meg a vállamat Kiss 'Thor' Gábor basszusgitáros, hogy elmehetnék meghallgatni a bandát a vasvári próbatermükbe. Lesz sör, és boldogság. Volt is. Pörög a neten többféle Eleven Hold feldolgozás, és hallottam már E. H.-t játszó formációkról. Megtisztelő, és öröm egy szerző számára, ha mások is piszkálgatják a dalait. Jól tolták a srácok, és ami a legfontosabb, rendes arcok voltak. Szóval, adódott a kérdés, hogy mi lenne, ha.
Mennyire volt egyértelmű számodra, hogy igent mondasz?
Pár éve még magam is ilyesmiben gondolkodtam, de a sok új szerzemény, a szólólemez, a Zselenszky estek, a családi élet, a próbák, írás, felvételek, utazások mellett végül elvetettem az ötletet. Saját soproni zenekarom is van, 'Lensky Mob néven, amellyel az írás időszakában vagyunk, és a megfelelő időben gőzerővel lépünk majd elő. Van mivel foglalkozni. Szóval, nem bírtam volna idővel kiművelni még egy tribute band-et is. Viszont, így, hogy szembe jött egy már amúgy is frankón működő zenekar, és a tagok felkértek, hogy néha, egy-egy állomásukon tartsak velük, simán, boldogan igent tudtam mondani. Egy zenekart, általában, nem lehet úgy építeni, hogy csak minden negyedik, ötödik próbára megy el az énekes. Az esetünkben, viszont, csak így tudunk összedolgozni az ezer dolgom miatt. Ezt is vállalták. Mivel "másoktól" játszanak, meg lehetett valósítani így is. Egyenesen következett, hogy ilyen kondíciókkal mehet a jöhet.
Mire mondtam igent? Huszonéves voltam akkor, most negyven vagyok. Szeretném újra zenekarral előadni a régi dalokat! Nem megmutatni akarva, és teljesítve, hanem a buli kedvéért. Nem tökéletességre ráfeszülni akarva, hanem nyújtózkodva, mosollyal. Szeretném, ha azok az emberek, akik a "feloszlást" követően évekig leveleket írtak arról, hogy "jaj, pont most lett vége az E. H.-nak, amikor már elmehetnék a fellépésekre"... vagy "a zenétek mentette meg a házasságomat, az életemet"... vagy "nagy szükség lenne rátok, mikor alakultok újjá, a dalaitok gyógyítottak meg" ott lennének a koncerteken, megénekeltetnék a bennük lakó gyereket, szabadságharcost! Szeretném, ha az azóta szülőkké lett barátaink családostól velünk kiabálhatnák a fiatalabbságunk meghatározó sorait! Jó lenne az is, ha a kivándorolt társainkkal néha összemosolyoghatnánk a koncerteken! Várjuk Őket nagyon!
Milyen érzés újra hangos zenekarral játszani ezeket a dalokat? Mindet ugyanannyira érvényesnek érzed ma is, mint annak idején?
Nem minden szöveg illik a negyven éves számba. A társadalmi környezet azonban - sajnos, vagy nem sajnos - olyan, hogy az aktualitásuk megmaradt. Kritika, szarkazmus, lelki töltet. A megfelelő, kényes kérdések feltétele. Szellemi távlatok nyitása. Örök dolgokhoz húzni. A lehető legkevesebb szóval, a legtöbbet, a lehető legszebben elmondani. Olyanok helyett megfogalmazni dolgokat, akik maguk nem tudják kimondani, de szeretnék, ha valaki a nevükben kimondaná azokat. Próbálkoztunk, felelevenítjük. Nézzük meg, mit mutat a dolog mostanság!
Az Eleven Hold távozásod után született dalairól mi a véleményed?
Kiváló munka mindahány. Akkoriban Gyula, a gitárosuk megkeresett, hogy írhatnék szövegeket az anyagra. Látható, hogy nem szorultak rám, inkább egy gesztusnak tudtam be, és egy napig úgy is éreztem, hogy elérzékenyülök, de mégsem vállaltam. Ott volt a lehetőségük, hogy kipróbálják magukat, és ebben gátoltam volna Őket. Jól döntöttem. Bárki láthatja, hogy frankón megáll az anyag. Csak gratulálhatok, és drukkolok is.
