A38-tól a Zeneakadémiáig

Valahogy ismét év vége lett, szokás szerint mindenki összegző listákat ír, köztük én is – ezúttal már nyolcadik alkalommal. Mint mindig, most is a magyar lemezekkel kezdem, ezután következnek a dalok és a koncertek. Az elmúlt években egyre nagyobb volt a merítés, így előbb 12-re, tavaly pedig már 15-re toltam ki a keretet, idén viszont újra leszűkítettem 10-re. Úgy tűnik, ez most egy kicsivel gyengébb év volt ilyen téren – legalábbis engem nem fogott meg annyi minden –, de talán csak azért, mert több album megjelenése is épphogy átcsúszik jövő januárra, vagy még pont kijött tavaly decemberben. Viszont amiket végül kiválasztottam, azok ugyanannyira színvonalasak, mint eddig. A lista ABC sorrendben van, köztes rangsort nem tudnék és nem is szeretnék felállítani.

Babarci Bulcsú: Műanyag élet

A TükeZoo zenekar két tagja 2016 elején döntött úgy, hogy különválnak: Restás Gergő dobosból énekes-gitárossá lényegült át az Innergarden frontembereként, Babarci Bulcsú pedig szólóban folytatta, saját nevén fellépve.

Nagyjából egy évig dolgozott első lemezén, amely végül idén tavasszal jelent meg. A Műanyag Élet konceptalbum lett, a szerző szavaival élve „társadalom- és generációkritika, nem kellemes témák kellemesebb popzenei hackbe ágyazva.” A definíció pontos: a dalok egytől egyig fülbemászóak, a szövegek pedig frappánsak és változatosak, pedig a témából adódóan nagyon könnyen átcsúszhatott volna közhelyességbe is a dolog (ahogy ez sok hasonló esetben tapasztalható). Érdemes úgy végighallgatni, hogy nemcsak a háttérben szól, hanem a zene mellett a mondanivalóra is odafigyelünk. (Bővebben a dalokról + lejátszó ITT.)

Bohemian Betyars: Csavargó

Majdnem 5 év telt el a Bohemian Betyars előző lemezének megjelenése óta, a köztes időszakban a zenekar nemcsak országosan, de Európa-szerte is komoly népszerűségre tett szert. Szinte minden nyáron turnéztak a kontinensen, visszatérő vendégek a legnagyobb fesztiválokon Németországtól Hollandián át Spanyolországig, sőt idén először Ázsiába is eljutottak. Zenéjüket érdekes kettősség jellemzi, mert egyrészt sokkal kiforrottabb lett megalakulásuk óta, másrészt a punkos, zúzós ösztönösség is megmaradt benne. Vannak továbbá cigányzenei hatások, egy dalban a Parno Graszt is közreműködik. A Csavargó a fentiek eklektikus elegyét adja, vegyesen angol és magyar nyelvű szövegekkel. Érdekes fejlemény, hogy hegedűs Palágyi Máté gyakorlatilag egyenrangú frontemberré vált Szűcs Leventével, mindketten nagyjából ugyanannyit énekelnek, ezzel még változatosabbá téve a hangzást. (Meghallgatható ITT, interjú ITT.)

Hangácsi Márton: My True Fairytale

Bár több mint egy évtizede ír dalokat és koncertezik, Hangácsi Márton eddig csak EP-ket adott ki, első

nagylemezére 2017 tavaszáig kellett várni. A My True Fairytale ennek megfelelően összegző album: a legrégebbi rákerült szám 2008-ban született, a legújabb pedig idén. A hangsúly azért az elmúlt 3-4 éven van, de elejétől a végéig meghallgatva jól kirajzolódik az út, amit Marci bejárt – kisebb részben zeneileg, még inkább a magánéletében. Ahogy élőben is jó ideje egyedül lép fel, dalait looper pedállal és effektekkel felépítve, a stúdióban is mindent egymaga játszott fel. A hangzás rettentően profi, gyakorlatilag teljes a zenekari illúzió. A magyar szövegek nekem kicsit hiányoznak, de talán előbb-utóbb ehhez is újra lesz ihlet. (Meghallgatható ITT, interjú ITT.)

hiperkarma: délibáb

Bérczesi Róbert 2014-es visszatérése óta a hiperkarma egész stabilan működő zenekar képét mutatja: aktívan koncerteznek, idén pedig megjelent a negyedik lemezük is. A konyharegény című előző album még főleg a frontember drogfüggősége alatt született számokat tartalmazott, a délibábra viszont szinte csak új ötletek kerültek. Ami mégse (a Másé voltam mindig, illetve részben a Megünnepelni jó), az pedig még a Blabla-korszakból származik. A szövegek ezúttal sokkal letisztultabbak, a jól ismert hadarás csak a Szóbaszóban jelenik meg, és zeneileg is könnyebben befogadhatóak a dalok. Először furcsa volt az új irány, de ahogy egyre többet hallgattam, fokozatosan megbarátkoztam vele. Sokan aggódtak, vajon milyen hatással lesz a józanság Robi alkotói vénájára, sőt másfél-két éve még ő maga is nyilatkozta, hogy nem érzi magában a motivációt a dalírásra. Ehhez képest a délibáb kimondottan pozitív csalódás, és úgy tűnik, nem csökken a lendület: a jövő tavaszi turnéra már ennél is újabb számokat ígér a zenekar. (Meghallgatható ITT.)

Kubalibre: Szeretlek

A pécsi Kubalibre termékeny időszakát éli: tavaly megjelent második lemezükre 6 évet kellett várni az elsőhöz

képest, a folytatás azonban már alig egy évre rá, idén tavasszal megérkezett. Hangzását tekintve ez a csapat eddigi legjobb albuma, nagyon jól szól, de a szövegek is szokásosan mentesek bármiféle kompromisszumtól – kedvencem a „Hajnal lett veled a sötét éj, Kiss Tibi mondja, hogy sáráréj” rímpár, és nem ez az egyetlen ilyen kikacsintás. Van rajta jó néhány pörgős, együtt énekelhető koncertsláger (Las Palmas, Pálinka, Macska karma, Minimum ember), akad pár mélyebb üzenetű, lassabb dal, amiben a zenekar két énekesnője is megmutatja magát (Mentsük meg a földet, Szovjet balett), sőt rákerült az egykori Velőrózsák zenekar számára írt Ébren is. (Bővebben a dalokról + lejátszó ITT.)

Lóci játszik: Krokodil

A Krokodilt 2017 legelső lemezének szánták, január 1-jén 0:01-kor jelent meg. Jól meg is alapozta az évet, ami az eddigi legnagyobb áttörést hozta a Lóci játszik számára: a márciusi Fonogram-díj után májusban a Nagy-Szín-Pad versenyt is megnyerték, aminek köszönhetően nemcsak a Sziget nagyszínpadán, de szinte az összes jelentősebb nyári fesztiválon felléphettek. Maga az album tele van pörgős koncertslágerekkel, sokkal dinamikusabb, mint az előző. A szövegek pedig nagyrészt a csajozás-szakítás-párkapcsolat tengelyen mozognak, csupa olyan témát boncolgatva, amivel nyilván jó sokan azonosulni tudnak. Ez így a fúvósokkal felturbózott hangzásvilággal együtt elég nyerő recept, nem csoda, hogy Budapesten kétszer is teltházat csinált idén a zenekar, és vidéki bulijaikra is egyre többen járnak. Érdemes lesz figyelemmel követni őket jövőre is. (Meghallgatható ITT.)