Milyen a viszonyod most velük, tartjátok a kapcsolatot? Eljutott már hozzájuk ennek a projektnek a híre?
Ahányszor szembe jött velem, már csak az Eleven Hold név is, leírva, kimondva, olyat dobbant a szívem, olyat nyeltem, mint bárki a régi, nagy szerelmekkel összefutáskor. Zsófin kívül nem nagyon beszélgetek ott senkivel. Lehet mosolyogni mint úriemberek, és lehet megbocsájtani is, ami már jókor meg is történt mindkét részről; azonban a mélyben azért csak ott maradt az a rossz érzés, amitől kettő percnél többet nem tud az ember természetesen viselkedni egy "trécseléskor". Párszor rákérdeztem Zsófi, és persze sok-sok ember kérésére, hogy "lehet-e bármi, mint anno, mikor alig pár slukktól úgy tűnt még, hogy jókor..." de a "majd beszélünk" maradt a legtöbb, ami adható. Közben elköltöztem Sopronba, ez nagyban segített elszakadni onnan, és itt, a tribute band-hez közeledni.
Szakításkor megbeszéltük, hogy az első három lemez dalait mindenki játszhatja kedvére. Ők is. A 4. című albumuk is zuppa, de az az Ő szájukból autentikus. A tribute band nem fricska, nem ellenfél, nem versenytárs, hanem olyan srácok formációja, akik nagyra becsülik az E. H. munkásságát, és így róják le tiszteletüket... mindemellett kapva kaptak rajtam, ha már a közelbe költöztem. Mindig tiszteltem azokat, akik tettek is valamit az ötleteikért. Nekem jó, Nekik jó. Az E. H.-nak is jó, mert öregbítve lesz az aurájuk hírneve. :) Káruk nem lehet belőle, hiszen ezzel hozzájuk is eltalálnak majd az érdeklődők. Magam is ajánlom Őket.
Valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy az emberek összehasonlítsák a ti formációtokat az övékkel. Hogy állsz te ehhez a kérdéshez?
Nem vetélkedő ez. Tisztelet és szeretet van. Mindenkinek joga játékokat játszani az ólomkatonáival, de mi a dalokért, az örömért, a közönségért leszünk a színpadokon. Minden mellékzönge csak "tiltakozom, sugalmazás".
Milyen rendszerességgel terveztek koncertezni? Hány felkérésetek van eddig?
Sokan jelezték, hogy mehetnénk. Még csak két helyre mondtunk igent. Nem tervezzük, hogy leigázzuk a világot. Csak akkor lépünk fel, ha nem erőlködés, hanem öröm a party. Ez a formáció nagyobb színpadokon is megáll. Igyekszünk olyan helyekre eljutni, ahová zenekarok szoktak, és nem olyanokra, ahol az egygitáros estekkel szokásom menni. Nem a mennyiség lesz fontos, hanem a közönség. Ha lesznek, mi is ott leszünk. Nem megyünk mindenáron.
Mekkora a repertoár, hányat tanultok meg a három lemez dalai közül?
Az első időszakban csak a band abszolút kedvenceit tanulták meg a hölgy, és az urak. Később, természetesen, közvélemény-kutatni fog az együttes a "fészen", meg a honlapon, és attól függően bármi megeshet.
A névadó E.H.-dal:
Miért alakult úgy, hogy két gitáros van, te pedig csak énekelsz?
Szemfülesnek tetszel lenni. Igyekszem nem gitározni. Ez így van a soproni 'Lensky Mob táján is. Írok, viszek, kiteljesítik, de nem gitározom. Szeretnék szabadabb lenni, mint eddig. Remegtetni a sörhasamat, lobogtatni a szakállamat, lépkedni, mint a metálmedvék!
A szólóestjeid számát befolyásolni fogja, ha beindulnak a zenekarral a dolgok, vagy változatlan intenzitással foglalkozol tovább azzal is?
A szólóestek maradnak, és a zenekaros Hetedik Ég E. H. Tribute Band, és 'Lensky Mob koncertek még hozzájuk jönnek. A szólóestek továbbra is mindhárom repertoár best of-ját magukban foglalják majd. Találkozzunk, éljünk! Rock!
***
A zenekar többi tagja nevében Kiss 'Thor' Gábor válaszolt.
Miért pont az Eleven Hold? Hogyan/mikor kezdtetek el érdeklődni a zenekar iránt?
Az Eleven Hold a maga korában egyedülálló volt. A megírt dalok mind zeneileg mind szövegileg kitűntek az akkori zenei palettáról. Nagyon tetszett, ahogy a hegedűt is beépítették a zenéjükbe és, hogy mindegyik hangszer önálló szerepet kapott, de mégis egy egységet alkotott. Egyszer csak eltűntek. Persze az ember igyekezett nyomon követni Tamás, és külön a zenekar pályafutását is. Miért pont az Eleven Hold? Például azért, mert azóta kinőtte magát egy újabb generáció, melynek igénye lehet erre a zenére, de vannak, akik régről ismerik a dalokat, és hiányolják a koncerteket. Itt a zenei élményre és a szöveg mondanivalójára egyaránt gondolunk. Lépjünk túl az anyagiasságon és találjuk meg magunkban és "egymásban a fényt", és persze 
bulizzunk pár hatalmasat. Az Eleven Hold iránti érdeklődésünk természetesen nagyon régre, mondhatni gyerekkorunkig nyúlik vissza, hiszen számunkra az eredeti felállás volt az "üdvözítő".
Hogy jutott eszetekbe, hogy Tamást kérjétek fel énekesnek a zenekarba, és mit jelent számotokra, hogy igent mondott?
Mint mondtam, azért nyomon követtem Tamás munkásságát és megtudtam, hogy Sopronba költözött. Egy szombathelyi koncertje nagyon megfogott, és úgy éreztem, hogy igen, ezt az érzést más embereknek is tovább kellene adni. Koncert után beszélgettünk, és pár kötelező körmondat után nekiszegeztem a kérdést, hogy ellátogat-e hozzánk, és az ismeretségünk úgy hozta, hogy Ő elvállalta a posztot. Innen meg minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Szerintünk a régi dalszövegek, és az érzés, amit a korai Eleven Hold képviselt a színpadon, csak Tamással, az ő hangjával és személyiségével kivitelezhető hitelesen. Mi pedig igyekszünk felnőni a feladathoz, és persze közben jól szórakozunk.
Valószínűleg elkerülhetetlen lesz, hogy az emberek összehasonlítsák a Ti formációtokat az övékkel. Hogy álltok ehhez a kérdéshez?
Nagyon fontos, és ezt mindenhol elmondom, hogy a zenekarunk nem konkurenciája a jelenlegi Eleven Hold-nak, inkább egyfajta hiánypótlás a közönségnek. Ők egy új irányt választottak, mi pedig a régi nótákat elevenítjük fel. Ezzel tiszteletünket és hálánkat is lerójuk feléjük, és célunk az is, hogyha valaha meghallgatnak majd minket, mind a jelenlegi, mind a régi tagok, jó szívvel gondoljanak azokra az időkre. Sokan vannak, akik csak lemezen hallották a régi Eleven Hold dalokat és koncertre nem jutottak el, nekik mindenképp egy új dolog lesz ez, és reméljük lesz érdeklődés, de bízunk benne, hogy jó élményt okozhatunk az ős rajongóknak is. Én jelenleg azt tudom mondani, hogy aki eljön, jól fogja érezni magát. Nem tökéletességre törekszünk majd, hanem boldogságra. Tehát, füleket és szíveket kinyitni, sok szeretettel várunk mindenkit!
(A zenekar első koncertje a körmendi Alterába fesztiválon lesz július 17-én. Bővebb infó Fb-oldalukon.)