Random Trip: Zenehíd

A Delov Jávor által megálmodott improvizációs koncertsorozat 8 év alatt a budapesti éjszakai élet egyik

legmeghatározóbb programja lett, megszámlálhatatlanul sok résztvevő fordult már meg keddenként az eredetileg az Instantban, majd az A38 hajón zajló klubesteken. Idén egy szponzori felajánlásnak köszönhetően lehetőségük nyílt arra, hogy stúdióban is rögzítsenek egy lemeznyi dalt, amit a koncerteken az örömzenélésből megszületett, de eddig soha nem rögzített dallamfoszlányok inspiráltak. A Zenehíd névre keresztelt albumon rekordmennyiségű, közel 50 közreműködő szerepel, többségük saját jogán is országosan ismert, így igazi all star csapatról van szó. Többet felesleges is mondani: ha ilyen kaliberű zenészek csinálnak bármit közösen, abból csak jó dolog sülhet ki. A koncepcióból adódóan minden szám más és más, a lemez mégis kerek egészet alkot. (Meghallgatható ITT.)

Platon Karataev: For Her

Az indie-folkot játszó Platon Karataev csak tavaly alakult, de repülőrajtot véve szabályosan berobbantak a zenei

életbe. Egy bemutatkozó EP után idén őszre készültek el első nagylemezükkel, amit rendhagyó módon három részletben hoztak nyilvánosságra. Ahogy erre a címből is következtetni lehet, a For Her akusztikus alapú, intim hangvételű dalai főként szerelmes tematikájúak, és az itthon újszerűnek számító hangszereléssel együtt elég erős hangulatot képesek teremteni. A két frontemberes felállás szintén kevéssé megszokott, de esetükben nagyon jól működik. Annak ellenére, hogy minden szám angol nyelvű, a jelek szerint sikerült utat találniuk a közönséghez. November végi lemezbemutató koncertjükön szinte teljesen megtelt a Kuplung klub, és ha így folytatják, jövőre talán már az A38 hajó is kicsi lesz nekik. (Meghallgatható ITT.)

Szabó Benedek és a Galaxisok: Focipályákon sétálsz át éjszaka

Az első két Galaxisok-album erősen generációs jellegű volt, szinte az összes szám a huszonéves budapesti

fiatalok mindennapi életéről és problémáiról szólt. A zenekar ezzel rengeteg rajongót szerzett, hiszen az említett korosztály jó része magára ismert Benedek szövegeiben. Tavaly még a Nagy-Szín-Pados szereplésüknek köszönhetően játszhattak a nyári fesztiválokon, a legtöbbre viszont idén is visszahívták őket, ami azt jelzi, hogy sikerült megkapaszkodniuk az amúgy eléggé zárt mezőnyben. Ráadásul két teltházas koncertjük is volt Budapesten, valamint a tavaszi klubszezont is végigturnézták. Utóbbira időzítve jelent meg a harmadik lemez, ami eltávolodott a fentebb említett irányvonaltól, de a személyessége ugyanúgy megmaradt. Az egész idei termésből ezt hallgattam meg legtöbbször az elejétől a végéig, szinte minden dalban van olyan sor, amit akár a falamra is kiírhatnék, annyira igaz valamelyik múltbeli vagy jelenlegi élethelyzetemre. (Meghallgatható ITT.)

Takáts Eszter és Zenekara: Bocsáss meg

Miután két évvel ezelőtt feloszlatta a Takáts Eszter Beat Bandet, a dalszerző-énekesnő egy ideig kísérletezősidőszakát élte: több zenésszel is játszott együtt, míg összeállt a mostani felállás a szólógitáros Kosztin László, a szájharmonikás Horváth Mihály, a basszusgitáros Giret Gábor és a Punnany Massifból is ismert dobos, Czimerman Csaba részvételével. A Kirschner Péter által dominált Beat Band is nagyon jó volt zeneileg, de a mostani csapat talán még inkább együtt van. Ennek bizonyítéka, hogy egy tavalyi és egy idei EP után rögtön dupla nagylemezzel álltak elő. A Bocsáss meg összesen 19 dalt tartalmaz, fülbemászó dallamokkal és jobbnál jobb szövegekkel, amelyek jó része önálló versként is működne. Ehhez képest méltatlanul kis médiafigyelmet kapott, pedig Eszter ismét bizonyította, hogy a legtehetségesebb magyar dalszerzők közé tartozik. (A teljes albumot egyelőre nem lehet ingyenesen meghallgatni, ízelítő ITT és ITT.)